● news.bsdnet.hu

A Final Fantasy VII Rebirth már 2024-es megjelenésekor is azon játékok közé tartozott, amelyeknél nem az volt a kérdés, hogy tartalomból jutott-e elég bele, hanem inkább az, hogy a játékos képes-e lépést tartani azzal a rengeteg harccal, felfedezéssel, minijátékkal, mellékküldetéssel és történeti fordulattal, amelyet a Square Enix a Remake-trilógia második részébe zsúfolt. Mivel az oldalunkon korábban már részletesen foglalkoztunk magával a játékkal , most nem is az alapoktól indulnék neki újra Cloudék kalandjának. A most megjelent Switch 2-es kiadás esetében sokkal érdekesebb kérdés, hogy egy ilyen méretű, alapvetően nagy hardverigényű szerepjáték mennyire tud működni Nintendo új hibrid konzolján. A válasz röviden az, hogy meglepően jól, de azért nem kompromisszumok nélkül. A Rebirth Switch 2-n nyilván nem lett a játék legszebb vagy legstabilabb verziója, viszont a hordozhatóság miatt egészen más szerepet kaphat, mint a PS5-ös, PC-s vagy Xbox-os kiadás. Azok kedvéért, akik esetleg nem követték eddig a remake-sorozatot, érdemes röviden felvázolni, miről is szól a második felvonás. A Final Fantasy VII Rebirth közvetlenül a Remake eseményei után veszi fel a fonalat: Cloud, Tifa, Aerith, Barret és Red XIII maguk mögött hagyják Midgart, a nyomasztó, ipari metropoliszt pedig jóval nyitottabb, változatosabb régiók váltják fel. Ez az egyik legfontosabb különbség az elődhöz képest. Míg a Remake feszesebb, lineárisabb szerkezetben dolgozta fel Midgar történetét, addig a Rebirth lényegében kiengedi a játékost a nagyvilágba. Chocobók, hatalmas bejárható területek, temérdek mellékfeladat, felfedezésre váró helyi élővilág, levadászható szörnyek és persze számtalan minijáték vár ránk, köztük a remek Queen’s Blood kártyajáték. A remake-sorozat második része sokkal több időt hagy a világ és a karakterek kibontására: a csapat tagjai nagyobb teret kapnak, a kapcsolatok árnyaltabbá válnak, a környezet pedig élőbbnek és sokszínűbbnek hat. Ezzel együtt a tempó is érezhetően megváltozott: a Remake koncentráltabb, célratörőbb élmény volt, míg a Rebirth gyakran megállítja, eltéríti, újabb és újabb melléktevékenységekkel csábítja el a játékost. Ez egyszerre az egyik legnagyobb erénye és egyben legmegosztóbb tulajdonsága. [+] Az újdonságok között nemcsak a nagyobb, szabadabban bejárható területeket érdemes kiemelni, hanem a harcrendszer bővülését is. A karakterek közötti együttműködés jóval hangsúlyosabb lett, az új Synergy-képességek pedig nemcsak látványosabbá, hanem taktikailag is izgalmasabbá teszik az összecsapásokat. Nagyobb szerepet kap a csapatösszeállítás, többféle helyzethez kell alkalmazkodnunk, és a játék gyakrabban ösztönöz arra, hogy ne kizárólag Clouddal és böszme pengéjével próbáljunk megoldani minden konfliktust. Ehhez kapcsolódik a Streamlined Progression fantázianevű funkció is, amely ebben a kiadásban is elérhető. Ez lényegében azoknak szól, akik nem feltétlenül szeretnék újra végigjárni a teljes fejlődési ívet, hosszabb harcokat vagy időigényesebb szakaszokat. Lehet rá csalásként tekinteni, és bizonyos értelemben az is, ezért első végigjátszáshoz továbbra sem ezt ajánlanám alapértelmezett élményként. Aki viszont már ismeri a játékot, esetleg csak a történetet szeretné újra átélni, vagy hordozható módban haladna kényelmesebb tempóban, annak hasznos könnyítés lehet. A Switch 2-es verzió szempontjából éppen ez a nagyobb szabadság jelenti a legkomolyabb kihívást. A Final Fantasy VII Remake Intergrade portja zártabb, kontrolláltabb környezetekkel dolgozott, így Nintendo gépén is sokszor látványosabbnak és kiegyensúlyozottabbnak hatott. A Rebirth ezzel szemben nagy, nyílt tereket, messzebbre nyúló látótávolságot, több mozgó elemet és jóval változatosabb környezeteket mozgat meg, ami értelemszerűen nagyobb terhet ró a hardverre. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a portnak látványosabb kompromisszumokat kellett kötnie. [+] TV-re kötve a játék alapvetően meggyőzően teljesít. A 30 FPS-es célértéket sokszor stabilan tartja, és a Switch 2-es változatnak akadnak kifejezetten látványos pillanatai. A karaktermodellek továbbra is erősek (bár a haj megjelenítésénél itt is akadtak problémák), a fontosabb átvezetők és a zártabb belső terek pedig sokszor meglepően jól mutatnak. Amikor a játék éppen nem egy hatalmas, részletekkel teli nyílt régiót próbál megmozgatni, könnyű megfeledkezni arról, hogy nem egy erősebb hardveren fut. A művészeti irány, a zene, a karakteranimációk és a nagyobb jelenetek ereje itt is ugyanúgy átjön, mint a nagyobb platformokon. A problémák inkább akkor jelentkeznek, amikor a Rebirth igazán kitárja a világot. Nagyobb, nyílt terepeken előfordulnak FPS-esések, néha érezhetően megbillen a teljesítmény, és a látvány sem mindig egységes. Bizonyos textúrák kifejezetten gyengének hatnak, egyes környezeti részletek pedig egyértelműen jelzik, hogy komoly optimalizációs és vizuális kompromisszumokra volt szükség. Ez valahol érthető, hiszen a Rebirth jóval nagyobb falat, mint a Remake Intergrade, de ettől még feltűnő, hogy a Switch 2-es változat több ponton is elmarad az első rész portjától. [+] Handheld módban valamivel összetettebb a kép. Kézben tartva a kompromisszumok több esetben szembetűnőbbé válnak, és akadnak olyan környezeti elemek, amelyek már kifejezetten rondának hatnak. A Rebirth ennek ellenére meglepően jól működik hordozható RPG-ként. A teljesítményproblémák természetesen itt sem tűnnek el, sőt, a nyílt világ korlátai és az időnkénti lassulások kézikonzolos módban gyakrabban érzékelhetők, de még így is teljes mértékben van létjogosultsága a portnak. A Switch 2-es Rebirth legnagyobb erénye ugyanis nem az, hogy minden tekintetben versenyre kel az erősebb platformokkal – mert erre egyértelműen nem képes. A vonzereje inkább abban rejlik, hogy egy ilyen méretű és tartalmas JRPG-t kanapén, ágyban, utazás közben vagy rövidebb etapokra bontva is játszhatóvá tesz. Ennek a tartalomnak ugyanakkor a tárhelyigénye is jelentős: a játék közel 92 GB-ot foglal, amivel az általam eddig látott Switch 2-címek között a legnagyobb helyigényű darab. [+] Összességében a Final Fantasy VII Rebirth Switch 2-es kiadása korrekt, helyenként kifejezetten impresszív, máskor viszont látványosan kompromisszumos port lett. Nem ez a játék legszebb, és nem is a legstabilabb változata, ezért ha valaki most vágná bele először magát Cloudék utazásába, miközben rendelkezik erősebb konzollal vagy megfelelő PC-vel, annak továbbra is inkább azoket a platformokat ajánlanám. Más a helyzet azokkal, akiknek kizárólag Switch 2 áll rendelkezésükre, vagy kifejezetten hordozható formában, mondjuk nyaralások idején szeretnék átélni a Remake-trilógia második felvonását. Számukra ez egy teljes értékű, jól játszható kiadás, még akkor is, ha el kell fogadniuk a vizuális visszalépéseket, az időnkénti FPS-eséseket és a nyílt világ méretéből fakadó technikai kompromisszumokat. Éppen ezért kíváncsian várom, hogyan teljesít majd Nintendo gépén a trilógiát lezáró Final Fantasy VII Revelation. Ha a harmadik rész valóban még nagyobb, szabadabb és ambiciózusabb világot hoz, akkor az lesz csak az igazi próbatétel a Switch 2 hardvere számára. A Final Fantasy VII: Rebirth a korábbi PC-s, valamint PlayStation 5-ös megjelenés után most Switch 2-re és Xbox Series konzolokra is elérhetővé vált. A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította. Összefoglalás : A Final Fantasy VII Rebirth Switch 2-es kiadása a Remake Intergrade-hez hasonlóan ambiciózus port lett, még ha a kompromisszumok ezúttal látványosabbak is. A nagyobb, nyílt területeken előforduló FPS-esések és a helyenként gyengébb textúrák egyértelműen jelzik a hardver korlátait, emellett a tárhelyigénye is jelentős, a játék azonban így is megőrizte mindazt, ami miatt eredetileg is emlékezetes élmény volt. Éppen ezért Switch 2-n is nyugodt szívvel ajánlható, főleg azoknak, akik hordozható formában szeretnék átélni Cloudék kalandját, vagy nem rendelkeznek más platformmal. Akinek viszont erősebb hardver is elérhető, annak első végigjátszásra továbbra is inkább azt érdemes választania. A Final Fantasy VII: Rebirth Switch 2 legfőbb pozitívumai: A Final Fantasy VII: Rebirth Switch 2 legfőbb negatívumai: Balga Bence