● news.bsdnet.hu

Tizenhárom esztendeje, 2013. június 19-én hunyt el Horn Gyula, Magyarország egykori miniszterelnöke és külügyminisztere. Korábbi munkatársa és szövetségese, Csintalan Sándor (aki a pályáját a szakszervezeti mozgalomban kezdte, később az MSZP egyik meghatározó politikusa lett) emlékezett meg róla lapunknak, szerinte a volt kormányfő nemcsak meghatározó politikus, de kivételes vezető is volt. Nagy Levente Newsroom újságíró Ezeket látta már? Arra a kérdésre, mi az első emléke, amely eszébe jut Horn Gyuláról , Csintalan azonnal egy több évtizeddel ezelőtti történetet idézett fel. – Nekem az örök emlék az első elnökségi ülés, ahova engem beírtak mint a pártapparátusban dolgozó személyt. Előtte tudtam, hogy ő egy jeles külügyminiszter, de személyesen ez az első emlékem róla – kezdte. Mint mondta, akkor még a szakszervezeti mozgalommal foglalkozott, és egy előterjesztést kellett bemutatnia az MSZP vezetésének. – Olyan tekintélyű emberek ültek ott, mint Pozsgay Imre, aki a rendszerváltás idején államminiszter, az MSZMP reformszárnyának egyik legismertebb politikusa volt. Ezek az emberek nekem addig újsághírek voltak – emlékezett vissza. A vita hevében azonban olyasmit mondott, amiről azt hitte, azonnal véget vet a politikai pályafutásának. – Egy ponton megkérdeztem Pozsgay elvtárstól, hogy „ ne haragudj, de miért üvöltözöl”? Akkor megfagyott a levegő. Azt gondoltam, nekem itt most örökre végem van – idézte fel nevetve. Ehhez képest néhány hónappal később Horn Gyula javaslatára a párt ügyvivője lett. – Ha úgy tetszik, Horn-káder vagyok. Ő fedezett fel, ő adott esélyt arra, hogy politikus legyek – mondta Csintalan. Szerinte ez a történet sokat elárul Horn vezetői stílusáról is . – Nagyon jellemző volt rá, hogy igyekezett magát nem mamelukokkal körülvenni. Vele nagyon komoly vitákat és konfliktusokat lehetett vállalni. Inspiráló volt, ugyanakkor komoly kihívást jelentett az embernek. Nem lehetett úgy odamenni hozzá, hogy valaki össze-vissza beszélt és hablatyolt. Horn Gyula a rendszerváltás utáni magyar politika egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakja volt. 1989-ben külügyminiszterként kulcsszerepet játszott a vasfüggöny lebontásában és a magyar–osztrák határ megnyitásában, amely történelmi jelentőségű lépésnek bizonyult Európa újraegyesítése szempontjából. Az MSZP elnökeként vezette pártját az 1994-es választási győzelemhez, majd 1994 és 1998 között Magyarország miniszterelnöke volt. Kormányzása idején az ország a NATO-csatlakozás előkészítésén dolgozott, miközben súlyos gazdasági kihívásokkal is szembe kellett néznie. Arra a kérdésre, van-e olyan közös élményük, amelyen ma is elmosolyodik , Csintalan szerint mindenekelőtt ez az első találkozás jut eszébe. – Az első az, ami ilyen értelemben mosolyt fakaszt bennem mindig, örökké-örökké. Minden mást elnyomott. Nagyon élveztem vele a munkát, meg egyáltalán az együttlétet. Nagy szerencsénk volt vele – fogalmazott. Felidézett egy másik emléket is az 1990-es évekből. Egy szociáldemokrata szervezet képviseletében jelent meg azon a kongresszuson, ahol Horn Gyulát pártelnökké választották. – Megjelentünk, mint a hiteles szociáldemokraták, és előadtuk a rablómesét, hogy majd kiadjuk az MSZP-re a kósersági pecsétet – mondta nevetve. Horn reakciója máig emlékezetes számára. – Olyan bájosan és kedvesen rúgott ki bennünket, hogy a taknyunkon csúsztunk ki . Megittunk egy kávét, és olyan határozottan tett ki minket, hogy most már évtizedek távlatából csak mosolyogva emlékszem vissza rá - árulta el. Csintalan szerint Horn Gyula egyik legfontosabb tulajdonsága a demokratikus gondolkodás volt. – Horn demokrata volt. És tudta is, hogy az mit jelent. Ez nem jelentett döntésképtelenséget, nem jelentett tehetetlenséget, nem jelentett töketlenséget sem – fogalmazott. Példaként az alkotmányozás kérdését említette. – Ott voltunk bő kétharmaddal, és nem volt hajlandó kétharmaddal alkotmányozni. Ragaszkodott hozzá, hogy négyötödnél lejjebb nem szabad adni - mondta. - Ma talán még jobban érthető ennek a súlya. Csintalan Sándor a volt miniszterelnökről mesélt / Fotó: Korponai Tamás A volt politikus egy másik emléket is felidézett az 1998-as választási kampányból. Akkor az egyik központi kérdés az volt, mennyire szabad választási ígéreteket tenni. – Vérre menő viták folytak arról, hogy ígérgetünk-e vagy nem. Horn makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy nem. Azt mondta: az ország nincs abban a helyzetben, hogy belemenjünk egy ígérgetési versenybe - idézte fel. – Azon kívül, hogy demokrata volt, őrült komoly felelősségtudattal rendelkezett. Tizenhárom évvel a halála után így emlékszik rá: – Rengetegszer felidézem magamban. Ahogy a mai világot látom és érzékelem, újra és újra eszembe jut - sóhajtott. - Az én tapasztalataim szerint ő volt az egyik olyan politikus az elmúlt harminc évben, aki demonstratív módon bizonyította, hogy demokrata. Horn Gyula