● news.bsdnet.hu

Szó szerint belekóstolhatunk az ókorban élt emberek mindennapjaiba, szombat éjjel a Múzeumok Éjszakáján ugyanis az Aquincumi Múzeumban a rómaiak és a birodalmon kívüli barbár népek jellegzetes eledeleit is felkínálják. A régészek az előkerült leletek és eszközök alapján mára pontosan rekonstruálták az egykori étlapot. Fuszek Gábor Fotóriporter Csanda Gyula Képszerkesztő Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? A leletanyagokból kiderül, hogy a római konyhában szinte minden megfőzött vagy megsütött húsételhez valamilyen szószt készítettek, és a fogásokat ezekkel a mártásokkal nyakon öntve tálalták. Langer Dániel és Vukics Adrienn régészek – akik a rendezvényen korabeli ruhában mesélnek majd a látogatóknak – elárulták, hogy ezek a szószok rendkívül fűszeresek voltak. A rómaiak előszeretettel használtak koriandert, lestyánt, póréhagymát, ecetet és mézet. Szinte mindenhez tettek borsot is, ami abban a korban kifejezetten ritkaságnak és drágának számított, így a használata egyfajta státuszszimbólumot is jelentett. A szószok alapját a garum adta, ami a mai ázsiai halszószokhoz hasonlít a leginkább. Ha valaki otthon szeretné kipróbálni ezt az édes-sós-savanyú ízvilágot, egy ilyen alapanyagokból főzött mártással és egy feltét nélküli kerek lepénnyel ( egyfajta „ókori pizzával” ) könnyen képet kaphat arról, mit ettek a római lakomákon. A köztudatban élő, végtelen lakomákat idéző képpel ellentétben Kelemen Zsófia és Kertész Boglárka régészek elmondásából kiderül, hogy a rómaiak a hétköznapokban jóval kevesebb húst ettek , mint mi. Ha mégis hús került az asztalra, a sertés számított a legértékesebbnek. Helyette ismertek és fogyasztottak közel százféle babot és gyökérzöldséget (bár a sárgarépa akkor még nem a mai , nemesített formájában létezett). A gladiátorjátékok és közösségi események elmaradhatatlan rágcsálnivalója – mondhatni az ókor popcornja – a pörkölt csicseriborsó volt. Érdekesség, hogy tiszta vizet szinte sosem ittak, helyette minőségi mediterrán borokat fogyasztottak , de csak vizezve. A gasztronómia mellett a mindennapi élet más területei is tartogatnak meglepetéseket. A múzeum területén – amely a mai Óbuda helyén mintegy 400 éven át volt a Római Birodalom határvárosa – egy falfestmények alapján rekonstruált lakóházban az ágyak mérete is megdöbbentő. A szalmával töltött matracok egy mai ember számára gyerekméretűnek tűnnek. Ennek egyszerű biológiai oka van: a rómaiak lényegesen alacsonyabbak voltak nálunk, átlagmagasságuk mindössze 160-170 centiméter körül mozgott. Az érdeklődők szombat éjjel maguk is tesztelhetnek néhány eredeti recept alapján készült fogást: Libum: Egyfontnyi lisztből, kétfontnyi juhtúróból és tojásból gyúrt áldozati kenyér, amit babérlevélen sütöttek meg. Állagra leginkább a kalácshoz hasonlít, az íze viszont meglepően sós. Töltött datolya: Különleges desszert, ahol a gyümölcs magja helyére diót tettek, majd sóval, borssal és mézzel sütötték össze. Elsőre talán bizarrul hangzik, de nagyon is izgalmas ízkombináció. Vaskori barbár zabkeksz: A népvándorlás kori népek étrendjét idéző, zablisztből készült száraz, funkcionális harcoseledelek, amelyek puritánságukkal éles ellentétben állnak a fűszeres római konyhával.