● news.bsdnet.hu

Lassan az oviban is tudják, a Hormuzi-szoros lezárása - ha ki nem is végzi, de borítékolhatóan - a padlóra küldi a világ energiaellátását. Arra azonban kevesebb figyelem fordítódik, hogy e gondoktól terhelt térségben diszlokál a világ számos műtrágyagyártó gigásza. Az üzemek lassan két hónapja állnak - s mivel a termékeket nincs igazán mivel elvinni, e tény súlyos éhezési válságot fog generálni a korábbi fogadó országokban... Lassan az oviban is tudják, a Hormuzi-szoros lezárása - ha ki nem is végzi, de borítékolhatóan - a padlóra küldi a világ energiaellátását. Arra azonban kevesebb figyelem fordítódik, hogy e gondoktól terhelt térségben diszlokál a világ számos műtrágyagyártó gigásza. Az üzemek lassan két hónapja állnak - s mivel a termékeket nincs igazán mivel elvinni, e tény súlyos éhezési válságot fog generálni a korábbi fogadó országokban... Nagyon durván betett a Hormuzi-szoros lezárása - a mezőgazdasának is. Szinte az öböl partján található hét, míg csöppet beljebb újabb négy gigaüzem. Ezekben a gyártás lassan két hónapja áll, ugyanis a végtermékeket nincs mivel elszállítani. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy amíg tudták, eltették ide-oda a műtrágyát az üzemek, de már minden szabad hely megtelt. Mivel a műtrágya alapvető fontosságú a szabadföldi élelmiszerek előállításához, így érdemes közelebbről megvizsgálni, melyek azok az államok, ahol ezen anyag akuttá vált hiánya mérhető válságot okoz. Az import terén az adott államra vetítve a legnagyobb vásárlók közé tartozott Mexikó (13), az USA (13), Jordánia (28), pakisztán (31), India (25), Dél-Korea (12), Ausztrália (27), Sri Lanka (40), Új-Zéland (26), Mozambik és Uganda (27), Tanzánia (31) valamint Malawi (52) százalékkal. A kitettség tehát még az Egyesült Államokban is jelentősnek mondható, de a húsz vagy a fölötti arányt képviselő térségekben egyenesen tragikusnak titulálható. Pár tény már most is látható. Így például az elemzők szerint az Egyesült Államok úgy próbálta meg minimalizálni az iráni konfliktus gazdasági következményeit, hogy enyhítette a Minszk és Moszkva felügyelete alatt dolgozó, a kálium-dioxidot (azaz a műtrágya egyik kulcsfontosságú összetevőjét) előállító cégekre kivetett szankciókat. Ám e törekvés sajnos csak csekély mértékben apasztotta a fennálló feszültségeket. Oka ennek pedig az, hogy bár mindkét szóban forgó ország továbbra is tömegesen exportál efféle termékeket Afrikába és Dél-Amerikába, kevés tartalékkapacitással bír. Ennek hiányában pedig képtelen kielégíteni a Hormuzi-szoros zátrlata nyomán megnövekedett igényeket. Míg sok európai és észak-amerikai gazda már télen lekötötte és beszerezte a közelgő tavaszi vetési szezonhoz szükséges műtrágya nagy részét, addig ez (például) Ausztrália esetében sajnos nem áll fönnt. Arrafelé ugyanis a fuvarok döntő hányada inkább április és június között fut be a kikötőkbe. Szintén egyre nagyobb aggodalomra ad okot a háború elhúzódása India tekintetében. A kontinens Peking után a Föld második legnagyobb felhasználója, ahol közeledik a főbb növények, köztük az alapélelmiszernek tekinthető rizs és a búza vetési szezonja. Újdelhi valójában súlyos függésben él nem csak a műtrágya, hanem a cseppfolyósított földgáz (főzőgáz), valamint a késztermék importjától egyaránt. Az afrikai kontinens keleti része is ebben a csapdába esett: műtrágya híján kell vetniük, ami viszont - mint bárhol másutt - erősen rá fogja nyomni a bélyegét a termésátlagokra. Ha pedig nincs mit, vagy csak roppant drágán lehet enni, akkor az belpolitikai válságokhoz és instabilitáshoz, ezt követően pedig tömeges migrációhoz vezet. A jelenlegi kilátások nem túl rózsásak, ugyanis sem Irán, sem az USA nem enged, de alapvetően az sem segítene, ha akár ebben a pillanatban megnyílna az út a hajók előtt. Lévén a szállítási kapacitás korlátait így sem lehetne legyőzni...