● news.bsdnet.hu

A történelem gyakran a konfliktusok árnyékában íródik, és Powell Fed-elnöksége sem kivétel ez alól. Az a narratíva, amely valószínűleg majd fennmarad, nem a sorozatos kudarcokról fog szólni, hanem a politikai ellenállóképességről. Ahelyett, hogy az elemzők és a történészek az elkövetett hibák hosszú listájára összpontosítanának – köztük jelentős szakpolitikai tévedésekre, a Fed inflációs céljának tartós túllépésére, a gyenge kommunikációra és a szabályoknak való megfelelésre, felügyeleti és egyéb mulasztásokra –,úgy fognak emlékezni Powellra, mint arra a Fed-elnökre, aki egyfajta védőbástya volt a jegybank függetlenségét ért példátlan támadásokkal szemben. Annak a nyomasztó történelmi konszenzusnak a tudatában, miszerint a jegybank autonómiája a hosszú távú gazdasági jólét előfeltétele,Powell rendkívüli erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megvédje a Fed-et a végrehajtó hatalom túlkapásaitól. Az első és különösen a második elnöki ciklusa alatt a politikai nyomásgyakorlás aknamezőjén kellett lavíroznia. Az ellene irányuló széleskörű kampány nem csupán nyilvános szóbeli támadásokat és tévés megalázási kísérleteket, hanem még az igazságügyi minisztérium vizsgálatát is magában foglalta. Powell Fed-elnökségének meghatározó pillanata akkor jött el, amikor úgy döntött, hogy „támadásba lendül”. 2026 januárjában, szakítva intézménye csendes diplomácia hagyományával, drámai videót tett közzé, amelynek üzenete éppannyira volt hűvösen kimért, mint amennyire egyértelmű.Példa nélküli és korábban elképzelhetetlen módon nyíltan azzal vádolta meg az USA elnökét, hogy befolyásolni próbálja a kamatpolitikát.