● news.bsdnet.hu

A The Guardian szerkesztőségi álláspontja szerint az OnlyFans körül feltárt visszaélések túlmutatnak egyetlen platform üzleti gyakorlatán. A brit lap úgy véli, hogy a közvetítő ügynökségekről szóló friss leleplezéseknek parlamenti következményekkel kellene járniuk. Gyakorlatilag az OnlyFans a jelenkor digitális stricijeként működik. A szerkesztőségi cikk szerint azok a beszámolók, amelyek alapján egyes ügynökök ( pestiesen: „stricik”) a fiatal nők bevételeinek akár felét is elviszik, alapjaiban kérdőjelezik meg az OnlyFans önképét, amely szerint a platform a tartalomkészítők megerősítését és anyagi függetlenedését szolgálja. Az OnlyFans az elmúlt évtizedben az Egyesült Királyság egyik legsikeresebb internetes vállalkozásává vált. A vállalatot áprilisban több mint 3 milliárd fontra ( 1350 milliárd forint feletti összegre ) értékelték, és a cég régóta azt hangsúlyozza, hogy a platform lehetőséget ad az alkotóknak arra, hogy közvetlenül a közönségükből éljenek meg. A Guardian szerkesztősége szerint azonban ezt a képet súlyosan árnyalja, hogy a pornográf tartalmak által dominált oldalon egyre fontosabb szerepet játszanak harmadik félként működő menedzserek ( „stricik” ) és ügynökségek. A Guardian-nyomozás és egy BBC-dokumentumfilm olyan, jellemzően férfiak által vezetett ügynökségek működését tárta fel, amelyek fiatal nőket keresnek meg, szexuális tartalmak készítésére ösztönzik őket, majd bevételeik jelentős részét megtartják. A beszámolók szerint előfordult, hogy ezek az ügynökségek a kereset 50 százalékát vitték el, miközben az OnlyFans maga is 20 százalékos jutalékot von le az alkotóktól. A riportok olyan nőkről is beszámoltak, akik nyomást éreztek arra, hogy egyre explicitebb tartalmakat készítsenek, illetve olyan online hálózatokról, ahol a menedzserek egymás között adták-vették az előadókkal kötött szerződéseket. A The Guardian szerint a feltárt jelenség nyugtalanító párhuzamot mutat az offline szexipar működésével: a hatalmi viszonyok gyakran férfi közvetítők, a stricik, a férfi fogyasztók és a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők köré rendeződnek. A lap nem tagadja, hogy az OnlyFans egyes előadókat gazdaggá tett, és sokaknak biztosított bevételt. A szerkesztőségi álláspont szerint azonban ez nem menti fel sem a céget, sem a törvényhozókat az alól, hogy megvizsgálják a platform körül kialakult piac árnyoldalait. A cikk különösen fontosnak nevezi Tonia Antoniazzi munkáspárti képviselő és Eleanor Lyons rabszolgaságellenes biztos kezdeményezését, amely parlamenti albizottsági vizsgálatot sürget az OnlyFans ügyében. A Guardian szerint a brit tudományos és technológiai bizottságnak meg kellene hallgatnia a vállalat vezetőit, és nyilvánosan tisztáznia kellene több kulcskérdést. Ilyen például a kifizetési rendszer biztonsága, a harmadik félként működő menedzserek szerepe, valamint az, hogy a cég milyen adatokat gyűjt, és mit kezd azokkal. A The Guardian szerkesztősége szerint az ügy nem csupán munkaügyi vagy platformszabályozási kérdés. Tágabb társadalmi problémáról van szó: egy digitális szexuális piactérről, amelyben nagyon fiatal nők akár már azelőtt pénzzé tehetik a testükhöz való hozzáférést, hogy a való életben mélyebb intim tapasztalataik lennének. A lap arra is felhívja a figyelmet, hogy szakértők régóta aggódnak a pornográfia fiatal férfiak kapcsolódási képességére gyakorolt hatása miatt. Az OnlyFans-menedzserek képzéseiben és csevegőfelületein a magányos férfiak gyakran kifejezett célközönségként jelennek meg. A szerkesztőségi cikk szerint mindez illeszkedik abba a szélesebb problémakörbe, amelyben a technológiai ipar egyre mélyebben avatkozik be az emberi szexualitásba, az intimitásba és a társas kapcsolatokba. A Guardian emlékeztet arra is, hogy brit politikusok már a technológia által lehetővé tett, nők elleni erőszak jogi meghatározását sürgetik, részben azért, hogy ne kelljen minden új visszaélési forma – például az upskirting vagy a deepfake pornó – esetében külön jogi csatát vívni. ( Az upskirting azt jelenti, amikor valaki titokban, az érintett beleegyezése nélkül lefényképez vagy levideóz egy személy szoknyája vagy ruhája alá, általában szexuális célból vagy megalázásként. Az upskirting, vagyis a beleegyezés nélküli szoknya alá fotózás több országban önálló bűncselekménynek számít – szerk .) A lap szerint az OnlyFans ügye jó esettanulmány lehetne a törvényhozók számára arról, milyen következményei vannak annak, ha a technológiai szektort hosszú időn át túl engedékeny szabályozási környezet veszi körül. A rendőrségi figyelmeztetések szerint a technológia szerepet játszhat a szexuális bűnelkövetők radikalizálódásában és a gyermekek iránti szexuális érdeklődés normalizálásában is. A Guardian álláspontja szerint ezért a kérdés nem intézhető el azzal, hogy az OnlyFans egyes szereplőknek valóban jelentős bevételt biztosított. A brit lap következtetése egyértelmű: az OnlyFans körül feltárt ügynöki és menedzseri gyakorlatok megérdemlik a képviselők figyelmét. A parlamenti vizsgálat nemcsak azt tisztázhatná, hogy a platform jelenlegi működése mennyiben szolgálja valóban az alkotók érdekeit, hanem azt is, hogy milyen szabályokra van szükség a digitális szexiparban megjelenő kizsákmányolás, kényszerítés és visszaélések visszaszorítására.