● news.bsdnet.hu

A 2026-os év júniusa ugyan hozott valamennyi csapadékot, az elmúlt hónapok összességében mégis vízhiányos időszakot eredményeztek, amely a Duna alacsony vízállásaiban is megmutatkozott. Az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak a tartós kisvizes időszakok, amelyek kialakulásában a klímaváltozás és a vízgyűjtő területeken jelentkező csapadékhiány egyaránt szerepet játszik. Bár az alacsony vízállás elsősorban a hajózás, az ökológiai állapot vagy a mezőgazdasági vízhasználat vonatkozásában kerül a figyelem középpontjába, az ivóvízellátás szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír. Magyarország ivóvízellátásának több mint 30 százaléka parti szűrésű vízbázisokra épül, a védett távlati vízbázisok döntő többsége pedig szintén ilyen típusú készletekre támaszkodik. Különösen nagy jelentősége van ennek a Duna mentén, hiszen csak a fővárosi és agglomerációs vízbázisok mintegy 1,8 millió ember ivóvízellátását biztosítják, míg a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (ICPDR) adatai szerint közel 20 millió ember ivóvízellátása függ közvetlenül vagy közvetve a Dunától. Parti szűrésű vízbázisról akkor beszélünk, ha a kitermelt víz utánpótlásának több mint 50 százaléka felszíni víztestből származik. A Duna mentén a kutakat a folyó közelében, jó vízvezető képességű kavicsos-homokos üledékekbe telepítik. A folyó vize a meder alatti rétegeken átszivárogva jut el a kutakhoz, miközben természetes tisztulási folyamatok mennek végbe. A több tíz méteres szűrőzónán történő áthaladás során jelentősen csökken a lebegőanyag-tartalom, a szervesanyag-terhelés és a mikrobiológiai szennyezettség. A parti szűrés ezért az egyik leggazdaságosabb és legkörnyezetbarátabb ivóvíz-előállítási mód, amely természetes folyamatokra építve biztosít kiváló minőségű nyersvizet. Normál körülmények között a termelt víz 60–95 százaléka közvetlenül a folyóból származik, míg a fennmaradó rész a környező területek felszín alatti vízkészleteiből érkezik. Minél nagyobb a folyó felől érkező víz aránya, annál kedvezőbbek a vízminőségi paraméterek, mivel a háttérterületek felszín alatti vizei gyakran magasabb vas-, mangán-, ammónium- vagy nitráttartalommal rendelkeznek. Duna – Fotó: Unsplash Fontos hangsúlyozni, hogy a Duna alacsony vízállása önmagában nem szünteti meg a parti szűrés folyamatát. Ugyanakkor a jelenleg is üzemelő, parti szűrésű vízbázisok termelőkútjainak nyugalmi vízszintjei a folyó közelsége miatt szoros összefüggést mutatnak a Duna vízállásával. Ennek következtében a folyó vízszintjének csökkenése a vízműkutakban mért nyugalmi és üzemi vízszintek süllyedését is előidézheti, ami a kutak vízhozamának mérséklődéséhez, szélsőséges esetben pedig termelőképességük csökkenéséhez vezethet. Tartósan alacsony vízállások idején a folyó és a part menti vízadó rétegek közötti hidraulikai kapcsolat gyengül, aminek következtében csökken a folyó felől érkező utánpótlás aránya, miközben növekszik a háttérterületekről származó felszín alatti vizek szerepe. A folyamatot tovább erősíti a Duna főmedrének évtizedek óta megfigyelhető süllyedése. A szakirodalom szerint a medersüllyedés hátterében elsősorban antropogén eredetű tényezők, úgymint a folyószabályozások, korábbi mederkotrások és a hordalékviszonyok megváltozása állnak. Mivel a Duna a térség egyik legfontosabb felszín alatti erózióbázisa, a medersüllyedés a part menti talajvízszintek csökkenését, valamint a felszín alatti vízáramlási rendszerek módosulását is előidézheti. A parti szűrésű vízbázisok vízminőségét alapvetően a folyó és a háttérterületek felől érkező vizek aránya határozza meg. Magas vízállás esetén a folyóvíz beszivárgása dominál, míg alacsony vízálláskor a háttérterületekről a folyó felé irányuló felszín alatti vízáramlás erősödik fel. Ennek eredményeként a termelőkutakban növekedhet a háttéreredetű vizek részaránya, mely vizek gyakran tartalmaznak mezőgazdasági vagy települési eredetű oldott anyagokat, ezzel fokozva a szennyezőanyagok megjelenésének kockázatát. A kutatások szerint kisvizes időszakokban egyes vízbázisokon a szulfát-koncentráció emelkedése figyelhető meg, amely a háttérvizek fokozott bekeveredésére utal. Hasonló tendenciák jelentkezhetnek nitrát, ammónium, vas és mangán esetében is, különösen azoknál a kutaknál, amelyek távolabb helyezkednek el a folyótól, és hosszabb elérési idejű víztömegeket termelnek. A szakirodalmi adatok szerint a parti szűrés hatékonysága normál körülmények között a szervesanyag-eltávolítás esetében 11–75 százalék között alakul, miközben a mikrobiológiai szennyezők koncentrációja a folyamat során több nagyságrenddel is csökkenhet. A folyóvíz és a háttérterületek felől érkező vizek arányának változása ellenére a rendszer többlépcsős, természetes tisztítófolyamatai továbbra is jelentős biztonsági tartalékot biztosítanak, és a főbb ionok, valamint a szerves anyagok eltávolítása jelenleg is megfelelő ivóvízminőséget eredményez. Ugyanakkor a gyakoribbá váló aszályos időszakok, a nyári kisvizek és a Duna hosszú távú medersüllyedése miatt a vízbázisok folyamatos monitorozása, valamint a vízbázisvédelmi intézkedések fenntartása egyre fontosabb feladattá válik. A kutatások alapján jelenleg nincs olyan kimutatható változás, amely az ivóvízellátás biztonságát veszélyeztetné, azonban a klímaváltozás hosszú távon új kihívásokat jelenthet a parti szűrésű rendszerek számára. A parti szűrésű vízbázisok érzékenysége miatt kiemelt jelentőségű a vízbázisok környezetének védelme. A háttérterületekről érkező vizek nagyobb aránya ugyanis fokozhatja a mezőgazdasági eredetű nitrátok, növényvédőszer-maradványok vagy más szennyezőanyagok megjelenésének kockázatát. Éppen ezért a vízbázis-védelmi területeken alkalmazott környezetkímélő gazdálkodás, a tápanyag-gazdálkodás szabályainak betartása és a felszín alatti vizek védelme nemcsak természetvédelmi, hanem ivóvízbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű. Fe lhasznált szakirodalom: Goda Z. (2019): Az éghajlatváltozás lehetséges hatásai a parti szűrésű vízbázisokra. International Commission for the Protection of the Danube River (ICPDR): ICPDR adatok és jelentések. Nagy-Kovács Zs. (2023): Az ivóvízellátás-biztonság összefüggéseinek vizsgálata a Duna vízminőség-változásának tükrében. Rotárné Szalkai Á., Homolya E., Selmeczi P. (2015): A klímaváltozás hatása az ivóvízbázisokra. Sprenger, C., Hartog, N., Hernández, M., Vilanova, E., Grützmacher, G., Scheibler, F., Hannappel, S. (2011): Inventory of managed aquifer recharge sites in Europe: Historical development, current situation and perspectives. (A riverbank filtration és klímaérzékenységi vizsgálatok témakörében.) Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (2026): Magyarország negyedik vízgyűjtő-gazdálkodási terve. Duna részvízgyűjtő. Jelentős vízgazdálkodási kérdések. Forrás: NAK Indexkép: unsplash.com