● news.bsdnet.hu

Életműdíjjal ismerte el Várkonyi Attila munkásságát a Magyar DJ és Producer Szövetség. A népszerű rádiós és lemezlovas egyetemi évei alatt még fizikusnak készült, ám a zene iránti szerelem hamar elindította egy másik úton, amely során megszületett DJ Dominique és a legendás Fergeteg Party-k. Bajkó Panka Főmunkatárs (Sztárvilág) Ezeket látta már? - Milyen érzés ilyen elismerésben részesülni? - Az első kérdésem azért az volt, hogy ugye ez nem jelenti azt, hogy most már abba kell hagynom. Nekem az igazi elismerés az, ha elmegyek egy fellépése és az emberek táncolnak, énekelnek, felteszik a kezüket. Ez heti hat-hét-nyolc alkalommal megtörténik. - Ezt nem mondja komolyan! Hogy bírja? - Egy DJ csak egy órát játszik, nincs annyit színpadon, mint a zenész, de azért valóban, ezekre a fellépésekre el is kell jutni. - Nem vágyik arra, hogy lelassuljon , főleg amióta megszületett a kislánya? - A fellépések azért éjszaka vannak, így tudok időt tölteni Liliennel, de a gyereknevelés jelentős részét a feleségem, Kinga végzi. Még egy külön iskolást is elvégzett ezen a területen, hogy a lehető legtökéletesebben csináljunk mindent. Elolvasom a mesét a kislányomnak, illetve kitalálok meséket, egy nagyon komoly univerzumot építettünk már a történetekből. Majd amikor kislányunk elalszik, beülök a kocsiba és megyek. Persze ettől függetlenül reggel jön a gyerek és mondja, hogy apa egy álomszuszék. - Ön végzett fizikus. Volt önben valaha vívódás, hogy a természettudós vagy a rádiós és DJ karriert válassza? - Nem, mert meglett mind a kettő, hiszen címzetes docens vagyok a Kodolányi Egyetemen és óraadóként az elmúlt években tanítottam az ELTE-n, a TV2 Akadémián és több más felsőfokú intézményben is. A nyolcvanas években még így nézett ki Várkonyi András / Fotó: Instagram - Mikor szeretett bele a rádiózásba, a DJ-skedésbe ? - Jó szó ez a szerelem, mert tényleg az. De régebbre nyúlik, mint ahogy ténylegesen elkezdődött ez a karrier. Már általános iskolában vittem be magammal apukám szalagos magnóját, a gimnáziumban csináltam bulikat és játszottam ABBA-t, meg Bonnie M-t. Aztán a katonaságnál is stúdiós lettem. Az egyetemen pedig hamar kiderült, hogy van tapasztalatom, így Daróczi Csabi, az akkor ötödéves fizikus fiú a szárnyai alá vett és bevitt az egyetemi stúdióba. Ott akkor volt már igazi lemezjátszó, igazi kazettás magnó, rendes profi cucc. Ott kezdtem el komolyabban diszkózni. De a fizikusi énemet nem tudtam meghazudtolni, állandóan kattogott az agyamban az analízis, és ez a mai napig így van. Figyelem, mi történik, elemzem a közönséget, el is fáradok fejben, mert egyfolytában jár az agyam. Néznem kell a ruhájukat, a viselkedésüket, a korukat, a nemüket, mire, hogyan reagálnak, hogy ez alapján választhassam ki a soron következő dalt vagy mashupot, amely a leginkább odaillik szerintem. Ezért okoz nekem gondot, amikor egy Fergeteg Party-n a fénytechnikus vagy a vizuálos előre akarja tudni, hogy mi mikor jön, hogy zenéhez igazítsák a videóbejátszást és a táncosokat. Hatalmas tömegek buliznak DJ Dominique estjein / Fotó: Instagram - Éveket élt az Amerikai Egyesült Államokban. Ráadásul még a rendszerváltás előtt ment ki. Az hogy alakult így? - Negyedéves voltam az egyetemen, amikor édesanyámat, aki biofizikus, ahogy apám is, kihívták egy kutató munkára. Azt mondta, hogy ha megcsinálom az abszolutóriumot, azaz a két nagy fontos szigorlatot az ötödéves gyakorlat és a szakdolgozat előtt, akkor kimehetek vele. Ez 1987-ben volt. Washingtonba mentünk, és miközben egyetemi hallgató jogi státuszom volt, elkezdtem mindenféle munkát vállalni: kutyát sétáltattam, ástam, füvet nyírtam, építkezésen, útépítésen dolgoztam. Szerettem volna egy amerikai diplomát szerezni, megtanulni nagyon jól angolul, de közben annyi pénzt keresni, hogy itthon vegyek egy lakást. - Sikerült? - Igen. Szereztem egy marketingdiplomát, megcsináltam a Rigó utcai felsőfokút és vettem egy lakást Debrecenben, a Nagyerdőn. Sőt, hazahoztam egy amerikai autót is, hiszen az Amerikában megkeresett pénz itthon tényleg sokkal többet ért. Persze tényleg éjjel-nappal dolgoztam, voltam kikötői munkás, ahol a mexikói és a fekete munkásokban Bikini dalokat tanítottam, voltam takarító, vagy például Philadelphiában egy kerítésgyártó cég munkatársa. Ott az egyik főnök barátjának fia volt Alex Sherzer, aki akkor a világ egyik legjobb sakkozója volt, és mivel odavolt Polgár Zsófiáért , aki ugye szintén világklasszis nagymester, meg akart tanulni magyarul, hogy tudjon vele beszélgetni versenyeken. Alex anyukájának legjobb barátnője Albert Einstein egy oldalági leszármazottja volt, ő logikai játékboltokat üzemeltetett és munkát adott, így, eladó, majd boltvezető lettem az Einstein családnál. Ők egyébként évekig könyörögtek, hogy maradjak. - Nem akart? - Nagyon őszintén és becsülettel merem állítani, hogy egy percig sem akartam kint maradni. Én vissza akartam térni az egyetemi csapatba, focizni, kosarazni, építeni a karrieremet az alma materemben. - Közben lezajlott egy rendszerváltás itthon. Érdekes élmény lehetett hazajönni. - Azt én valóban teljesen átaludtam. Amikor elmentem, még Kádár János beszélt a tévében, mikor hazajöttem, már Antall József. Közben ez nagy lehetőséget adott olyanoknak, akiknek volt nyugati tudásuk. De azt én Debrecenbe akartam hazahozni, ám nem volt egyszerű dolgom, hiszen miközben nekem volt egy álomkép a fejemben és egy tapasztalat arról, hogyan működnek az amerikai egyetemek, Magyarországon ezt nehéz volt megértetni. Ők csak azt látták, hogy hazajött egy manó Amerikából, amerikai autóval, vagány ruhákban, és beszél olyanokról, hogy vállalkozom az egyetem, meg szervezzünk nagy saját bulikat. A lemezjátszók egészen fiatal kora óta elvarázsolták / Fotó: Knap Zoltán - A rádiózást is kint tanulta? - Folyamatosan úgy hallgattam a kinti csatornákat, hogy mi az az amerikai rádióban, amit én haza tudok hozni. Ott mindenki hadar, gyors észjárású, vicces, míg a Magyar Rádióban mindenki nagyon tárgyilagos, komoly volt. Emlékszem, munkába menet olykor órákat hallgattam a rádiót és gyakoroltam, próbáltam magyarul visszaadni azt a stílust. Majd hazaérkeztem Debrecenbe, hogy hát akkor csináljunk rádiót. - A frekvenciamoratórium kellős közepén? - Igen, de az akkori törvényben volt egy kiskapu, hogy ideiglenesen lehetett rádióadást csinálni valamilyen eseményre. Két barátommal elkezdtünk egy hetes frekvenciaengedélyeket kérni, eseményeket kreálni, és rádiót csinálni. Mi voltunk az első vidéki magánrádió, amely egy ideig bizony kalózrádióként működött, úgy csempésztük be Olaszországból a rádióadót. - Aztán jött a Juventus... - Emlékszem, egyszer csak Wossala Rozina apukája, Wossala György szerezte meg azt a frekvenciát akkor. Megállt egy nagy Mercivel a stúdiónk előtt, és azt mondta, hogy keresi azokat, akik ezt a rádiót csinálják. Elmondta és meg is mutatta a hirdetést, hogy keresnek egy magyar, felsőfokú végzettséggel, lehetőleg amerikai diplomával, felsőfokú angol nyelvtudással, rádiós tapasztattal rendelkező embert. Nemet mondtam először, hiszen nekem ott volt egy nagyon szép lakásom, a kosárcsapat edzője voltam, saját rádióállomásom volt, saját diszkóm és bennem volt, hogy a vágyam, hogy úgy sétálgathassak a Nagyerdőben, mint anno Ady Endre. De végül meggyőztek, mert országos méretben tudtam azt csinálni, amit Debrecenben. 1994-ben lettem a Juventus Rádió igazgatója, majd egy év alatt megtízszereztük a bevételt és a hallgatottságot, 1996-ban pedig a világ legjobb rádióállomásának választottak minket. Végül pedig a sport is visszatért az életembe , hiszen alapítója vagyok a Sport TV-nek. DJ Dominique, azaz Várkonyi Attila védjegyévé vált a kendő. De nem emiatt kapott életműdíjat / Fotó: Pozsonyi Zita - Mi a művészneve és a kendő története? - Az utóbbival kezdeném. 2008-ban a brazil Ronaldo levágta kopaszra a haját és mivel nekem is már elkezdett emelkedni a homlokom, én is megtettem. Ám közben jött az ősz, elkezdett fázni a fejem. Ekkor már tagja voltam a színészválogatottnak és épp egy meccs előtt öltözködtünk. Puskás Peti apukája, Tivadar, aki ugye kopasz, mesélte, hogy kendőt köt, ha fázik, majd elővett egy feketére festett pelenkát és hipp-hopp, felrakta a fejemre. A mai napig megvan ez a kendő és végül elkezdtem én is hordani ezeket. A név pedig onnan jött, hogy Amerika után úgy tartottunk kosárlabda edzéseket, hogy felvett NBA meccseket utánoztunk. Egy kis tévén ment az edzés és leosztottuk a szerepeket, ki akar példádul Michael Jordan lenni. Én lettem Dominique Wilkins, vele harcolt mindig Jordan azért, hogy ki a legjobb zsákoló. Így lettem Dominique. Dominique Wilkis profi kosárlabdázótól "lopta" a művésznevét / Fotó: Northfoto - Állandó része az életének, hogy beteg gyerekeken segít. Ennek van személyes története? - Otthonról hozom. Anyai ágon erdélyi család vagyunk és emlékszem, mindig vittük az ottani családtagoknak a Pick szalámit, a konzerveket, az Amo szappant, a Shauma sampont, meg gyógyszereket, csupa olyan dolgot, amit ott nem lehetett kapni. Az egyetem alatt is szerveztem gyűjtéseket Erdélybe, hatalmas élmény volt látni az iskolatársaimat, a tanárokat, ahogy megélték, hogy segítenek. Aztán a Juventus igazgatójaként érkezett meg az életembe a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség és a Paralimpiai Bizottság, ott kezdtem el a zenei kapcsolataimat összehozni ezekkel az ügyekkel. Bevallom, önzésből segítek, mert nekem jó érzés, örömet okoz. - Viszonylag későn alapított családo t, addig elsősorban a munkáról szólt az élete. Nehéz volt nyitni a szerelem, a család felé ötven környékén? - Tényleg végig dolgoztam az életemet, de amikor megismertem Kingát, megjelent az a személy, akivel el tudtam képzeni egy családot és ő is velem. - Hol találkoztak? - Egy fellépésen Tokajban. Sosem szoktam, de akkor késtem egy tíz percet, így sietve léptem fel a színpadra. Megálltam a közönség előtt, és azt mondtam, hogy sziasztok. Majd egy teljesen megmagyarázhatatlan okból neki, aki ott állt középen, külön odaköszöntem, hogy szia. Ez volt az első találkozás. Aztán minden bulimon van egy rész, amikor arra kérem a közönséget, hogy öleljük meg egymást, na abban már volt némi tudatosság, hogy mellé keveredjek. - A feleségének van egy ikertestvére. Benne volt a pakliban, hogy ikrek édesapja lesz? - Kinga az első ultrahangon kérdezte az orvost, hogy nézze meg alaposan, hátha van még egy. Nem lett. - Milyen apuka? - Az tény, hogy a többségi munkát Kinga végzi, de nagyon igyekszem részt venni mindenben. Nem volt még olyan orvosi vizsgálat, óvodai ünnepség, bármilyen fontos esemény Lilien életében, ahol ne lettem volna ott. Ezt én tényleg fontosnak tartom. DJ Do­mi­nique