Merre tovább, Ukrajna?

A háború vége - igazán nagy jóindulattal - esetleg látszik, de a demográfiai válság megoldása még a bokorban sincs Ukrajnában. Immár talán a magukat előszeretettel álomvilágba ringató, „örökké” optimista szakértők is belátják, a külföldre menekült népesség nagy része legfeljebb látogatóba fog hazatérni, a belső reprodukciós ráta pedig mindennek nevezhető, csak kiugrónak nem... A háború vége - igazán nagy jóindulattal - esetleg látszik, de a demográfiai válság megoldása még a bokorban sincs Ukrajnában. Immár talán a magukat előszeretettel álomvilágba ringató, „örökké” optimista szakértők is belátják, a külföldre menekült népesség nagy része legfeljebb látogatóba fog hazatérni, a belső reprodukciós ráta pedig mindennek nevezhető, csak kiugrónak nem... Lassan mindenki számára világossá válik, hogy a külföldre menekült úgy 6,5 millió ukrán úgy nyolcvan százaléka beilleszkedett az őt befogadó társadalomba. Az érintettek az elmúlt több mint négy esztendőben biztos egzisztenciát alakítottak ki maguknak, melybe akár a frontról egyszer hazatérő apa/fiú is helyet kaphat. Az is bizonyos, hogy a külföldre pockolt sorkötelesek - akiknek létszámát egyes statisztikák immár csaknem 1,3 millióra teszik - tömegei sem fognak hazatérni azért, hogy ott (egy amúgy kétharmados törvény értelmében) személyesen és egyesével felelősségre vonják őket. Utóbbi kategóriánál amúgy érdemes egy pillanatra leragadni, lévén ez a halmaz csupa életerős, tettrekész ifjú férfiből (és kisebb részt leányból) áll. Azaz azt a korosztályt vesztette el az ország, akire normál esetben a jövőt szokták alapozni. Arra is nagy tételben lehet fogadni, hogy ha vége a harcnak és megnyílnak a lehetőségek (valamint velük párhuzamosan a határok), a most behívással fenyegetett korosztályok dettó erős fogyásnak indulnak. Ukrajnában ma a vidék lét sajnos semmiféle belátható, tervezhető jövőt nem kínál, s a falvak azokban a térségekben is lassan de biztosan elnéptelenednek, melyeket amúgy eddig megkímélt a fegyveres konfliktus. S e tendencia nem azt vetíti előre, hogy a fokozottan munkaigényes mezőgazdaság - sok más mellett a zártkerti zöldség- és gyümölcstermesztés - szárnyaló pályára áll. Szintúgy biztosnak mondható, hogy a jobb szolgáltatást nyújtó nagyvárosok lélekszáma nőni fog - de ez csalóka adat lesz, lévén a reprodukciós ráta önmagában nem ígér semmiféle üdvös változást. Az ugyanis rekordalacsonyra, 1,24-re mérséklődőtt - ami tragikusan messze áll a kívánatos, de mégis csak maximum a szintentartást szolgáló kerek kettőtől. Ukrajnában már most akut hiányok tapasztalhatóak az egészségügyi ellátórebdszerben - s jogos a fölvetés, hogy a háború lezárulta után mi tartja majd helyben a - „sajnálatos” okokból - magas színvonalú munkát végző szakembereket? Az pedig szinte megválaszolhatatlan, hogy a leszerelt és poszttraumás stressztől szenvedő katonák százezreit ki fogja lelki gondozásban részesíteni...