● news.bsdnet.hu

Húszméteres bálna lóg a mennyezetről, jegesmedve pózol a látogatóknak, és csíkos mókás makik bújnak meg a bokrok között - az élő állatok mellett sokak kedvencei ezek a valósághű szoborok is a Fővárosi Állatkertben. Az apró és monumentális figurákat ugyanaz a törékeny hölgy, Dr. Székely Katalin készítette. Ő az intézmény hivatalos dekorfejlesztője, szobrásza. Igazi polihisztor, akinek a keze nyomát lépten-nyomon ott találjuk a parkban. Most a budapesti Biodóm hamarosan debütáló dinoszaurusz-kiállításának fenevadjait vette kezelésbe, hogy újra elámítsa a közönséget, ezúttal a 60 millió évvel ezelőtti élővilág illúziójával. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? Katalin mögött kemény hónapok állnak: heteken át ecsettel a kezében csinosította a monumentális figurákat, többek között egy hazai különlegességre, a komloszauruszra is ő vitte fel a festéket. A feladata nem kisebb volt, minthogy ezek az óriási lények a lehető legélethűbbek legyenek a látogatók számára. A szobrok egy része egyébként külföldről érkezett, más részük az Állatkert korábbi gyűjteményéből származik. A szállítás vagy a tárolás során néhány dinónak letörtek a tüskéi, így a művésznek ezeket egyesével kellett visszaépítenie és lefestenie. A tárolás során megsérült dinók tüskéit egyesével kellett visszaragasztania / Fotó: Pozsonyi Zita A komloszaurusz esete azért is volt különleges, mert a tudomány a mai napig nem tudja pontosan, hogyan nézett ki ez az állat, és milyen volt a színezete. A szobrász szerint két teljesen különböző világ az, amikor egy ma is élő állatot formál meg az ember, és az, amikor egy évmilliókkal ezelőtt kihalt lényt kelt életre. – Izgalmasabb az olyan állatokat megvalósítani, amelyekről nem tudjuk, milyenek voltak. Ott az ember bátrabban engedheti szabadjára a fantáziáját, és senki nem kérheti számon, hogy ez a dinó nem is így nézett ki. Egy mai, élő állat esetében viszont ragaszkodni kell az anatómiai hitelességhez. Mind a két feladat másképp szép – árulta el lapunknak Katalin. A szobrász szerint két külön világ ma is élő, illetve évmilliókkal ezelőtt kihalt állatokat megformázni Katalin kapcsolata ezzel a különös világgal azzal kezdődött, hogy gyerekként sokat járt az Állatkertbe , mivel a nagypapája a közelben lakott. Később, harmadéves főiskolásként határozta el, hogy egy állatszobrot fog elkészíteni. A tanára ugyan támogatta az ötletet, de figyelmeztette, hogy az alapanyag beszerzéséhez szponzort kellene találnia. Katalinnak ekkor jutott eszébe a gyermekkori kedvenc helye. – Senkit nem ismertem az Állatkertben, a tudakozótól kaptam meg és felhívtam a központi telefonszámot. A telefonközpontos kapcsolta nekem Hanga Zoltánt, a kommunikációs vezetőt . Végighallgatott és azt mondta, hozzam be az orrszarvúról a vázlatokat – idézte fel a kezdeteket a művész. Katalin első orrszarvúszobra a mai napig a Szavannaházban látható, alatta az írás a gyengénlátóknak segít eligazodni / Fotó: Pozsonyi Zita Katalin ezért az alkotásért egyetlen fillért sem kért az Állatkerttől; egyszerűen csak végtelenül büszke volt arra, hogy a munkája bekerülhet az intézménybe. A sikeres debütálás után aztán maga Hanga Zoltán állt elő a szokatlan ötlettel : mi lenne, ha olyan tapintható állatszobrokat hoznának létre, amelyeket a látássérült látogatók is használhatnak? Katalint annyira magával ragadta a feladat, hogy később ebből a témából írta meg a doktori disszertációját is. Bár Katalin kezdetben kisebb, 50-60 centiméteres szobrokat készített – az első orrszarvúja a mai napig a Szavannaházban látható, és elárulta, mind közül ez a legkedvesebb munkája –, hamarosan beindult a nagyüzem. Sorra jöttek a megrendelések: készített: gyűrűsfarkú makit, tapírt, fókacsaládot, vízilovat és jegesmedvét is, a két utóbbi a látogatók kedvence. Műhelyében készült már gyűrűsfarkú maki, tapír és fókacsalád is / Fotó: Pozsonyi Zita A legkalandosabb, szinte emberfeletti feladatot azonban egy 20 méteres ámbráscet jelentette, amely jelenleg is az Állatkert egyik bemutatóterében, a mennyezetről lelógva nyűgözi le a közönséget. Az egyik legnagyobb kihívást a 20 méteres ámbráscet megalkotása jelentette Katalinnak / Fotó: Pozsonyi Zita – Amikor felkértek a feladatra, először nagyon megijedtem. Mit csinál ilyenkor az ember? Először nagyon izgul, néhányszor sír, aztán fogja magát és nekiáll a munkának” – idézte fel most nevetve Katalin. – Anatómiai ábrákat kerestem, és olyan digitális, 3D-s modelleket tanulmányoztam, amelyek szeletekre voltak bontva, hogy megértsem a belső struktúrát. Ebből csináltam egy kétméteres makettet, ami még kezelhető méretű volt. A 20 méteres bálna szobrának megalkotása fizikailag is megterhelő volt De a neheze csak ezután jött. Az ámbráscet tényleges kivitelezéséhez a projektért felelős cégnek bérelni kellett egy gigantikus hangárt Csepelen. A hatalmas bálna vázát egy alumínium tartószerkezet adta, és erre a fémvázra kerültek fel a 2x1 méteres hungarocell tömbök. Katalin egy elektromosan fűtött, izzó ellenálláshuzallal maga vágta ki a formákat a hungarocellből, majd ezeket fűzték fel a vázra. A gigantikus, embert próbáló munkában végül a férje és a barátai siettek a segítségére. Egy biztos: a hatalmas csepeli bálna után a Biodóm dinoszauruszai már igazán nem jelenthettek problémát az állati szobrásznak. Már csak napok kérdése, és a Biodóm falai között a budapesti Jurassic Park is megelevenedjen. Biodóm