● news.bsdnet.hu

Bár a Nokia aranykora már a múlté, és a vállalat ma már nem foglalkozik mobilkészülékek gyártásával, a felemelkedésük kezdetén néhány finn háziasszony elképesztő szerencsével vált milliomossá. Kevesen tudják, de a világhírű cég kezdetben gumicsizmákat, gumiabroncsokat, kábeleket és toalettpapírt gyártott a nyugat-finnországi Nokia városában. Mivel a vállalat a régió legfontosabb munkaadója volt, a bérek egy részét fizikai formában, papíralapú részvényekben fizette ki, amelyeket a helyi lakosok lokálpatriotizmusból vagy a nehéz időkre tartalékolva évtizedekig a fiókok mélyén őrizgettek. A fordulatot az 1980-as évek hozták el, amikor a vállalat súlyos pénzügyi válságba került, és a vezetés úgy döntött, hogy minden egyéb üzletágat leépítve a rohamtempóban fejlődő mobilpiacra fókuszál. Ez a döntés történelmi sikert hozott: 1992 és 2000 között a Nokia a világ legnagyobb mobilgyártójává vált, miközben a részvények értéke több ezer százalékkal lőtt ki a magasba. A gyanútlan tulajdonosok az intenzív növekedés ellenére sem adták el a papírjaikat, így a háttérben olyan mesés gazdagság halmozódott fel az otthonokban, amiről az asszonyoknak sejtelmük sem volt. A helyi sajtóbeszámolók szerint a kétezres évek elején egészen szokatlan jelenetek játszódtak le a kisváros bankjaiban, amikor idős asszonyok gyűrött, évtizedekig rejtegetett részvényekkel a kezükben sétáltak be az ügyfélszolgálatokra, hogy kiderítsék, mennyit érnek a régi papírok. A meglepetés mind a tulajdonosok, mind a banki alkalmazottak számára leírhatatlan volt, hiszen a fiókok mélyéről előkerült értékpapírok miatt a kis finski városka hirtelen tele lett újdonsült multimilliomosokkal. Ez a rendkívüli eseménysorozat mély nyomot hagyott a régió fejlődésén, és a köznyelvben csak „Nokia-csoda” néven vonult be a történelembe. Az elképesztő mennyiségű pénz ellenére a frissen gazdaggá vált nők többsége hű maradt a visszafogott, vidéki életmódhoz, és egyáltalán nem kezdtek hivalkodó, luxus életvitelbe. Ahelyett, hogy drága holmikra vagy vagyonokat érő cikkekre költöttek volna, a megszerzett javakat leggyakrabban új mezőgazdasági gépek és traktorok vásárlására, a régi családi házak felújítására, valamint a helyi közösség támogatására fordították. Így lett a hajdani telefongyártó felemelkedéséből a finn vidék csendes, de szilárd jólétének és fejlődésének záloga. Via blic