● news.bsdnet.hu

A Reuters Institute 2026-os jelentése szerint a közösségi és videóplatformok globálisan először előzték meg a televíziót és a hírportálokat hírforrásként. A kiadók közönsége nem tűnt el, csak egyre inkább a techóriások felületein keresztül érhető el. A Reuters Institute 2026-os Digital News Reportja szerint a közösségi és videóplatformok mára nagyobb globális hírforrássá váltak, mint a televízió vagy a hírportálok. A trend nem csupán generációs különbség: minden korosztályban átrendeződik a hírfogyasztás. A digitális hírpiac egyik legfontosabb éves látlelete, a Reuters Institute 2026-os Digital News Reportja idén különösen erős üzenetet küld a kiadóknak: a hírekhez vezető út egyre kevésbé a saját felületeiken, és egyre inkább technológiai platformokon keresztül vezet. A Press Gazette elemzése szerint a jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a közösségi média- és videóplatformok – például a Facebook, a YouTube, a TikTok, az Instagram és az X – először előzték meg globálisan a hagyományos kiadói csatornákat hírforrásként. Ez nem azt jelenti, hogy a szerkesztőségek tartalmai eltűntek volna a közönség elől. Épp ellenkezőleg: sokszor ugyanazok a professzionális hírek jutnak el a felhasználókhoz, csak már nem közvetlenül a kiadók weboldalain vagy alkalmazásaiban, hanem platformokon keresztül. A változás jelentősége mégis óriási, mert a közönségkapcsolat, az adat, a figyelem és végső soron a bevételi lehetőség egyre nagyobb része kerül harmadik felek kezébe. A Reuters Institute jelentése közel 100 ezer ember online megkérdezésén alapul, 48 piacon. A felméréseket januárban és februárban végezték, országosan reprezentatív kvóták alapján, életkor és nem szerint. A kutatás így nem csupán pillanatfelvétel, hanem a globális hírfogyasztás mélyebb szerkezeti változásait is megmutatja. A jelentés szerint a vizsgált piacokon a válaszadók 54 százaléka használt közösségi vagy videóplatformokat hírek elérésére. Ez egy év alatt három százalékpontos növekedést jelent. Ha a mesterséges intelligenciára épülő chatbotokat is hozzászámítjuk, az arány 56 százalékra emelkedik. Ezzel szemben a televízióból híreket szerzők aránya 52 százalékra csökkent, a hírportálokat és híralkalmazásokat közvetlenül használóké pedig 51 százalékra. Öt évvel korábban, 2021-ben még a televízió és a hírportálok is jóval erősebb pozícióban voltak: előbbi 64, utóbbi 63 százalékon állt, miközben a közösségi és videóplatformok 56 százalékos elérést mutattak. A jelentés szerint a hírfogyasztás összetételének átalakulása minden korosztályban megfigyelhető. Vagyis nem pusztán arról van szó, hogy a legfiatalabb felhasználók másképp fogyasztanak híreket, hanem arról, hogy a platformlogika a teljes médiarendszerben egyre erősebbé válik. Különösen beszédes a videós hírfogyasztás alakulása. A kiadók saját weboldalain megtekintett hírvideók fogyasztása 2021 óta tíz százalékponttal csökkent, 23 százalékra. Eközben azok aránya, akik közösségi médiában vagy videóplatformokon néznek hírekkel kapcsolatos videókat, 69 százalékra nőtt. Ez tizennégy százalékpontos emelkedés. A videó tehát nem veszített jelentőségéből, sőt: erősödött. Csak éppen a fogyasztás helye változott meg. Ez stratégiai kihívás a kiadóknak, mert a videógyártás költséges, a közönség viszont egyre inkább olyan felületeken találkozik vele, ahol a monetizáció, az algoritmikus elérés és a felhasználói adatok feletti kontroll korlátozott. Globálisan a válaszadók 30 százaléka mondta azt, hogy a közösségi média és a videóhálózatok jelentik számára a fő hírforrást. Öt évvel korábban ez az arány még 22 százalék volt. A fiatalabb korosztályokban a platformok dominanciája még erősebb: a 18–24 évesek 52 százaléka szerint a közösségi és videóplatformok, illetve a mesterséges intelligenciára épülő chatbotok a fő hírszerzési forrásaik. A 25–34 éveseknél ez az arány 44 százalék. A jelentés egyik figyelemre méltó adata, hogy azok aránya, akik kizárólag platformokon keresztül jutnak hírekhez, 6 százalékról 12 százalékra nőtt. Ez még mindig kisebbség, de a duplázódás figyelmeztető jel: kialakulóban van egy olyan közönségréteg, amely számára a hír már nem kötődik konkrét szerkesztőséghez vagy márkához. A hír sokkal inkább algoritmikusan adagolt tartalomfolyamként jelenik meg. A Reuters Institute értelmezése szerint a világjárvány csúcspontja óta eltelt öt év trendje egyértelmű: az online hírfogyasztásban megmaradó növekedés szinte kizárólag harmadik félhez tartozó forrásokhoz – közösségi médiához, videóhálózatokhoz és mesterséges intelligencia alapú chatbotokhoz – kapcsolódik. A kiadók számára ez azt jelenti, hogy a közvetlen forgalomért és a márkahűségért folytatott küzdelem még nehezebbé válik. Az egyes platformok közül az elmúlt öt év legnagyobb nyertese a TikTok. A vizsgált 47 piacon az emberek 37 százaléka mondta azt, hogy bármilyen célra használja a TikTokot, ami 22 százalékpontos növekedést jelent. A kiválasztott főbb hírpiacokon a válaszadók mintegy 12 százaléka használja hírek elérésére a TikTokot, miközben 2020-ban ez az arány még mindössze 1 százalék volt. A fiataloknál a növekedés még erőteljesebb. A 18–24 évesek körében a TikTok hírcélú használata egy év alatt 32 százalékról 42 százalékra emelkedett. Ez azt jelzi, hogy a rövid videós platform már nem csupán szórakoztatóipari vagy életmód-tartalmak terepe, hanem egyre fontosabb hírkapu is. Az Instagram szintén erősödött: teljes felhasználói aránya 11 százalékponttal, 53 százalékra nőtt, hírekhez pedig az emberek 23 százaléka használja. A YouTube továbbra is a legszélesebb körben használt közösségi vagy videóplatform: összességében 69 százalék használja, hírekhez pedig 24 százalék. Ezzel a YouTube a második legfontosabb közösségi-videós hírforrás. A Facebook helyzete különösen érdekes. Bár a platformról az elmúlt években sokszor úgy beszéltek, mint amely visszaszorítja a kiadói tartalmakat, a jelentés szerint ismét növekedés látható a hírcélú használatában. Ennek egyik oka az lehet, hogy egy korábbi algoritmusváltozás után a kiadói tartalmak újra hangsúlyosabban jelentek meg. A Facebook továbbra is a legnagyobb hírcélú közösségimédia-platform, miközben összesített használatban is rendkívül erős, 67 százalékos eléréssel. Az X/Twitter ezzel szemben gyengült az összesített használatban: hét százalékponttal 17 százalékra esett vissza. Hírcélú használata ugyanakkor stabilan 11 százalék körül maradt, ami arra utal, hogy bár a platform általános vonzereje csökkent, hírfogyasztási szerepe bizonyos közönségekben továbbra is megmaradt. A mesterséges intelligenciára épülő chatbotok, például a ChatGPT, a Perplexity vagy a Google Gemini hírfogyasztási szerepe globálisan nő, de egyelőre nem olyan ütemben, ahogy azt sokan várták. A heti hírcélú használat 2025-höz képest 7 százalékról 10 százalékra emelkedett. A 35 év alattiaknál ez az arány 16 százalék, míg a 35 év felettieknél 7 százalék. Néhány országban kis bázisról látványos növekedés történt. Görögországban például 12 százalékra, Dél-Koreában 14 százalékra emelkedett azok aránya, akik hírekhez is használnak AI-chatbotokat. Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban azonban nem látszik áttörés. Az Egyesült Királyságban a használat továbbra is mindössze 4 százalék, az Egyesült Államokban pedig 6 százalék. A lassú terjedés egyik oka a bizalom hiánya lehet. Globálisan az emberek körülbelül egyötöde mondta azt, hogy megbízik az AI-chatbotoktól kapott válaszokban, miközben általában a hírekben 37 százalék bízik. Az Egyesült Királyságban különösen alacsony ez az arány: mindössze 6 százalék jelezte, hogy bízik a mesterséges intelligencia által adott válaszokban. A jelentés szerint az AI-használat követi a platformizáció mintáját. Vagyis azokban az országokban terjed gyorsabban, ahol eleve erős a keresők, aggregátorok, közösségi platformok és videóhálózatok szerepe a hírfogyasztásban. Ahol a közvetlen elérés, vagyis a kiadói oldalak és alkalmazások használata még mindig népszerű, ott az AI-chatbotok hírcélú használata is alacsonyabb. A chatbotokat hírekhez használók 42 százaléka azt állította, hogy mindig vagy gyakran átkattint az eredeti forrásokra. Ez kulcsfontosságú adat a kiadók számára, mert az AI-alapú hírfogyasztás egyik legnagyobb kérdése éppen az, hogy a felhasználók megállnak-e a válasznál, vagy továbbmennek a tartalom eredeti előállítójához. Az átkattintási hajlandóság országonként nagyon eltérő: Dél-Koreában 56 százalék, Dániában viszont csak 26 százalék. Az AI hírcélú használata leginkább a 18–24 évesek körében népszerű, globálisan 17 százalékos aránnyal. Őket a 25–34 évesek követik 15 százalékkal. Érdekes módon az új eszköz használata nemcsak a lazább hírfogyasztók körében jelenik meg, hanem az intenzív hírfogyasztók között is: náluk 18 százalék használ AI-t hírekhez, míg azoknál, akik naponta csak egyszer találkoznak hírekkel, ez az arány 7 százalék. A leggyakoribb AI-használati forma nem egyszerűen a hírek lekérése, hanem a hírekkel kapcsolatos további kérdések feltevése. Ezt a felhasználók 42 százaléka említette. Ezt követi a legfrissebb hírek összefoglalása vagy elmondása, egy hír összefoglalása, illetve hírforrások megtalálása vagy értékelése. A kiadók problémája nem merül ki abban, hogy a felhasználók más platformokon találkoznak a hírekkel. A jelentés szerint maga a hírek iránti érdeklődés is jelentősen csökkent. Globálisan azok aránya, akik rendkívül vagy nagyon érdeklődnek a hírek iránt, öt év alatt 59 százalékról alig 46 százalék alá esett. Az Egyesült Királyságban különösen nagy a visszaesés. Ott 2015-ben még 70 százalék mondta magát nagyon vagy rendkívül érdeklődőnek, ma viszont csak 37 százalék. Ez 33 százalékpontos csökkenés. Az Egyesült Államokban szintén látványos, bár kisebb mértékű a visszaesés: 67 százalékról 48 százalékra. A Reuters Institute szerint ez a csökkenő érdeklődés részben magyarázhatja, hogy a közönség miért távolodik a televíziótól és a közvetlenül használt hírportáloktól, miközben egyre inkább harmadik féltől származó csatornákon keresztül találkozik hírekkel. A hírfogyasztás így kevésbé aktív, kevésbé szándékos, és inkább a platformokon belüli tartalomáramlás melléktermékévé válik. A jelentés a hírfogyasztási szokások alapján három csoportot különböztet meg: „hírkedvelőket”, „napi összefoglalókat” és „alkalmi felhasználókat”. 2021 óta a hírkedvelők aránya 29 százalékról 22 százalékra csökkent, míg az alkalmi felhasználóké 16 százalékról 25 százalékra nőtt. Ez nemcsak a médiafogyasztási csatornák változását, hanem a hírekhez való viszony lazulását is jelzi. A hírek iránti érdeklődés csökkenésével párhuzamosan erősödött a hírelkerülés is. 2017-ben globálisan az emberek 29 százaléka mondta azt, hogy gyakran vagy néha elkerüli a híreket. Ez az arány mára 42 százalékra emelkedett, bár éves összevetésben most stagnálás látszik. Az Egyesült Királyságban a híreket időnként vagy gyakran kerülők aránya 50 százalékra nőtt, ami négy százalékpontos emelkedés. Az Egyesült Államokban 45 százalék ez az arány, három százalékpontos növekedés után. A hírelkerülés a kiadók számára különösen nehéz kihívás, mert nem egyszerűen technológiai vagy terjesztési problémáról van szó. A felhasználók egy része tudatosan fordul el a hírektől, gyakran azért, mert túl negatívnak, túl konfliktusosnak, túl megterhelőnek vagy kevéssé hasznosnak érzi a hírkínálatot. Ez arra kényszerítheti a szerkesztőségeket, hogy ne csak az elérési csatornáikat, hanem a hírek tálalását, hangnemét és felhasználói értékét is újragondolják. A Reuters Institute mérései szerint a hírekbe vetett bizalom globálisan rekordalacsony szintre esett azóta, hogy a Digital News Report 2015-ben elkezdte követni ezt a mutatót. Globálisan a válaszadók 37 százaléka mondta azt, hogy „a legtöbb hírben az idő nagy részében” megbízik. Ez visszaesés a három évig tartott 40 százalékos szintről. Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban egyaránt öt százalékpontos csökkenést mértek. Az Egyesült Királyságban a hírekbe vetett bizalom 30 százalékra, az Egyesült Államokban 25 százalékra esett. A 48 vizsgált piac közül a legnagyobb visszaesést a Fülöp-szigeteken és Írországban mérték: előbbiben tíz, utóbbiban kilenc százalékponttal csökkent a bizalom. A bizalmi válság mögött több tényező állhat: politikai polarizáció, médiapiaci fragmentáció, dezinformáció, a platformokon terjedő ellenőrizetlen tartalmak, valamint az a benyomás, hogy a média bizonyos témákat nem kiegyensúlyozottan vagy nem megfelelő minőségben dolgoz fel. Az Egyesült Királyságban például a bevándorlást tartják a legrosszabbul feldolgozott nagy témának. A bevándorlással kapcsolatos médiateljesítmény nettó elégedettségi pontszáma mínusz 37 volt. Ez azt jelenti, hogy jóval többen gondolják azt, hogy a média rosszul végzi a munkáját ezen a területen, mint ahányan elégedettek vele. Az éghajlatváltozás mínusz 19, a Közel-Kelet mínusz 17, az infláció mínusz 4, Donald Trump pedig mínusz 6 ponton állt. Ukrajna esetében viszont pozitív, plusz 8-as pontszámot mértek. A hírpiac átalakulásának másik fontos szereplői a hírekkel foglalkozó influenszerek és tartalomkészítők. Globálisan az emberek 27 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt héten találkozott olyan hírtartalommal, amelyet influenszer vagy hírkészítő tett közzé. Az arány országonként jelentősen eltér. Az Egyesült Királyságban viszonylag alacsony, 18 százalék, az Egyesült Államokban viszont 32 százalék, Thaiföldön pedig 47 százalék. A Reuters Institute ugyanakkor nem talált bizonyítékot arra, hogy a hírkészítők egyszerűen „kannibalizálnák” a hagyományos hírmárkák figyelmét. A jelentés szerint a legtöbb ember, aki híreket kap alkotóktól, ezt a meglévő hírfogyasztási szokásai mellett teszi. Vagyis az influenszerek sok esetben nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos hírforrásokat. Globálisan mindössze az emberek 3 százaléka állítja, hogy minden hírigényét hírekre fókuszáló alkotók elégítik ki. Az Egyesült Királyságban ez az arány 6 százalék, az Egyesült Államokban viszont már 15 százalék. A jelentés ugyanakkor hozzáteszi: a gyakorlatban ezek az emberek is találkozhatnak más hírforrásokkal. Ez a kiadók számára kettős üzenet. Egyrészt az influenszerek és független hírkészítők valóban fontosabbá válnak a hírek értelmezésében és terjesztésében. Másrészt nem feltétlenül ellenségei a szerkesztőségeknek. A jövő egyik fontos kérdése az lehet, hogy a hagyományos médiamárkák képesek-e együttműködési, terjesztési vagy márkaépítési lehetőséget látni bennük. A kiadók üzleti modellje szempontjából különösen aggasztó, hogy az online hírekért fizetők aránya a gazdagabb országokban nem nő érdemben. A jelentés által vizsgált 20 tehetősebb piacon tavaly még 18 százalék fizetett online hírekért, most 17 százalék. A legtöbb piacon 10 és 20 százalék közötti plafon látszik. Ez alól a skandináv országok jelentik a kivételt: Norvégiában 40, Svédországban 32 százalék fizet online hírekért. Az Egyesült Királyságban az arány változatlanul 10 százalék. Az Egyesült Államokban viszont egy év alatt négy százalékponttal, 16 százalékra csökkent. A jelentés szerint az olvasói bevételek növekedésének stagnálása részben a saját tulajdonú híroldalak és alkalmazások használatának hosszú távú visszaesését tükrözi. Ezek a felületek 2021 óta 12 százalékpontot veszítettek elérésükből, ami szűkíti az előfizetési tölcsér tetejét. Magyarán: ha kevesebb új látogató érkezik közvetlenül a kiadói felületekre, kevesebb emberből lehet előfizetőt konvertálni. A kiadók ezért egyre inkább a meglévő előfizetők megtartására, az egy felhasználóra jutó átlagos bevétel növelésére és új előfizetési konstrukciókra koncentrálnak. Ilyenek lehetnek például a csomagajánlatok, amelyekben a hírtartalom más digitális szolgáltatásokkal együtt jelenik meg. Vannak ugyanakkor kivételek. Írországban, ahol az elmúlt évtizedben mind a négy nagy minőségi újság bevezette a fizetőfalat, az online hírekért fizetők aránya 22 százalékra emelkedett. Ez 2020 óta tíz százalékpontos növekedés. Ausztráliában hasonlóan erős, 23 százalékos arányt mértek, kilenc százalékpontos növekedéssel. A 2026-os Digital News Report egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kiadók nem egyszerűen forgalmi problémával néznek szembe. A kihívás mélyebb: a hírfogyasztás infrastruktúrája változik meg. A közönség egyre gyakrabban nem a hírportál címoldalára érkezik, nem a tévéhíradót kapcsolja be, és nem feltétlenül egy ismert szerkesztőségi márkát keres. Ehelyett a hírek algoritmikus környezetben, platformokon, videós feedekben, influenszerek értelmezésében vagy AI-válaszok részeként jelennek meg. Ez több stratégiai kérdést vet fel a kiadók számára. Először is: hogyan lehet megőrizni a márka láthatóságát akkor, amikor a hírek egyre inkább platformkörnyezetben fogyasztódnak? Másodszor: hogyan lehet üzletileg fenntarthatóvá tenni a tartalomgyártást, ha a közönségkapcsolat és a figyelem egy része harmadik felekhez kerül? Harmadszor: hogyan lehet visszaépíteni a bizalmat és az érdeklődést egy olyan időszakban, amikor a hírelkerülés magas, a hírek iránti lelkesedés pedig csökken? Az AI-chatbotok egyelőre nem vették át a hírfogyasztás fő kapuőri szerepét, de a trend már látható. A kiadók számára ezért nemcsak a közösségi platformokhoz, hanem az AI-közvetített információs környezethez is alkalmazkodniuk kell. Fontos kérdés lesz, hogy az AI-rendszerek feltüntetik-e és forgalommal jutalmazzák-e az eredeti forrásokat, illetve hogy a felhasználók hajlandók-e átkattintani ezekre.