● news.bsdnet.hu

Szó szerint bedugta a fejét egy működő részecskegyorsítóba egy szovjet fizikus, Anatolij Bugorszkij. Egy fénysebességgel száguldó, óriási energiájú protonnyaláb fúrta át az agyát. A helyszínen azonnal meg kellett volna halnia, ő azonban nemcsak túlélte a balesetet, de egy egészen hátborzongató mellékhatással szembesült. Az arca bal fele, ahol a sugár áthaladt, teljesen megbénult, cserébe viszont egyáltalán nem öregedett tovább. Míg a jobb oldala az évtizedek alatt ráncosodott, a bal megrekedt a baleset pillanatában, harminchat éves korában. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? A baleset 1978. július 13-án a Moszkva melletti Protvino városában történt, az U–70-es szinkrotron nevű részecskegyorsítóban . Bugorszkij éppen egy rutinellenőrzést végzett egy meghibásodott alkatrésznél. Az előírások szerint ilyenkor a rendszert teljesen áramtalanítani kellett volna. A biztonsági mechanizmusok azonban végzetes módon csődöt mondtak, miután berendezés ajtajánál lévő figyelmeztető piros lámpában kiégett az izzó. Bugorszkij abban a hiszemben, hogy a rendszert leállították, behajolt a védőburkolat mögé, és a feje egyenesen a láthatatlan protonnyaláb útjába került. A sugár a tarkóján lépett be, keresztülszáguldott az agyán, és a bal füle mellett, az orra magasságában távozott. Bugorszkij később azt mesélte, fájdalmat nem érzett, csak egy villanást látott, ami „fényesebb volt ezer napnál”. A férfi nem esett össze, és el sem vesztette az eszméletét, befejezte a karbantartást, felírta a naplóba az elvégzett munkát, majd hazament. Csak éjszaka, amikor a fejfájás és a hányinger kínozta, jött rá, hogy baj van. Másnap reggelre az arca bal oldala felismerhetetlenségig feldagadt, a tarkóján lévő sebből pedig savó szivárgott. Moszkvába szállították, a sugárfertőzött betegekre specializálódott klinikára. Az orvosok csak azért fektették be, hogy megfigyeljék a haláltusáját, ugyanis a belépési ponton 200 ezer, a kilépésinél közel 300 ezer gray sugárdózis érte az agyát. Az emberi szervezet számára pedig már 5 gray dózis is biztos halált jelent. Csakhogy míg a hagyományos sugárzás szétterjed a testben , elpusztítva a sejteket és a DNS-t, addig a részecskegyorsító protonnyalábja egy hajszálvékony vonalban vágott át a koponyáján. Mint egy mikroszkopikus lézerszike: amerre járt, ott a sejteket azonnal elpárologtatta, de a roncsolás nem terjedt át a környező szövetekre. Bugorszkij bőre a sugár mentén a csontig lehámlott, de a létfontosságú szervei és az agyának nagy része érintetlen maradt. A felépülés hosszú és fájdalmas volt. Mivel a sugár keresztüldöfte a bal arcideget, az arca bal fele teljesen lebénult, a bal fülére pedig megsüketült . Időnként epilepsziás rohamok gyötörték és hamarabb elfáradt a munkában, a szellemi képességei csodával határos módon teljesen épek maradtak. Olyannyira, hogy a lábadozás után visszatért az intézetbe, megvédte a doktori disszertációját, és még évtizedekig dolgozott fizikusként ugyanannál a részecskegyorsítónál. Majd ahogy teltek az évtizedek, Bugorszkij arca egyre aszimmetrikusabbá vált. A jobb oldala követte a normális biológiai órát: a bőre ráncosodott, megereszkedett, a bal viszont mintha belefagyott volna az időbe, teljesen sima és feszes maradt. A protonnyaláb olyan precizitással pusztította el az arcidegeket és a helyi sejteket, hogy a bal arcfél egész egyszerűen nem kapta meg az öregedésért, a kollagéntermelés leállásáért felelős biológiai parancsokat az agytól. Az elhalt idegek miatt a szövetek mesterségesen konzerválódtak abban az állapotban, amikor a férfit a baleset érte. Az esetet a szovjet vezetés a legszigorúbb államtitokként kezelte, és Bugorszkij évtizedekig senkinek sem beszélhetett arról, mitől néz ki így. Rendszeresen vizsgálták a moszkvai titkos klinikán, de a leleteit zárolták. A nyilvánosság csak a Szovjetunió felbomlása után szerzett tudomást az esetről. Bugorszkij ekkor már nehéz anyagi körülmények között élt, és rokkantsági nyugdíjért küzdött egy olyan baleset után, ami papíron sosem történt meg. Most is ebben a Protvino nevű kisvárosban él feleségével, a modern orvostudomány pedig a mai napig tanulmányozza az esetét, amely bebizonyította, milyen felfoghatatlan szélsőségeket képes elviselni az emberi test. tudomány