● news.bsdnet.hu

Hiába a zsebünkben lévő okostelefon és nappali óriástévéje, az élethű videójátékok helyett egyre többen vágynak vissza a régi, nem digitális világba. Az országban sorra alakulnak a gombfoci-egyesületek és baráti társaságok. A játék, amely egykor a lakótelepi gyerekszobák és a színházi büfék sztárja volt, most újra összehozza a generációkat. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? Pontosan ez történt az 53 éves Gyulával is, aki egy játékboltban sétálva mutatta meg fiának, Máténak a gombfocit. A kisfiúnak fogalma sem volt az egészről, hiszen ott látott ilyet életében először, de a gyerekkori emlékektől fellelkesült édesapa rögtön akcióba lépett. Vett egy furnérlapot, amit rászögelt egy OSB-lapra, majd festéket ragadtak, és kettesben felfestették a pályát. A masszív házi stadion nagyjából 35 ezer forintból állt össze, egy-egy gombfocicsapat pedig mindössze 1700 forintba került. A befektetés maximálisan megtérült: azóta Mátéhoz rendszeresen járnak át a barátai gombfocizni, és egyikük, Bertalan különösen megszerette ezt a játékot. A gombfoci nemcsak gyerekjáték / Fotó: Csanda Gyula Gyuláék esete ráadásul egyáltalán nem egyedi. Miközben a fiatalabbak most fedezik fel a játék varázsát, a nagyöreg gombfocijátékosok is sorra szedik elő a szekrény mélyéről a régi korongokat . Valóságos gombfocilázban ég az ország, a lelkesedés pedig olyannyira a tetőfokára hágott, hogy a Balatonnál már nagyszabású bajnokságot is szerveznek. Keszthely és környéke, sőt, az egész Balaton régiója lehet a hazai gombfociélet új fellegvára. Racsmány Ferenc, a játék egyik nagy helyi rajongója és motorja komoly tervekkel vágott bele a szervezésbe. Barátaival egy igazi észak-dél bajnokságot, egy Balatoni Ligát álmodtak meg, ahol az északi és a déli part városai mérkőznek meg egymással. A vízió szerint egy-két éven belül Balatonfüred, Keszthely és Siófok adhatna otthont az összecsapásoknak, akár 20-30 csapat részvételével. Racsmány Ferenc számára a szenvedély tízéves korában kezdődött, ma már a fiatalokat is oktatja Racsmány számára a szenvedély tízéves korában, a lakótelepen kezdődött, amikor a téli és tavaszi szünetekben a barátokkal megállás nélkül mentek a bajnokságok. – Délután az egyikünk lakásán játszottunk, másnap a másik fiúnál rendeztük a visszavágót – emlékezett vissza Ferenc, akit három éve épp ezek a nosztalgikus emlékek indítottak arra, hogy újra elővegye a korongokat. – Pár éve még csak magunk között nosztalgiáztunk, de azt láttuk, hogy mindenkinek felcsillan a szeme. Ekkor döntöttük el, hogy lépjünk szintet, és hozzuk össze a Balatoni Ligát. Szeretnénk, ha a tó környéke lenne a gombfoci hazai központja. Az ötlet nem maradt visszhang nélkül. Czigány Sándor, aki húsz éve Alsópáhok polgármestere, maga is nagy futball- és gombfocirajongó. Fontosnak tartja, hogy nyomot hagyjon a település életében, ezért teljes mellszélességgel támogatja, hogy az általános iskolákban és a művelődési házakban helyi csapatok alakuljanak. Balatongyörökön már most भी rendszeresen összejárnak a játékosok, szeptembertől pedig további bajnokságok és találkozók indulnak Hévízen és Alsópáhokón is. A terv egy-két éven belül egy balatoniliga, ahol az északi és déli part városai csaphatnának össze A mérkőzések általában kétszer 15 percig tartanak. A kultúrházakban az idősebb generáció tanítja a szabályokat a fiataloknak, és a tapasztalatok szerint a varázslat ma is működik. Hiába élünk a VR-szemüvegek korában , a digitális ingerektől telítődött gyerekeket a mai napig megfogja a játék fizikai valósága. Ráadásul a mai technológia már a játékosok kezére játszik. Míg a nyolcvanas években – a legendás Nyilasi-korszakban – beérték az üdítős kupak méretű, gyenge nyomdatechnikával készült, fekete-fehér képekkel, ma a rajongók az internet és a mesterséges intelligencia (AI) segítségével tűéles, professzionális matricákat terveznek a csapatoknak. A gombfoci sosem csak a gyerekek játéka volt, a magyar kulturális életben is mély nyomokat hagyott. Valiszka László jelenleg a Dunaújvárosi művelődési ház vezetőjével tárgyal egy helyi klub és oktatás elindításáról. Ő maga is a nyolcvanas évek nagy gombfocis generációjához tartozik. Miután hosszabb ideig külföldön élt, hazatérve meglepve tapasztalta, hogy három gyerekkori barátja még mindig rendszeresen játszik. Rögtön vissza is szállt a bajnokságba. Valiszka hobbiból egyedi, kézzelfogható gombfocicsapatokat – azaz magukat a fizikai korongokat – állítja össze házilag. – Egyszerűen túl sok lett a virtuális világ, a képernyők, az AI. Az emberek besokalltak tőle, és vágynak valami kézzelfoghatóra – magyarázta Valiszka László. – Éppen ezért hiszem, hogy a gombfoci nagy jövő előtt áll. Amikor hazajöttem külföldről, and láttam, hogy a gyerekkori haverok még mindig nyomják, nem volt kérdés, hogy beszállok. A színész és rendező Valiszka felidézte a 60-as, 70-es évek legendás időszakát is, amikor a Fészek klub asztalai mellett rendszeresen összemérték a tudásukat a különböző szakmák képviselői. – Komoly presztízscsaták voltak azok, a színházi világ krémje játszott az ügyvédek vagy épp az orvosok csapatai ellen. Igazi társasági eseménynek számított egy-egy ilyen rangadó – tette hozzá a rendező. Ezt a szenvedélyes világot örökítette meg a magyar irodalom egyik legkülöncebb alakja, Tandori Dezső is. Az irodalmi celeb 1980-ban adta ki Nagy gombfocikönyv című művét, amelyben elképesztő alapossággal dokumentálta a saját maga által játszott házi bajnokságokat. Tandori számára a gombfoci egy önálló univerzum volt – ahogy ma is azzá válik az egyre több visszatérő, vagy éppen most becsatlakozó játékos számára. A gombfoci (vagy hivatalos, versenysporttá vált nevén a szektorlabda) ízig-vérig magyar találmány, bár Dél-Amerikában is kialakult egy hasonló asztali játék. Gyökerei a 20. század elejére, az 1920-as és 30-as évekre nyúlnak vissza. A legelső mérkőzéseket szó szerint a kabátokról leszedett gombokkal játszották a gyerekek, a labda pedig sokszor egy inggomb vagy egy darabka radír volt. A pályát egyszerűen felrajzolták krétával a parkettára vagy az iskolapadra. Az 1950-es és 60-as években indult be a tömeggyártás: megjelentek a trafikokban a műanyagból öntött csapatok, belsejükben a korszak sztárfocistáinak apró fotóival. A játék a 70-es, 80-as évekre érte el népszerűsége csúcsát, amikor szinte nem volt olyan magyar háztartás, ahol ne csaptak volna össze a konyhaasztalon a csapatok. Bár a 90-es években a videojátékok betörésével a gombfoci háttérbe szorult, a profi asztali labdarúgás hivatalos sportágként túlélte az ínséges időket. Ma pedig az amatőrök és a gyerekek körében is soha nem látott reneszánszát éli, bebizonyítva, hogy egy igazán jó játéknak nincs feltétlenül szüksége áramra. Lepattanó