● news.bsdnet.hu

Rendkívüli kozmikus esemény tartja lázban a csillagászokat: a Sedna nevű rejtélyes törpebolygó éppen a legközelebbi átrepülésére készül a Nap mellett, amire legutóbb a földi jégkorszak idején volt példa. A különleges égitestet még 2003-ban fedezte fel a NASA által támogatott kutatócsoport, és elképesztően elnyújtott pályája miatt az univerzum egyik legizgalmasabb és legtávolabbi ismert objektumaként tartják számon. A feltételezések szerint a jeges testekből állo Oort-felhő belső pereméről származó égitest eliptikus útja mintegy 11 000 évig tart a Nap körül, és most visszafordíthatatlanul közeledik a pályája legközelebbi pontjához. Bár a Sedna a legközelebbi pontját (a perihéliumot) 2076-ban éri majd el – amikor 76,37 CsE távolságra lesz tőlünk –, a küldetések megtervezésére rendkívül kevés idő maradt. Dr. Mike Brown, a Caltech kutatója és minden elismert tudós egyetért abban, hogy ha most elszalasztjuk ezt a lehetőséget, a következő esélyre évezredeket kell várnia az emberiségnek. Ahhoz ugyanis, hogy egy űrszonda időben, még a közeledés idején elérje a törpebolygót, a missziónak legkésőbb 2030 körül el kellene indulnia, ám a hagyományos kémiai meghajtások ehhez a gigantikus távolsághoz túlságosan lassúak és hatástalanok. A lassú, hagyományos hajtóművek helyett a szakemberek vadonatúj, futurisztikus megoldások felé fordulnak, mint amilyen a közvetlen fúziós meghajtás (Direct Fusion Drive - DFD) vagy a napvitorlák. A fúziós motor a magfúzió elvén alapulva tiszta energiát és hatalmas tolóerőt biztosít, aminek a tesztelése a Princeton Satellite Systems fejlesztésében már 2027-ben megkezdődhet. A modellezések szerint egy ilyen DFD-meghajtású szonda mindössze 10 év alatt eljutna a Sednához, és akár 1500 kilogrammnyi nehéz tudományos felszerelést is magával vihetne, míg a Nap sugárnyomását használó napvitorla ugyan 7 év alatt odaérne, de csupán egy miniatűr, másfél kilós műszercsomagot bírna el. Mindkét megközelítésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai: a fúziós motor robusztusabb kutatást tesz lehetővé, míg a napvitorla olcsóbb és egyszerűbb kivitelezést ígér. Az idő azonban könyörtelenül telik, és ha közelebbről is meg akarjuk vizsgálni a Naprendszer korai időszakának ezt a felbecsülhetetlen értékű, fagyos hírmondóját, a döntéshozóknak gyorsan kell lépniük. A kutatócsoportok már gőzerővel készítik a terveket, remélve, hogy legalább az egyik projekt valósággá válik, mielőtt a titokzatos égitest újra eltűnik a mélyűr sötétségében, hogy megkezdje újabb, magányos keringését a minket éltető csillag körül. Via fontech