● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: fortepan.hu/Kotnyek Antal[sz] A pletyka, ami egy életet tesz tönkre. A hatvanas évek Magyarországán a tökéletes fegyver valakit ellehetetleníteni egy pletyka, egy hazugság volt, lehetőleg minél abszurdabb és mocskosabb. Így szólt: egy gyönyörű színésznő meztelen testéről a kommunista elit nyalogatja a folyékony csokoládét egy titkos orgián. Ez a sztori annyira képtelen, hogy cáfolni is lehetetlen anélkül, hogy az ember ne váljon nevetségessé. Pont ez a hihetetlenül aljas rágalom tette tönkre Bara Margitot, aki a korszak egyik legnagyobb sztárja volt. Pedig a karrierje úgy indult, mint egy álom. Kolozsvárról áttelepülve az ötvenes években azonnal a csúcson találta magát, a rendezők imádták, a közönség rajongott érte. 1957-ben például ő kapta a legtöbb főszerepet az országban. A sikert azonban beárnyékolta egy magánéleti tragédia: színész férje, Halász Géza nem bírta elviselni, hogy amíg a felesége szárnyal, ő a partvonalra szorult. Visszaemlékezések szerint egy éjjel, miután Bara már elaludt, a férfi hazament, gondosan kitárta az ablakokat a szobában, hogy a feleségének ne essen baja, majd a konyhában öngyilkosságot követett el. A színésznő hajnalban talált rá a férje holttestére. Bara a munkába temetkezett, de a szakma nem bizonyult biztonságos menedéknek. Valakik – a színésznő szerint az irigyei – elindították a csokoládés pletykát, ami futótűzként terjedt. Az Újságmúzeum cikke szerint a rágalomnak egészen kézzelfogható következményei lettek: az utcán utána köptek, a taxisofőr nem volt hajlandó felvenni. Amikor a Nemzeti Színház akkori teljhatalmú urához, Major Tamáshoz fordult segítségért, a direktor cinikusan csak ennyit vágott a fejéhez: „Örülök, hogy van egy színésznőnk, akivel az egész ország b…ik.” A kollégák mélyen hallgattak, a legenda szerint egyedül Szirtes Ádám állt ki mellette, aki beviharzott a pártbizottságra, számonkérte az elvtársakat, majd az asztalra csapta a pártkönyvét. Ajtók csukódtak be előtte. A Nemzeti Színház után a József Attila Színházhoz szerződött, ahol bár papíron a társulat tagja maradt 1978-ig, egyre inkább mellőzték. Amikor magyarázatot kért, az igazgató sajnálkozva közölte vele, hogy a távollétében egyszerűen nem érezték a hiányát. A sajtó is rátett egy lapáttal; egy rádiójáték után lesajnáló kritika jelent meg róla. „Bara Margitról kiderült, hogy milyen halvány, ha nem látjuk, csupán halljuk.” A megalázott színésznő 1977-ben, egy jelentéktelen, pár mondatos szerep után mondta ki, hogy elég volt. „Ha az ember fölösleges, akkor lépjen le. Nem ízléses, ha ilyenkor marad” – nyilatkozta keserűen. Második férje, az olimpiai bajnok vízilabdázó, Gyarmati Dezső tartotta benne a lelket. 1968-ban megszületett lányuk, Eszter, majd a hetvenes évek elején, amikor Gyarmatit edzőként Kolumbiába hívták, két évre elköltöztek Caliba. A hazatérés után azonban semmi sem változott. A rendszernek hosszú volt a memóriája. A rendszerváltás után ugyan újra téma lett a meghurcoltatása, és bár 2002-ben Kossuth-díjat is kapott, ez már csak egyfajta gyógyír volt a soha be nem gyógyuló sebekre. A színpadra soha többé nem tért vissza. Férje 2013-ban halt meg, ő pedig három évvel később, 88 évesen követte őt. Egy színésznő, akinek a karrierjét nem egy rossz alakítás, hanem egy mocskos, jól időzített hazugság végezte ki. [kapcsolodo]krencsey-marianne-dramaja-inkabb-lett-new-yorkban-irodai-alkalmazott-mint-itthon-besugo/[kapcsolodo]