● news.bsdnet.hu

Karrierje kezdetéről mesélt. Annak idején színésznőként képzelte el a jövőjét Jakupcsek Gabriella, míg végül a tévézés mellett nem tette le voksát. A kilencvenes években száguldó riporterként kezdett dolgozni. „Emlékszem, miután hazajöttem Párizsból, rövid hajjal, farmeringben, csokornyakkendőben mentem dolgozni. A köztelevízióban olyan voltam, mint egy ufó. Sándor Pál azt mondta, milyen jó ez. Ő volt az egyetlen, aki értette. De rajta kívül tényleg ufónak néztek” – emlékezett vissza az Én Kékzónám című podcastban, hozzátéve, mennyire megadta neki a kezdőlöketet ez a fajta munkám. „Hajléktalanszállókra mentem, vesetranszplantáltakról dokumentumfilmet készítettünk. Civil emberek sorsaira kellett ráhangolódni, ez tulajdonképpen a talkshow előzménye. Nekem ez az igazi televízió ma is.” Jakupcsek úgy véli, ő nem az a tévés, sőt soha nem is volt az, aki elegáns ruhában levonul a lépcsőn, miközben felkonfot mond. „ Próbálgattak egyszer-kétszer, de nem ment. (...) Abba a nőképbe, amit ma szeretne mutatni a média, én egyáltalán nem illek bele. Én nem veszek fel egy olyan ruhát sem, amiben nem érzem jól magam, mert úgy nem lehet műsort vezetni, hogy nem érzed jól magad. Ha egy műsor csak a külsőségről szól, abban, én nem tudnék jól működni.  És itt a csak nem lebecsülendő, mert a vizualitás a televíziózás fontos része.” Máig a mély, őszinte beszélgetős műsorokat tartja a hozzá legközelebb állóknak, például a Ridikült . „A legelső volt a legkedvesebb, a Jakupcsek, ami a TV2-n mént. Utána jött a Sebestyén Balázs és az Erdélyi Mónika az RTL-en. És nem sokkal később a talkshow délután teljesen lekerült a képernyőről, és azóta sincs. Lássuk be, hogy amiket az RTL-en láttunk, az egy zombiverziója volt ennek a műfajnak” – idézte szavait a story.hu .