● news.bsdnet.hu

Kovács Dávid a közösségi oldalán sejtelmes bejelentést tett. A napokban 35. születésnapját ünneplő támadó hosszú éveken át szolgálta a Budafokot, és a Promontor utcai közeg egyik ikonikus alakjává vált. Pályafutása során több mint 300 mérkőzésen szerepelt, ezeken 100-nál is több gólt szerzett. Kovács alázatával, elhivatottságával és hűségével mélyen belopta magát a dél-budai szurkolók szívébe. A 2019/20-as kiírásban 15 találattal a másodosztály gólkirálya lett, és kulcsszerepet játszott abban az idényben, amelynek végén a Budafok 74 év után feljutott a magyar élvonalba. A közleményekben eleve erős Ultras Promontor is elbúcsúzott a kedvenctől : „Köszönjük, Kokó! Több mint 10 év. Rengeteg meccs, felejthetetlen gólok, csúszás-mászás a pályán, küzdelem a budafoki címerért. Kokó, a pályán talán utoljára látunk, de a lelátón, közöttünk mindig van helyed. A Promontor utcai szurkolótábor nem felejt. A hűséged, az alázatod, a szíved-lelked itt marad Budafokon. Visszavonulsz, de közénk mindig tartozni fogsz. Ha eljössz egy sörre, ha csak kinézel a meccsre, tudd: a budafoki család tárt karokkal vár. Egy vagy közülünk! Voltál, vagy és leszel is a miénk. Egyszer budafoki, mindig budafoki! Hajrá Budafok, köszönünk mindent Kokó!” Íme, a kiesés utáni bejelentés: A fővárosi csapat kiesése után az ultrák érzelemdús közleményt adtak ki Kovács Dávid bejelentése : „Egyszer valaki feltett nekem egy kérdést: „Amikor hazaérsz, bele tudsz nézni a tükörbe?” Akkor még fiatal voltam, és nem igazán értettem, mire gondol. Ma már tudom. Most, hogy egy korszak lezárul az életemben, a válaszom egyértelmű: igen. Tíz év hosszú idő. Egy olyan utazás, ami alatt együtt indultunk el a hegy aljáról, és eljutottunk egészen a csúcsig. Rengeteg emléket, sikert, örömöt és felejthetetlen pillanatot kaptam ettől az úttól. Sok ember arcára sikerült mosolyt csalnunk egy-egy hétvégi győzelem után. Talán ettől ilyen különleges a labdarúgás… Egy szép csel, egy tökéletes passz, egy utolsó percben szerzett gól – és amikor felnézel a lelátóra, látod az emberek arcán azt az örömöt amit ezzel okoztál…még ha csak néhány másodpercre is, de részese lehettél valami különlegesnek. Ez egy leírhatatlanul gyönyörű érzés. De most elérkezett a búcsú ideje. Kedves szurkolók, stábtagok, csapattársak, edzők, vezetők és mindenki, aki valaha részese volt a BMTE családnak! Köszönöm ezt a 10 évet. Nélkületek soha nem valósulhatott volna meg az álmom. Nem így szerettem volna elköszönni, de sajnos nem minden történet ér véget happy enddel. A szívem egy része örökké budafoki marad, és mindig mosollyal fogok visszaemlékezni erre a hihetetlen, érzelmekkel teli évtizedre. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. Talán már nem a pályán, hanem a lelátón – de ugyanazzal a szenvedéllyel és lelkesedéssel fogom kiabálni: Ez Budafok! Ez Budafok!”