● news.bsdnet.hu

Manapság a legtöbb autórajongó a Bugatti Veyront tartja a 400 km/h-s klub alapítójának. Csakhogy a Sledgehammer 17 évvel megelőzte a Volkswagen büszkeségét. 2026.05.08. péntek 10:36 Az 1980-as években az autósvilág valósággal megszállottja volt a 200 mérföld/órás ( 322 km/h-s ) álomhatár áttörésének. 1987-ben aFerrariszabadjára engedte az F40-et, a szénszálas legendát, amely elsőként lépte át ezt a küszöböt a maga 326 km/h-s végsebességével. Ezt a bravúrt a közvetlen riválisok, mint például a Lamborghini Countach (294 km/h) nem tudták utánacsinálni, a jóval ritkább Porsche 959 Sport (339 km/h) viszont igen. Az Atlanti-óceán túlpartján, a connecticuti Old Lyme-ban azonban egy halk szavú zseni, Reeves Callaway épp azon dolgozott, hogy sebesség terén ezeket a szupersportautókat is jelentéktelen játékszereknek minősítse vissza. Kiválasztott fegyvere a Callaway Sledgehammer volt. 1988. október 26-án, az ohiói East Libertyben található oválpályáján a Sledgehammer hitelesített, 410 km/h-s (egészen pontosan 409,99 km/h-s) végsebességet futott. Csak a miheztartás végett: 17 évvel később a Veyron „csak” 408,5 km/h-t ért el. És annak a rekordnak is már lassan húsz éve! A Callaway Sledgehammer bár egyedi darab volt, de nem kifejezetten rekorddöntő speciális építés. Callaway csapata lábon, közúton tette meg a Connecticut és Ohio közötti, nagyjából 1120 kilométeres távot a rekorddöntésre, hozták a világrekordot, majd – csak a poén kedvéért – egy kiadós esőben egyszerűen hazavezették az autót. A Sledgehammer megtartotta a teljes gyári belső teret, az elektromosan állítható sportüléseket, a kazettás rádiót, sőt, még a működő klímaberendezést is. Ez egy 410 km/h-s, rendszámos szárazföldi rakéta volt, amivel nyugodtan el lehetett ugrani a sarki szupermarketbe bevásárolni. Reeves Callaway azt akarta bebizonyítani, hogy egy amerikai izomautó egyszerre lehet brutális és kifinomult. A végeredményként megszületett Sledgehammer a mai napig a Corvette C4-es platformjának abszolút csúcspontja. A Sledgehammer gépházteteje alatt egy 5,7 literes V8-as lapult. A Callaway mérnökei kézzel szerelték össze az erőforrást: a blokkba Cosworth főtengely és kovácsolt Mahle dugattyúk kerültek, a kenést pedig szárazkarteres rendszer biztosította, amely meggátolta, hogy a motorolaj egy oldalra torlódjon a durva G-erők hatására. A motorra két masszív Turbonetics T04B turbófeltöltő került, amelyek elképesztő, 1,5 baros töltőnyomással préselték a levegőt az égéstérbe. Az eredmény bődületes 898 lóerő és 1046 Nm forgatónyomaték lett – egy olyan korban, amikor a gyári C4-es Corvette mindössze 240 lóerőt tudott felmutatni. Hogy ezt a pokoli erőt uralni tudják, a Sledgehammer a rekordkísérlethez egy masszív Doug Nash sebességváltót használt, amelyet később egy hatfokozatú, manuális ZF váltóra cseréltek, hogy az autó utcán is jobban kiautózható legyen. Az áhított végsebesség elérése érdekében Callaway megbízta a kanadai formatervezőt, Paul Deutschmant, hogy tervezzen egy egyedi aerodinamikai csomagot a Sledgehammerhez. Ez az átfogó átdolgozás egy teljesen újratervezett orr-részt, funkcionális sárvédő-kopoltyúkat és egy integrált hátsó traktust foglalt magában, amely a négyes kipufogórendszert rejtette. A készlet annyira hatékonynak bizonyult, hogy a Callaway később opcióként más ügyfeleinek is kínálta az elemeit. Az építés legőrültebb része azonban egyértelműen a gumiabroncs-kérdés volt. Callaway megkereste a Goodyeart, és olyan gumikat kért, amelyek pont úgy néznek ki, mint az utcai Goodyear Eagle abroncsok, de túlélik az akár 400 km/h-s tempót is. A Goodyear belement a játékba, de az abroncsok mögötti kutatás-fejlesztés a pletykák szerint 1 millió dollárt emésztett fel – méghozzá 1988-as árfolyamon, ami ma több mint 2,76 millió dollárnak felel meg. A rekorddöntés után a Goodyear visszavette a méregdrága prototípus-gumikat, az autó pedig azóta is hagyományos utcai Goodyear abroncsokon áll. Bár legendás státusznak örvend, a Callaway Sledgehammer egyedi mestermű maradt. Míg a cég RPO B2K nevű ikerturbós rendszere egy teljesen hivatalos, márkakereskedésben megrendelhető gyári teljesítménycsomag volt, a Sledgehammer sorozatgyártását egész egyszerűen meggátolta az akkori gumiabroncs-technológia korlátozottsága. A Callaway Sledgehammer közel két évtizeden át verhetetlen maradt, ami messze túlmutatott a 15 perces hírnéven. A Volkswagen-csoport egyesített mérnöki zsenialitására és a Bugatti Veyronra elköltött, milliárdos költségvetésre volt szükség ahhoz, hogy végre háttérbe szorítsák azt a teljesítménymércét, amelyet a Callaway Sledgehammer oly sok évvel korábban felállított. A rekorddöntést követő években a Sledgehammer csendes életet élt: gyakran kiállították a Nemzeti Corvette Múzeumban, és néhány alkalommal gazdát is cserélt. A Sledgehammer nem csupán megdöntött egy rekordot; olyan messzire rúgta ki a labdát a pályáról, hogy a világ többi részének több mint két évtizedre volt szüksége, hogy egyáltalán utolérje. Bizonyította, hogy olyan faék egyszerűségű alapokból is lehet világverő autót építeni, mint egy nyomórudas V8-as motor és egy pár turbófeltöltő.