● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: magnific[sz] A zsebedben kotorászol a legkisebb, legkevésbé fájó érméért, ami garantáltan nem egy gurulós bőröndre vagy egy újabb Aperol Spritzre ment volna el. Odalépsz a csillogó vízhez, a hátadat a kút felé fordítod, mert a hagyomány az hagyomány, aztán egy laza mozdulattal áthajítod a vállad felett a pénzt. Csobb. Kész is vagy, a kívánságod elindult a kozmosz felé, te pedig máskor is visszatérsz Rómába, vagy legalábbis ezt ígéri a legenda. De mi ez az egész, és hová tűnik az a rengeteg apró, ami évente több százmillió forintnyi összegben landol csak a Trevi-kútban? A dolog mögött egy pszichológiai trükk áll, amit a szakirodalom „fertőző mágiának” hív. Ez egy emberi hiedelem, miszerint ha megérintesz egy tárgyat, az valahogy kapcsolatban marad veled. Amikor tehát rágörcsölsz arra a húszcentesre, miközben arra gondolsz, hogy bárcsak ne a te kollégád kapná meg az előléptetést, szimbolikusan átadod a vágyadat az érmének. A vízbe dobással pedig elengeded, rábízod egy nagyobb erőre. Ez a rituálé egyfajta áhítatot ébreszt, amely pozitív érzéseket kelt – írta a Blikk, és ez az élmény az, ami miatt újra és újra megtesszük, és továbbadjuk a következő generációnak. És hogy mi lesz a pénzzel? Nos, a valóság sokkal prózaibb, de egyben meglepően felemelő. A leghíresebb kutakból a városi hatóságok hetente többször, jellemzően kora reggel összeszedik a felgyülemlett vagyont. Aztán jön a melós része: az érméket megtisztítják, megszárítják, majd valutánként és névérték szerint szétválogatják. A római Trevi-kútból származó teljes bevétel például a Caritas katolikus segélyszervezethez kerül, ami hajléktalanokat segítő népkonyhákra és szociális programokra költi. Így a titkos kívánságod végül egy rászoruló ebédjévé változik, ami talán még jobb karma, mint visszatérni Rómába. Persze a szokás nem a jótékonykodással indult. Az egész az ókori pogányoknál kezdődött, akik a vízforrásokat kapuknak tekintették az istenek világába. Áldozatokat mutattak be, hogy elnyerjék a vízi szellemek jóindulatát, ami eleinte nem pénzt, hanem értékesebb tárgyakat jelentett. Az érmék megjelenésével egyszerűsödött a folyamat, a kereszténység pedig a pogány rítusból népi babonát faragott, így születtek meg a kívánságkutak. A modern turizmus és az 1950-es évek romantikus filmjei pedig végképp elintézték, hogy a gesztus a városlátogatások kötelező elemévé váljon. [kapcsolodo]/schumacher-vanda-a-romai-travi-szokokutnal-pozolt-a-posztja-szerint-redditezok-szurtak-ki-az-elirast/[kapcsolodo]