● news.bsdnet.hu

Ha meghalljuk Gerald Durrell nevét, a legtöbbünknek azonnal a napsütötte Korfu szigete, a skorpiókkal teli gyufásdobozok, a hálószobában nevelt baglyok és egy végtelenül különc, imádnivaló család jut eszébe. A Családom és egyéb állatfajták zseniális szerzője nemcsak a huszadik század egyik legnépszerűbb természetírója volt, hanem egy olyan radikális látnok is, aki alapjaiban változtatta meg az állatvédelemről és a fajmegőrzésről alkotott képünket. Bár neve örökre összeforrt a világ egyik leghíresebb állatkertjével, van ebben egy hatalmas paradoxon: Durrell szívéből gyűlölte és mereven elutasította a korabeli állatkerteket. Az 1925-ben született Gerald Durrell már egészen kisgyermekként, Indiában, majd Korfu szigetén is megszállottan gyűjtötte a csúszómászókat és emlősöket . Amikor felnőve professzionális állatgyűjtőként kezdett dolgozni afrikai és dél-amerikai expedíciókon , testközelből tapasztalta meg a korabeli állatkertek működését. Mélyen megrázta az, amit látott. A huszadik század közepén az állatkertek többsége még a viktoriánus kor szellemét idézte: sivár, betonozott, vasrácsos ketrecek soraiból álltak, amelyek kizárólag az emberi szórakoztatást és a szenzációhajhászást szolgálták . Az állatokat puszta látványosságként, élő trófeákként kezelték, és senkit sem érdekelt a lelkiállapotuk, a természetes igényeik vagy a fogságban való túlélési esélyeik. Durrell szerint ezek az intézmények nem voltak mások, mint nyomasztó állatbörtönök . Úgy vélte, egy állatkertnek csakis akkor van joga létezni, ha az ott tartott lények jólétét helyezi az első helyre, és aktívan tesz a fajok megmentéséért . Mivel a hagyományos intézmények mereven elutasították az ötleteit, Durrell merész lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy létrehozza a saját , ideális állatparkját . Hogy finanszírozni tudja az álmát, könyveket kezdett írni – ironikus módon az írásra mindig csak szükséges rosszként, pénzkereseti forrásként tekintett , amellyel az állatvédelmi projektjeit támogathatta. A vágyott siker 1959-ben jött el, amikor a Csatorna-szigeteken, Jersey-n megnyitotta saját állatkertjét (ma Durrell Wildlife Park). Ez a hely mindenben szakított a korabeli trendekkel. Nem a monumentális és látványos fajokat – oroszlánokat, elefántokat – részesítette előnyben, hanem a veszélyeztetett, apró, a nagyközönség számára gyakran láthatatlan vagy „nem túl esztétikus” élőlényeket : rágcsálókat, ritka kétéltűeket és denevéreket. Tágas, a természetes élőhelyükhez teljesen hasonló kifutókat tervezett , ahol az állatok el tudtak bújni a látogatók tekintete elől, ha nyugalomra vágytak. Durrell nem csupán mutogatni akarta az állatokat. A Jersey-i parkot egyfajta modern Noé bárkájának szánta. Az általa alapított Durrell Wildlife Conservation Trust célja az volt, hogy a vadonban a kihalás szélére sodródott fajokat fogságban, ellenőrzött körülmények között szaporítsák, majd a megerősödött populációt visszatelepítsék eredeti élőhelyükre. Olyan fajok köszönhetik a megmenekülésüket Durrell makacsságának, mint a mauritiusi vércse, a rózsás galamb vagy az aranyoroszlán-fejű majomocska. Gerald Durrell öröksége ma, születésének centenáriuma környékén fontosabb, mint valaha. Megmutatta a világnak, hogy az állatkerteknek a szórakoztatás helyett a fajok túlélését kell szolgálniuk . Ma már a világ legjobb állatkertjei mind az ő elveit követik: tágas terekkel, kutatómunkával és a természetvédelmi szemlélet formálásával dolgoznak. A legendás író magánélete azonban nem volt olyan szórakoztató , mint a művei. Elveszett harmónia Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől. Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában! hirdetés