● news.bsdnet.hu

A Magyar Ökölvívó Szövetség jelentette be, hogy 74 éves korában elhunyt Szakos József mesteredző. Ő indított el a pályafutásán Erdei Zsoltot is, aki később profi világbajnok lett. Edzői pályája mellett sportvezetőként is dolgozott a sportágban. Blikk-információ Ezeket látta már? Szakos József 1953. április 3-án született Budapesten. Néhány évi versenyboksz után, amelynek során ifi bajnoki második helyig, a felnőtteknél pedig országos bajnoki bronzéremig vitte, már 1974-ben edzői pályára lépett. Trénerként a Bp. Honvéd volt az első állomáshelye, majd 1978-tól a Központi Sportiskolában dolgozott, 1981-től már szakágvezetőként. 1998 májusában került a Magyar Ökölvívó Szakszövetségbe, 2003-ig főtitkára volt a MÖSZ-nek, majd ugyanitt szakmai igazgatóként folytatta munkáját. Bárhol tevékenykedett is, mindig kitartott vezérelve mellett, amely így hangzott: nemcsak bokszolót, hanem embert is kell nevelni a rábízottakból – írja róla a hajramagyarok.hu oldal. A KSI-ben végzett munkája mellett kiemelkedő feladatot látott el a közép- és alapfokú magyarországi edzőképzés vezetőjeként és tanáraként. Hozzáértését legsikeresebb tanítványa példájával igazolta vissza: az ő szakmai tudása is kellett ahhoz, hogy Erdei Zsolt, akinek nyolc évig irányította tréningjeit – miután az amatőröknél olimpiai bronzérmet, továbbá vb- és Eb-aranyérmet is nyert –, hivatásos ökölvívó világbajnok legyen. Miként később a birkózó olimpiai bajnok Növényi Norbertet is hatékonyan segítette annak kick-boxos időszakában. De keze alól került ki például a sokszoros ökölvívó válogatott, Európa-bajnoki ezüstérmes Farkas György is, ahogyan a sportszakmai összkép is pompás: több mint száz magyar bajnokot nevelt a különböző korosztályokban, s az utánpótlás-válogatott vezetőjeként még a 2000-es években is segíthetett szeretett sportágának. 1998-ban mesteredző lett, majd – már átnyúlva a kétezres évekre – a MÖSZ utánpótlás-szakágvezetője lett. A MÖSZ szakmai igazgatójaként vehette át 2010 májusában a magyar sport napja alkalmából a Magyar Sportért díj II. fokozatát, amelyet a sport területén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül kapott. A kitüntetés örömét azonban beárnyékolta betegsége, amely a tízes évek második felében jutott szomorú osztályrészéül.