● news.bsdnet.hu

Hétvégén kenyeret süt, hétköznap pedig elpusztult cicák, kutyák, tengerimalacok földi maradványait hamvasztja. Róbert a pék szakmát cserélte fel erre az egészen különös, de mélyen emberi hivatásra, hogy segítsen a budapesti gazdiknak feldolgozni a gyászt. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? A 2022-es és 2023-as infláció Róberték családi pékségében is éreztette a hatását: egyre kevesebb fogyott az ő specialitásukból, a drágább diétás kenyérből . Ebben a kényszerű holtidőben Róbert megismerkedett egy teljesen más szakmát űző szakemberrel, a kisállathamvasztással foglalkozó Balog Csabával. A pék fantáziát látott ebben a különös munkában, így végül hitelből egy olyan speciális kemencét vásároltak, amelyben nem kenyér sül, hanem kutyák és macskák tetemei porladnak hamuvá. Egyikük volt Sziszi, a 16 éves törpesnaucer, amelynek a gazdái nehéz szívvel ugyan, de úgy döntöttek, elaltatják a család kedvencét. Tóth Zoltán korábbról ismerte Róbertet, és tudott arról is, hogy a pék a kenyérsütés mellett egy teljesen új munkába fogott. Sohasem gondolta volna, hogy erre ekkora igény van, ám végül ő maga is Róbert ügyfele lett. Zoltán elmesélte a Blikknek, hogyan vettek búcsút Sziszitől, akit Róbert hamuként, a család által kiválasztott urnában vitt házhoz. – Édesanyám ekkor tudta igazán elfogadni a valóságot, ekkor tudtunk igazából elbúcsúzni a kutyától – emlékezett vissza Zoltán. A család végül a Duna-parton, egy rövid beszéd kíséretében szórta a folyóba Sziszi hamvait, ami elhozta számukra a megnyugvást. A hamvasztás fizikailag és lelkileg is megterhelő feladat. A kemence 900 fokon ég, a visszamaradt csontokat pedig egy gép segítségével külön le kell darálni. Róbert ilyenkor maszkban és védőszemüvegben dolgozik a szálló por miatt. Közepes kutya porhüvelye elfér egy ekkora urnában / Fotó: Fuszek Gábor A folyamat során a legfontosabb mégis a személyes jelenlét. Amikor Róbert először kiér a helyszínre, hogy elvigye az elhunyt kutyát, macskát vagy tengerimalacot, majd később, amikor a hamvasztás után már az urnában hozza vissza a kedvencet, mindkét alkalommal hosszan beszélget a gyászoló gazdákkal. Meghallgatja őket, osztozik a fájdalmukban, vagy egyszerűen csak megöleli azt, akinek épp erre van szüksége. A városban sokszor fizikai képtelenség megoldani egy állat temetését. Egy panellakó nem áshat gödröt a parkban, de egy 100 kilós bernáthegyit – amelynek a hamvasztását Róbert éppen a riport idején intézte – egy kertes ház udvarán is szinte lehetetlen elhelyezni. Ilyen hamvakat kapnak vissza a gazdik a kedvencek földi maradványaiból / Fotó: Fuszek Gábor A méltó búcsú azonban nem a pénztárca függvénye. Róbertet nemrég egy munkásszállóról hívta egy férfi, aki nagyon szegény körülmények között, többedmagával élt egy szobában. Amikor elpusztult a tengerimalacuk, nem akarták a kukába dobni, inkább összegyűjtötték a húszezer forintos alapárat, hogy tisztességgel búcsúzhassanak el tőle. A hamvakat a gazdik egy része otthon őrzi a vitrinben, míg mások a természetben szórják el. Akik pedig még személyesebb emléket szeretnének, azoknak Róbert felesége nyújt segítséget: epoxigyantából készít egyedi emléktárgyakat, amelyekbe a hamu mellé az állat szőrét, esetleg a tappancsnyomatát is beledolgozza. Róbert hétvégente ma is süti a kenyeret, a hétköznapokban pedig egy másik nélkülözhetetlen missziót teljesít a gyászolók mellett. hamvasztás