● news.bsdnet.hu

A krónikus sorvadásos betegség jelenleg főként a különböző szarvasféléket, köztük a vapitiket érinti. A kórokozók nem baktériumok vagy vírusok, hanem úgynevezett prionok , vagyis rendellenes szerkezetű fertőző fehérjék. A betegség Észak-Amerika egyre nagyobb területein van jelen, és már a kanadai Alberta tartományban is felbukkant. A Calgary-i Egyetem kutatói és nemzetközi partnereik azt vizsgálták, hogy a CWD képes lehet-e más fajokra is átterjedni. Eredményeiket a Science Advances című tudományos folyóiratban közölték. Laboratóriumi körülmények között végzett kísérleteik során az állatok többségénél nem jelentkeztek a betegség tünetei. Ennek ellenére a szöveteikben alacsony mennyiségben kimutatták a fertőző prionokat. Amikor ezeket a mintákat más fajok egyedeibe juttatták, a befogadó állatoknál már kialakultak a CWD-hez kapcsolódó tünetek. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a fertőző fehérjék akkor is jelen lehetnek és továbbadhatók, amikor a fertőzött állat még teljesen egészségesnek tűnik. A prionbetegségek kutatását nehezíti, hogy a prionok a különböző gazdaszervezetek között terjedve megváltozhatnak. Ez új, eltérő tulajdonságokkal rendelkező törzsek kialakulásához vezethet. A kutatók szerint emiatt a prionbetegségek viselkedése nehezen megjósolható, és a változások befolyásolhatják a fertőzés terjedését, valamint a betegség lefolyását is. A CWD visszaszorítását az is nehezíti, hogy a fertőzött állatok már jóval a tünetek megjelenése előtt terjeszthetik a prionokat. A szarvasfélék hónapokon vagy akár éveken keresztül üríthetik a fertőző fehérjéket a vizeletükkel és az ürülékükkel. Ennek következtében a talaj és a növényzet még azelőtt szennyeződhet, hogy a fertőzés jelenlétét észlelnék. Mire az állatokon megjelennek a betegség látható jelei, addigra már hosszú ideje fertőzők. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat nem utal közvetlen vagy azonnali emberi veszélyre. Jelenleg nem igazoltak egyetlen olyan esetet sem, amelyben a krónikus sorvadásos betegség emberre terjedt volna át. Ugyanakkor a tudósok szerint fontos figyelemmel kísérni a folyamatokat, mert a prionbetegségek történetében már előfordult fajok közötti ugrás. Erre ismert példa a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma, közismertebb nevén a kergemarha-kór, amely képes volt emberi fertőzéseket okozni. A jelenlegi bizonyítékok alapján erős biológiai akadály áll fenn a CWD és az ember között, de a kutatók továbbra is vizsgálják, hogy a prionok idővel képesek lehetnek-e alkalmazkodni. A Calgary-i Egyetem kutatói olyan módszereken is dolgoznak, amelyek mérsékelhetik a fertőzés terjedését a szarvasfélék között. Kísérleti vakcinák tesztelése során azt tapasztalták, hogy a beoltott állatok kevesebb fertőző priont bocsátottak ki, és az expozíciót követően hosszabb ideig éltek.