● news.bsdnet.hu

A legtöbben hallottak már a japán gésákról , a koreai kiszengek neve azonban jóval ritkábban kerül szóba. Pedig ezek a nők évszázadokon át fontos szereplői voltak a koreai társadalomnak. Különleges tudásuk és műveltségük miatt tisztelték őket, miközben olyan rendszerben éltek, amelyből alig volt kiút. Művészek voltak, költők, zenészek és előadók – mégsem rendelkezhettek szabadon a saját sorsuk felett. Amikor a kiszengekről esik szó, sokan egyszerűen koreai gésákként emlegetik őket. A párhuzam részben érthető, hiszen mindkét csoport tagjai magas szintű művészeti képzésben részesültek, és az elit társasági életének meghatározó alakjai voltak. A valóság azonban árnyaltabb A kiszengek a Koreát több mint ötszáz éven át irányító Csoszon-dinasztia idején éltek, és hivatalosan a társadalom legalacsonyabb rétegéhez tartoztak. Ez már önmagában meghatározta az életüket. Hiába tudtak verseket írni, hangszeren játszani vagy kifinomult beszélgetéseket folytatni, jogi és társadalmi helyzetük alig különbözött más alacsony státuszú csoportokétól. Sorsuk ráadásul gyakran öröklődött. Ha egy nő kiszengként élt, nagy eséllyel a lánya is ugyanerre az útra került. A társadalmi mobilitás szinte ismeretlen fogalom volt ebben a világban. Évekig tanultak, hogy az előkelőket szórakoztassák A kiszengek képzése meglepően összetett volt. Már fiatal korban külön intézményekbe kerültek, ahol éveken át tanulták mindazt, amit egy előkelő társaságban elvártak tőlük. Többek között: A legtehetségesebbek akár az uralkodói udvar közelébe is kerülhettek. Mások helyi hivatalnokok rendezvényein, ünnepségeken vagy vendéglátásokon szerepeltek. Kívülről nézve akár irigylésre méltónak is tűnhetett ez az élet. Olyan helyekre juthattak el, ahová a kor legtöbb nője soha nem tehette be a lábát. Beszélgethettek tudósokkal, hivatalnokokkal, költőkkel, sőt néha politikai kérdések is szóba kerültek körülöttük. A szabadság azonban csak látszat volt. A kiszengek élete szigorú ellenőrzés alatt állt A Csoszon-kor állama részletes nyilvántartást vezetett a kiszengekről. Nevüket, lakhelyüket és szolgálati helyüket hivatalos dokumentumokban rögzítették, tevékenységüket pedig helyi tisztviselők felügyelték. A rendszerből szinte lehetetlen volt kilépni Előfordult ugyan, hogy egy gazdag patrónus vagy befolyásos férfi kivásárolta egy kiszeng szabadságát, ám ez inkább kivételnek számított. A legtöbben egész életüket ugyanabban a társadalmi szerepben töltötték, amelybe beleszülettek. Éppen ez teszi a történetüket különösen megrendítővé. Miközben a műveltség és a tehetség révén olyan tudás birtokába jutottak, amely sok férfi számára is elérhetetlen volt, saját jövőjükről csak korlátozottan dönthettek. Hvang Dzsini és a ritka kivételek A koreai kultúrtörténet egyik legismertebb kiszengje Hvang Dzsini volt, aki a 16. században élt. Nevét elsősorban versei őrizték meg, amelyek ma is a koreai irodalom fontos darabjai közé tartoznak. Alakja az évszázadok során legendává vált. Regények, filmek és televíziós sorozatok dolgozták fel életét, így sokak számára ő testesíti meg a művelt és független kiszeng alakját. Csakhogy a valóságban az ő története inkább kivétel volt. A legtöbb kiszeng neve nem maradt fenn az utókornak. Nem írtak róluk könyveket, nem váltak nemzeti ikonokká. Életük gyakran láthatatlan maradt, miközben ugyanazokkal a korlátokkal és kiszolgáltatottsággal kellett együtt élniük. Miért nem lehet egyenlőségjelet tenni a gésák és a kiszengek közé? Bár a két csoport között valóban akadnak hasonlóságok, a történészek szerint félrevezető lenne teljesen azonos szerepkörként kezelni őket. A japán gésák világát is szigorú szabályok, hagyományok és hosszú tanulási folyamat jellemezte. A koreai kiszengek esetében azonban ehhez társult az öröklődő alacsony társadalmi státusz, az állami nyilvántartás és a hivatalos felügyelet rendszere is. Ez a különbség alapvetően meghatározta az lehetőségeiket. A kiszengek története ma azért is különösen érdekes, mert egyszerre szól művészetről és társadalmi egyenlőtlenségről. Olyan nőkről, akik rendkívüli tudással rendelkeztek, mégsem választhatták meg szabadon a saját útjukat. És talán éppen ezért maradtak a koreai történelem egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legszomorúbb nőalakjai. Japánban létezik egy különös jelenség, a johatsu, vagyis az „elpárolgott emberek” világa. Forrás: Getty Images