● news.bsdnet.hu

A Für című könyvet dedikálta az Ünnepi Könyvhéten Für Anikó, ám a Jászai Mari-díjas színésznőt rajongói mindenféle egyéb relikviákkal keresték fel. Volt, aki Ponyvaregény DVD-t hozott, hiszen ő volt a női főszereplő magyar hangja, de akadt, aki egy Magyar Vándor-képeslapot íratott alá. A színésznő két aláírás közben a Blikknek mesélt arról, milyen érzés volt könyvben összefoglalni az életét és mire vágyik igazán. Bajkó Panka Főmunkatárs (Sztárvilág) Ezeket látta már? - Milyen érzés, hogy sorra jönnek a rajongók, ráadásul ilyen relikviákkal ? - Egyrészt nagyon megható. Másrészt pedig, hogy ha bárkit is érdekel a könyv, az azért van, mert ezeket a munkákat én magam mögött tudhatom. Merem remélni, hogy jól végeztem a dolgomat: hogy valakit megszólítottam és valami kis nyomot hagytam benne. Az egyik rajongója egy Ponyvaregény DVD-t szeretett volna aláíratni / Fotó: Czerkl Gábor - Ön alapvetően nem beszél sokat a magánéletéről. Mennyire volt nehéz volt eldönteni, hogy leül Karizs Tamással beszélgetni, hogy aztán elkészüljön ez a könyv? - Nem egy nagy coming out-tal akartam előrukkolni, nem ez volt a célom. Kaptam egy felkérést, amivel éltem. Tamással beszélgetni nem volt nehéz, mert 30 éve nagyon jó barátságban vagyunk, egy faluban lakunk. Tulajdonképpen az ötlet a férjemé volt , aki egy erdei séta alkalmával találkozott vele, és megkérdezte tőle, hogy nem írna-e rólam egy könyvet. Ő akkor azt mondta, hogy nem. Kiderült, férje, Fekete György ötlete volt, hogy szülessen egy könyv Für Anikó életéről / Fotó: Pozsonyi Zita - Aztán mégis igent mondott? - Igen, majd meglehetősen rövid idő alatt elkészült a könyv. Ez nekem nagy boldogság, egy nagy ajándék. De ahogy mondtam, semmiféle nagy előrukkolást nem akartam semmivel kapcsolatban , csak azt gondoltam, hogy ha már el kell meséljem, hogy ki vagyok és mi vagyok, akkor a teljesség igénye nélkül elmesélem. Szerettem volna, hogy ha valaki ezt a kezébe kapja, akkor lássa, ki is vagyok én, meg mi történt 62 év alatt velem. És még csak egy lábjegyzet ehhez: rájöttem, hogy az őszinteség tesz a legerősebbé, mert akkor nincs támadási felület. Erő, ha az ember leltárszinten tudja látni saját magát, a jót és a rosszat is. Igyekszem magamat így szemlélni. - Volt olyan téma vagy olyan életszakasz, amelyet ennek a visszaemlékezésnek köszönhetően helyre rakott magában? - Igen. Voltak új impulzusok, új történések, új események az életemben és ahogy beszélgettem Tomival, valóban egy érdekes leltár, egy átfogó kép is kirajzolódott bennem bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Tanultam is magamról, a velem történtek által valami pluszt kaptam. - Vége a színházi évadnak. Mennyire lesz aktív a nyara? - Ha van valami jó nyári színház, jó munka, abban az ember örömmel veti bele magát. Nekem nagyszerű koncertjeim lesznek a nyár folyamán Dés Lászlóval , Hrutka Róberttel, Bereményi Géza 80. születésnapja kapcsán összeállítottunk egy fantasztikusan jó műsort. Ezzel fogunk fesztiválozni és országszerte utazni jobbra-balra. Azért jut egy kis pihenés is, mert ez az utóbbi másfél-két év nagyon feszített volt, de azt kell mondjam, hogy hála Istennek. Szóval ez nem panasz, csak annyi, hogy az embernek kapaszkodni kell, hogy bírja a sebességet. - Hogyan kapcsol a ki? - Olvasni nagyon szeretek és imádok moziba járni . Sokszor jut eszembe egy régi Gauloises-reklám, amelyen egy sármos férfi ült egy normandiai kőház előtt mezítláb, kicsit kigombolt fehér ingben a lépcsőn, a szlogen pedig így hangzott: végre azt csinálom, amihez kedvem van, semmit. Ezt tudom én is mondani röviden, hogy nekem az a legnagyobb kikapcsolódás. Ilyenkor nincs telefonálás, órát és naptárt nem nézek, csak úgy vagyok. Ez pihenteti az embert. Meg a természetjárás és a sport, és hogy időt tölthetek végre a szeretteimmel. Sajnos ebből jut a legkevesebb, és értelemszerűen ezek azok, amelyek az igazi kapcsolódást jelentik. - Akkor kívánjam a semmit? - Igen, egy picit! Aztán persze minden mehet. Csak egy picit legyen meg a semmittevés is, amikor bele lehet feledkezni az időbe csak úgy. Für Anikó