● news.bsdnet.hu

A fenntarthatóság sokáig elsősorban környezetvédelmi ügynek számított, mára azonban egyre inkább gazdasági, versenyképességi és beruházási kérdéssé vált. A ViveTech által a a Margitszigeten rendezett BeerUP Tech Fest 2026 szakmai konferencia kerekasztal-beszélgetésén a napenergia-ipar, a hidrogéntechnológiai szektor, a környezettudatos építés és a cementipar képviselői osztották meg tapasztalataikat arról, hogy milyen akadályok lassítják Magyarország zöldátállását. A résztvevők több ponton is éles kritikát fogalmaztak meg az előző kormány szabályozási döntéseivel kapcsolatban, miközben azt is elmondták, mit várnak az új kormánytól. Az iparági képviselők között konszenzus mutatkozott a tekintetben, hogy a fenntarthatóság kérdése túlnőtt a klasszikus környezetvédelmi diskurzuson. A vállalatok számára ma már nem elsősorban reputációs vagy kommunikációs kérdés a karbonlábnyom csökkentése, hanem egyre inkább a versenyképesség feltétele. A globális ellátási láncok, a finanszírozók és az európai szabályozás egyaránt ebbe az irányba terelik a gazdaság szereplőit – akiknek a sok esetben tapasztalt „greenwashing” jelenség – vagyis, amikor látszat zöld intézkedéseket vezetnek be – helyett valódi lépéseket kell tenniük. Szentesi Mária , a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének alelnöke szerint az építőiparban az elmúlt években felgyorsult a szemléletváltás. Az energiahatékonyság és a környezeti teljesítmény ma már egyre több beruházás esetében alapelvárás, ugyanakkor a piac még mindig nem használja ki a benne rejlő lehetőségeket. Különösen problémásnak nevezte, hogy a fenntarthatósági minősítések sok esetben továbbra is inkább marketingeszközként jelennek meg, mintsem valódi szakmai követelményrendszerként – utalva a már említett greenwashing jelenségre. Hoffmann Tamás , a Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetség elnöke ennél is élesebben fogalmazott. Szerinte ma már senki sem vitathatja a klímaváltozás tényét, mégis gyakran találkozni olyan politikai és társadalmi reakciókkal, amelyek bagatellizálják a problémát. Látjuk, hogy változik a klíma. Látjuk az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségeket, a rekordhőmérsékleteket, az olvadó jégtakarókat és az eltűnő erdőket. Ehhez képest még mindig sokan úgy kezelik a zöldátállást, mintha valamilyen divatos, hippi hóbort lenne. A probléma olyan, mint egy velünk szemben érkező tehervonat. Ehhez képest nem félreugrunk az útból, hanem még gyorsítunk is felé. Nem lehet tovább halogatni a válaszokat – fejtette ki. A cementipari szakember szerint a siker kulcsa az, hogy a környezetvédelmi célok mögött gazdasági ösztönzők is megjelenjenek. Ha a vállalatok pénzügyi előnyt látnak a kibocsátás-csökkentésben, a beruházások maguktól is megindulnak. Ha viszont a szabályozás kiszámíthatatlan, vagy a piac működésébe folyamatos politikai beavatkozás történik, a fejlesztések elmaradnak. Hoffmann Tamás éles kritikát fogalmazott meg az állami beavatkozásokkal kapcsolatban. Szerinte az európai szén-dioxid-kvótarendszer önmagában is elegendő ösztönzőt teremt a vállalatok számára, hogy kibocsátáscsökkentő beruházásokat hajtsanak végre, ezért a gyakran változó különadók és rendkívüli intézkedések inkább fékezik, mint segítik a zöldátállást. „Van egy rendszer, ami működik, és nálunk valahogy mindig sikerül belenyúlni” – fogalmazott. A szakember szerint amikor a kormány megadóztatta a szén-dioxid-kvótákból származó bevételeket, az évekig tartó bizonytalanságot okozott és beruházásokat halasztott el. Éppen ezért úgy véli, „a piacot békén kell hagyni, és akkor működni fog.” Az előző kormánnyal szembeni leghatározottabb kritikákat Kiss Ernő , a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke fogalmazta meg. Álláspontja szerint Magyarország a napenergia-hasznosítás területén jelentős eredményeket ért el, ugyanakkor a szabályozási környezet számos esetben éppen azokat a beruházásokat nehezítette meg, amelyek gyorsíthatták volna az átállást. Kiss Ernő szerint az elmúlt években a rendszerirányító és több kormányzati döntés is akadályozta a napelemes rendszerek terjedését. Külön kitért azokra az építési szabályokra és hálózati korlátozásokra, amelyek szerinte indokolatlanul nehezítették a fejlesztéseket. Különösen nehezen megmagyarázhatónak nevezte, hogy miközben Európa-szerte a megújuló energiák támogatása került előtérbe, Magyarországon olyan intézkedések születtek, amelyek egyes esetekben inkább a beruházások visszafogását eredményezték. Úgy vélte, a szakmai szervezetek számos alkalommal dolgoztak ki részletes javaslatcsomagokat, ám ezek jelentős része nem jelent meg a végleges szabályozásban. Még kritikusabban nyilatkozott az otthonfelújítási programok egyes elemeiről. Olyan szakmai javaslatokat tettünk le az asztalra, amelyek a valódi energiahatékonyságot szolgálták volna. Ehhez képest előfordult, hogy uniós forrásból fosszilis energiahordozókhoz kapcsolódó fejlesztések kaptak támogatást, miközben a napelemes rendszerek vagy a korszerű technológiák háttérbe szorultak. Ezeket szakmailag nehéz volt megindokolni. Kiss Ernő szerint a rezsicsökkentés is kettős hatást váltott ki. Bár rövid távon védte a fogyasztókat, hosszabb távon csökkentette az energiahatékonysági beruházások megtérülését. Ha az energia ára mesterségesen alacsony marad, ebből kifolyólag a háztartások kevésbé érdekeltek a korszerűsítésben, a szigetelésben vagy a saját energiatermelésben. A szakember szerint az új kormány egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy stabil és kiszámítható szabályozási környezetet teremtsen a megújulóenergia-beruházások számára. Bár az európai és hazai politikai kommunikációban gyakran elhangzik, hogy egyre több forrás áll rendelkezésre a zöld beruházások támogatására, a résztvevők tapasztalatai szerint a gyakorlat ennél jóval árnyaltabb képet mutat. Spitzmüller Bence , a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség ügyvezetője szerint a hidrogéngazdaság tipikus példája annak, amikor a technológia gyorsabban fejlődik, mint a finanszírozási rendszer. A szakember elmondta, hogy technológiai oldalról folyamatosak az előrelépések. Egyre több országban működnek hidrogénes projektek, fejlődik az infrastruktúra, és számos kutatás bizonyítja, hogy a technológia különösen a nehéz közlekedésben és az iparban jelenthet áttörést. A gazdasági háttér azonban még nem követte le ezt a fejlődést. „A bankokkal folytatott egyeztetések során azt tapasztaltuk, hogy jelenleg nincs kifejezetten hidrogénes beruházásokra szabott finanszírozási termék. Nem azért, mert ne lennének érdekes projektek, hanem mert a pénzügyi szektor számára ma még sokkal egyszerűbb és kisebb kockázatú lehetőségek is rendelkezésre állnak” – mondta. Spitzmüller szerint a technológia legnagyobb előnye éppen az, hogy a villamos energiával szemben szállítható energiahordozót kínál. Ez különösen a nehézipar, a vasút, a hajózás és a légi közlekedés esetében lehet kulcsfontosságú – kevésbé a személyautózás számára, „arra ott az elektrifikáció ”. Úgy véli, Magyarországnak érdemes lenne pilotprojektekkel, például hidrogénüzemű vasúti vonalak indításával láthatóvá tennie a technológiát. A szakemberek egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a klímacélok teljesítése elképzelhetetlen a meglévő épületállomány átfogó korszerűsítése nélkül. Szentesi Mária szerint az egyik legnagyobb tévedés, hogy a közbeszéd szinte kizárólag az új épületekre koncentrál. Emlékeztetett, hogy a ma álló épületek döntő többsége 2050-ben is használatban lesz. Ha ezek energetikai korszerűsítése nem történik meg, akkor a klímasemlegességi célok gyakorlatilag elérhetetlenné válnak. „Rengeteg projekt van Magyarországon, csak nem tekintünk rájuk projektként. Ott állnak körülöttünk az épületek, amelyek energiahatékonysági szempontból korszerűsítésre várnak. Ezeket kellene a finanszírozási és támogatási rendszerek középpontjába helyezni” – fogalmazott. Szentesi emellett sürgette az építési-bontási hulladékok újrahasznosításának ösztönzését is. Szerinte Nyugat-Európában már jól működő modellek léteznek arra, hogyan lehet a bontott épületek anyagait visszaforgatni a gazdaságba. Magyarországon e téren még jelentős lemaradás tapasztalható. Hoffmann Tamás ugyanezt a problémát a cementipar szemszögéből közelítette meg. Mint mondta, a bontott épületeket nem hulladékként, hanem másodlagos nyersanyagforrásként kellene kezelni. Az osztrák példára hivatkozva elmondta, hogy egyes nyugat-európai országokban már komplett iparág épült az építési törmelék feldolgozására, ahol a beérkező anyagok akár 90 százaléka újrahasznosítható. Szerinte Magyarországon is ebbe az irányba kellene elmozdulni. Végezetül hangsúlyozták, hogy a zöldátállást nem újabb támogatásokkal, hanem kiszámítható szabályozással, jogbiztonsággal és a piaci ösztönzők helyreállításával lehet felgyorsítani. (Borítókép: Egy napelempark Magyarországon. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)