● news.bsdnet.hu

Miután tegnap a Szarmat nevű orosz állítólagos csodafegyverről írtam ugyanitt – mely egyelőre attól is távol áll, hogy egyáltalán fegyver legyen belőle, a csoda pedig mindenképpen el fog maradni – két olvasói igény merült fel. Az első az volt, hogy írjak még más ilyen eszközökről, ezt eddig is tettem és ezentúl is tenni fogom, semmi akadálya, nagyon szívesen foglalkozom majd a kérdéssel. (Képünk illusztráció) A másik kissé bonyolultabb és nem csak a tegnapi írásra adott reakciókhoz van köze. Bárkivel kezdek beszélgetni a háború kezdete óta Ukrajna elleni agresszióról, érkezzen az illető a társadalom bármely rétegéből, legkésőbb a második kérdése óhatatlanul az szokott lenni, hogy „ugye, az oroszok nem dobják le az atomot?” Elvileg erre nincs esély, de még így, az írás elején adnék egy rövid és pontosabb választ: Nem valószínű, hogy nukleáris fegyvereket vetnének be mert nem lenne értelme a dolognak, de a közelmúltban bizony volt pillanat, amikor erre sor kerülhetett volna. A helyzet részletesebb elemzéséhez és magyarázatához kapóra jött a Vazsnoje Isztorii alapos tanulmánya, mely tegnap jelent meg és a putyini nukleáris zsarolás történetével, mi több, fejlődési ívével foglalkozik – lássuk tehát, miről is beszélünk. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. Kezdjük azzal, amit Andrej Piontkovszkij politológus írt Putyin elképzeléseiről egy Ukrajna feletti gyors győzelem esetén. „ A terv teljesen egyértelmű volt: Oroszország úgy hatol át Ukrajnán, mint a kés a vajon, megáll a lengyel és a balti határon, előveszi a nukleáris fegyvereit, és megismétli azt, amit Vlagyimir Putyin maga mondott: »Igen, tudom, hogy hagyományos fegyverek terén erősebbek vagytok nálunk. De itt vagyunk: vagy annektáljuk az orosz Narvát, vagy – ha ellenálltok nekünk – elpusztítunk egy európai nagyvárost vagy egy amerikai katonai egységet. « ” * *Ezt a lehetőséget említettem az előbb: ha és amennyiben Ukrajna Putyin ölébe hullott volna, ez lett volna az a pillanat, amelyben a Kreml számára reálisnak tűnhetett volna bármely – de főként stratégiai – nukleáris fegyver bevetése. Annak következményeivel együtt is. Őrültség lett volna? Az, de nem az első az orosz történelem folyamán. A Nyugatot minden főbb orosz propagandista megfenyegette már atomcsapással – ez régóta nem lep meg senkit. Például Dmitrij Kiszeljov még 2014-ben azt mondta, hogy Oroszország radioaktív hamuvá változtathatja az Egyesült Államokat. Margarita Szimonjan pedig 2025-ben leszögezte: „A nukleáris fegyvereken kívül nincs más garancia a győzelemre.” Vlagyimir Szolovjov különböző alkalmakkor atomcsapásokkal fenyegette Ukrajnát, Európát, az Egyesült Államokat, sőt azt is javasolta, hogy robbantsanak fel egy atombombát az űrben is: „ Nem értem, miért nem jelentenek például Elon Musk műholdjai számunkra törvényes célpontot. Egy nukleáris robbanás az űrben, úgy vélem, elég alaposan megoldaná ezt a problémát.”* *Szólhattak volna neki, hogy pont Musk nem ellensége a Kremlnek, hanem leginkább barátja, a „hasznos idióta” kategóriából. Még szerencse, hogy Szolovjovnak amúgy sem terjed túl a hatásköre a stúdiója ajtaján. De egy ilyen döntést – természetesen – nem ők fognak meghozni. A „Vazsnoje isztorii” összegyűjtött tíz Vlagyimir Putyin-idézetet, amelyek bemutatják, hogyan jutott el az orosz elnök a „fegyverkészletektől” való megszabadulás szükségességéről szóló narratívától a „minden rendelkezésre álló eszköz” bevetésével való fenyegetésekig. Miket mondott Putyin? 2000. március. „ Célul tűzzük ki, hogy világunkat biztonságosabbá tegyük, megszabadítsuk a túlzottan felhalmozott fegyverkészletektől, a felesleges fegyverektől. (...) Meg fogjuk őrizni és meg fogjuk erősíteni Oroszország nukleáris arzenálját. De nem a kapacitás növeléséről van szó, hiszen az nálunk több szempontból már így is túlzott. Arról van szó, hogy növeljük az ország biztonságát és az Oroszországi Föderáció nukleáris védőpajzsának megbízhatóságát.” 2002. május. „ Célszerűbb lenne a nukleáris kapacitás egy bizonyos részének felszámolása. (...) Bárki, aki legalább egyszer tartott már a kezében valamilyen fegyvert – akármilyet, beleértve a vadászpuskákat is –, tudja, hogy sokkal jobb és biztonságosabb, ha azt lőszer nélkül tárolja, mint ha megtöltve tartogatja a kezében, az ujját a ravaszon tartva.” 2014. december. „ Nekem magamnak is néha eszembe jut a gondolat: talán a mi mackónknak is nyugodtan kellene üldögélnie, nem a malacokat és a kisnyuszikat kergetnie a tajgában, hanem bogyókkal és mézzel táplálkoznia. Talán békén hagynák? Nem hagynák, mert mindig arra fognak törekedni, hogy megláncolják. És amint sikerül láncra fűzni, ki fogják tépni a fogait és a karmait is. A mai értelmezés szerint ez a nukleáris visszatartó erő elvesztését jelentené. Amint – Isten ments – ez megtörténik, és a mackóra már nincs szükség, még a tajgát is azonnal felszámolják.” 2015. március. A Krím annektálásának évfordulójára forgatott „Krím. Út a hazába” című filmben Putyin arra a kérdésre válaszolt, hogy a válság idején az orosz nukleáris erők harckészültségbe kerültek-e: „ Készen álltunk erre. Beszéltem ugyanis a nyugati kollégáimmal, és egyenesen azt mondtam nekik: »Hol vagytok ti? Több ezer kilométerre? Mi pedig itt vagyunk. Ez a mi földünk! Miért akartok ott harcolni? Nem is tudjátok! Mi viszont tudjuk. És készek állunk mindenre.«” 2018. március. „ Ha valaki úgy dönt, hogy megsemmisíti Oroszországot, akkor nekünk jogunk van visszavágni. Igen, az emberiség és a világ számára ez globális katasztrófa lenne. De én, mint orosz állampolgár és az orosz államfő, akkor mégis felteszem a kérdést: »Mire jó nekünk egy ilyen világ, ha Oroszország már nincs benne?«”* *Ezt később Kiszeljov is idézte, több alkalommal is. 2018. október. „ Nem lehetünk ennek a katasztrófának a kezdeményezői, mert nincs megelőző csapásmérő képességünk. Igen, ebben a helyzetben mintha csak arra várnánk, hogy valaki nukleáris fegyvert alkalmazzon ellenünk, mi magunk nem teszünk semmit. Nos, így van. De az agresszornak akkor is tudnia kell, hogy a megtorlás elkerülhetetlen, hogy megsemmisül. Mi az agresszió áldozatai vagyunk, és mint mártírok a mennyországba jutunk, ők pedig egyszerűen elpusztulnak, mert még megbánni sem lesz idejük azt, amit tettek.” 2022. február. „ Bárki is próbálna megakadályozni minket, és főleg bárki is fenyegetné országunkat, népünket, tudnia kell, hogy Oroszország válasza azonnali lesz, és olyan következményekhez vezet majd, amelyekkel történelmük során még soha nem találkoztak. Készen állunk minden lehetséges fejleményre. Minden ehhez szükséges döntést meghoztunk.”* *Ez a nyilatkozat készítette volna elő a valódi támadást, de legalábbis ez már igenis komolyan vehető fenyegetés volt. 2022. szeptember. „ Oroszország és népünk védelme érdekében természetesen minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk. Ez nem blöff. Oroszország polgárai biztosak lehetnek abban, hogy hazánk területi integritását, függetlenségünket és szabadságunkat – ezt még egyszer hangsúlyozom – minden rendelkezésünkre álló eszközzel biztosítani fogjuk. Azok pedig, akik nukleáris fegyverekkel próbálnak zsarolni minket, tudniuk kell, hogy a szél akár az ő irányukba is fújhat.” 2022. december. „ A nukleáris háború veszélyével kapcsolatban. Ez a fenyegetés egyre növekszik, ezt nem is kell titkolnunk. Arról van szó, hogy Oroszország semmilyen körülmények között nem fog elsőként atomfegyvert bevetni. De ha semmilyen körülmények között nem fogja elsőként bevetni, akkor azt is jelenti, hogy másodikként sem fogja, mert a bevetési lehetőségek abban az esetben, ha nukleáris csapást mérnének a területünkre, erősen korlátozottak.”* *Nos, ez nem így van: például a „Halott kéz” rendszert pont azért építettek meg a Brezsnyev-éra végén, hogy az esetleg elpusztult Szovjetunió holtában is el tudja pusztítani a támadókat. Az viszont nagyon jó kérdés, hogy ez a rendszer mennyire maradt működőképes. 2024. június. „ Valamiért a Nyugaton úgy vélik, hogy Oroszország soha nem fogja a nukleáris fegyvereit használni. Nekünk viszont van nukleáris doktrínánk – nézzék meg, mi van beleírva.”* *Tényleg, mi is? Az alábbiakban következik. Így változott a nukleáris doktrína Ahogyan Vlagyimir Putyin modora egyre radikálisabb lett, ha a nukleáris fegyverek kerültek szóba, az orosz nukleáris doktrína is sokat változott. Lássuk, honnan tart hova. Az első doktrína (2000). Közvetlenül a 2000-es elnökválasztáson aratott győzelme után Vlagyimir Putyin jóváhagyta a nukleáris doktrínát. A dokumentumot április 21-én tették közzé, ami a szovjet és az orosz történelemben először fordult elő – mármint az, hogy egyáltalán közzétettek egy ilyen mértékben titkos iratot. Oroszország engedélyezte a nukleáris fegyverek alkalmazását „ válaszul arra, ha ellene és (vagy) szövetségesei ellen nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyvereket vetnek be, valamint válaszul a hagyományos fegyverekkel végrehajtott nagyszabású agresszióra az Oroszországi Föderáció nemzetbiztonsága szempontjából kritikus helyzetekben”.* *Ezt szokták ismerni és idézni oroszbarát körökben, csak hát, mint láthatjuk, azóta ez a mese nagyon megváltozott. A második doktrína (2010). Oroszország nukleáris fegyvereinek alkalmazási feltételeit a 2010-es katonai doktrína pontosította. Ettől kezdve a csapás már nem „az Oroszországi Föderáció nemzetbiztonsága szempontjából kritikus helyzetekben” vált lehetségessé, hanem abban az esetben, „amikor az állam léte kerül veszélybe”. A harmadik doktrína (2020). 2020-ban Putyin aláírta a rendeletet a nukleáris elrettentés területén folytatott állami politika alapjairól – ezzel lényegében egy új nukleáris doktrínát alkotott. A nukleáris fegyverek alkalmazásának kritériumai nem változtak, de először határozták meg azt a négy feltételt, amely „meghatározza annak lehetőségét”, hogy azokat bevessék. Tehát, mikor használhat atomfegyvert Moszkva, mik ennek a feltételei? 1. Ha információ érkezik ballisztikus rakéták indításáról Oroszország vagy szövetségesei területére. 2. Ha az ellenség nukleáris fegyvereket és egyéb tömegpusztító fegyvereket vet be Oroszország ellen. 3. Ha kritikus fontosságú létesítmények ellen történik támadás, amelyek megsemmisítése a nukleáris erők visszavágó akcióinak meghiúsulásához vezet. 4. Az Oroszországi Föderáció elleni, hagyományos fegyverekkel végrehajtott agresszió esetén, amely az állam létét veszélyezteti. Ezenkívül először sorolták fel azokat a veszélyeket is, amelyek katonai fenyegetéssé fajulhatnak, „és amelyek semlegesítése érdekében a nukleáris elrettentést kell alkalmazni”. Ezek között szerepel az ellenség által Oroszország és szövetségesei határainak közelében végrehajtott, nukleáris fegyverek hordozóeszközeivel rendelkező csoportosulások felépítése; rakétavédelmi eszközök, közepes és kis hatótávolságú rakéták, valamint támadó drónok telepítése; nukleáris fegyverek és hordozóeszközök elhelyezése nem atomhatalmak területén.* *Aztán hogy mi a közel és mi a távol, a Kreml dönti el, ahogyan azt is, mennyiben jelent támadó fenyegetést a lég- és rakétavédelem kiépítése. Nem mellesleg: annak idején a Pesti Srácok ezt úgy használta ki és ferdítette el, hogy reklamálták, miszerint a romániai Deveselu NATO-támaszponton „rakétaindítók vannak”. Igen: Patriot légvédelmi rendszer működik ott, az vigyáz nem csak a román, de többek között a magyar légtérre is. Ezt gondosan elmulasztották megemlíteni, és ha jelezték nekik, azt az ostoba érvet használták, hogy „minden rakéta egyforma”. Nos: távolról sem így van. Hogy mennyire hazaárulás a  magyar  sajtóban tiltakozni a magyar légtér védelme ellen, azt döntsék el a sajtóetika szakértői – szerintem az. A negyedik doktrína (2024). A jelenleg hatályos nukleáris doktrínát 2024. november 19-én hagyták jóvá. 2020-hoz képest több módosítást is végrehajtottak rajta, többek között abban a pontban, amely meghatározza, mikor tartja fenn Oroszország a jogot a nukleáris fegyverek alkalmazására. Míg korábban az ellenség hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadásának az állam létezését kellett fenyegetnie, addig most már a szuverenitás és (vagy) a területi integritás kritikus fenyegetéséről van szó. Ezenkívül most már nem csak Oroszország elleni támadásról van szó, hanem Fehéroroszországról is, ahová Oroszország nukleáris fegyvereket telepített.* *Helyben vagyunk, itt a jól ismert varázsige: szuverenitás! Ezt mindenre rá lehet húzni, mindenre alkalmas. A nukleáris fegyverek bevetésének négy feltételéhez még egy újabb csatlakozott: az információk a repülőgépek, rakéták, drónok stb. tömeges indításáról és arról, hogy azok átlépték Oroszország államhatárát. A fenyegetések listáját is kibővítették. Az ukrán hadsereg ígéretei miatt, miszerint elszigetelik a Krím-félszigetet, jelenleg a következő pont tűnik a legaktuálisabbnak: „ az Oroszországi Föderáció területe egy részének elszigetelésére irányuló cselekmények, ideértve a létfontosságú közlekedési útvonalakhoz való hozzáférés blokkolását is”. Pavel Podvig, nukleáris biztonsági szakértő szerint: "Racionális szempontból a nukleáris fegyverek bevetésének az Ukrajna elleni háborúban nem sok értelme lenne. Hogy miért? Röviden összefoglalva: a fronton, ahol a drónok miatt jelenleg sem élőerő, sem haditechnika nem halmozódik fel nagy számban, egy taktikai nukleáris csapás nem oldja meg a katonai feladatokat. Az a kísérlet viszont, hogy stratégiai szempontból megváltoztassák a háború menetét, sokkot okozzanak az ellenségnek és rákényszerítsék a megadásra, több tízezer civil halálát okozhatja; aligha fogja az orosz vezetés ilyen lépésre elszánni magát. De még a taktikai nukleáris fegyverek bevetése is gyakorlatilag az egész világot Oroszország ellen fordítaná." Sem Ukrajna, sem a Nyugat nem lépte át soha azokat a határokat, amelyek sérelme esetén Oroszország komolyan fontolóra vette volna a nukleáris fegyverek bevetését – véli Makszim Sztarcsak, a kanadai Queens Egyetem Nemzetközi és Védelmi Politikai Központjának kutatója: „ A háború során a felek egy valós példán keresztül láthatták a nukleáris visszatartás határait. Oroszország valószínűleg úgy vélte, hogy ha Ukrajnának bizonyos fegyvereket szállítanak, az élesítheti Oroszország nukleáris potenciálját. De ez nem sikerült. A Nyugat egyrészt figyelembe vette a nukleáris tényezőt a lépéseiben. Ez hatással volt a szállítások időzítésére és a szállított fegyverek típusaira. Másrészt kiderült, hogy a szükséges fegyverek fokozatos szállításával a Nyugat nem sodorja magát nukleáris konfliktusba Oroszországgal.” Ukrajna szövetségeseinek feladata nem az, hogy Oroszországot blöffölésen kapják, hanem hogy a nukleáris fegyverek alkalmazására vonatkozó, épp Oroszország által megállapított keretek továbbra is érvényben maradjanak – magyarázta Pavel Podvig, az „Oroszország nukleáris fegyverzete” kutatási projekt vezetője. 2022-ben már nemcsak a Nyugat, hanem Kína, India és a globális Dél országai is kifejezték élesen elutasító álláspontjukat a nukleáris fegyverek használatával kapcsolatban. Különösen a 2022-es G20-csúcstalálkozó eredményeként elfogadott nyilatkozatban hangsúlyozták a nukleáris fegyverek alkalmazásának vagy azzal való fenyegetésnek az elfogadhatatlanságát. Ukrajna szövetségeseinek folytatniuk kell a támogató tevékenységüket és fokozniuk kell az Oroszországra gyakorolt nyomást – hangsúlyozniuk kell a nukleáris fenyegetőzések, és még inkább a nukleáris fegyverek alkalmazásának elfogadhatatlanságát, valamint azt, hogy senki sem jelent fenyegetést Moszkva szuverenitására és a területi integritására – véli Podvig. Szavai szerint ez a nyomás lehetővé teszi a Nyugat számára, hogy fokozza a fegyverszállításokat, Ukrajnának pedig, hogy egyre intenzívebb csapásokat mérjen Oroszország területére: „Az a lényeg, hogy megteremtsük ezt a keretet, és annak határain belül cselekedjünk. És nem látom okát, miért ne működne ez továbbra is. Ha a nukleáris fegyvereket teljes mértékben eltávolítanánk ebből az egyenletből, akkor Ukrajna támogatása is intenzívebb lehetne. Ukrajna támogatása és a fegyverszállítások épp azért voltak eredményesek, mert segítségükkel sikerült a nukleáris fegyvereket kivonni ebből a helyzetből. Itt tartunk tehát, és még mindig nyitott a kérdés: van realitása annak, hogy egy esetleg széthulló, sarokba szorított Oroszország nukleáris fegyvert, fegyvereket vessen be? Ha az orosz vezetésnek van egy csepp esze, nem tesz ilyent. Egyrészt a várható következmények miatt, másrészt, mert egy ilyen akció megszervezése hihetetlenül bonyolult és időigényes lenne az érvényes orosz protokoll szerint, hiszen a hatalmas állam területének legalább a feléről kéne összeszedni az indítandó fegyver részeit (ez azért van így, hogy egy potenciális katonai puccs esetén egy tábornok ne tudja Moszkva megsemmisítésével zsarolva átvenni a hatalmat). A feltűnő mozgásokat érzékelnék a NATO megfigyelőrendszerei is, tehát a világ tudna a készülő támadásról és képes is lenne elhárítani azt. Oroszországban nincsenek „csőre töltött” és Kijevre irányított nukleáris fegyverek, azt viszont nem tudjuk, nincsenek-e a Nyugat nagyvárosaira, így Budapestre irányítottak sem. De nem valószínű, hogy lennének. Nem ismerjük az orosz nukleáris arzenál műszaki állapotát, csak a hordozóeszközök minőségéről van valamennyi tudomásunk – erről írtam tegnap – bár stratégiai nukleáris fegyverek esetében szinte mindegy a pontosság, nem számít, hogy például az Oresnyikekben még volt szovjet giroszkópok vannak, amelyek miatt az eszköz találati pontosságának hibahatára pár tucat kilométer. Azt viszont jó lenne tudni, hogy milyen állapotban vannak a sokat emlegetett robbanófejek. Ha még egyáltalán vannak. Mindent összevéve: ha Putyin nem veszíti el teljesen az eszét, soha nem fog nukleáris fegyvereket bevetni. Csak azt nem tudni, mennyi esze maradt. Szele Tamás