● news.bsdnet.hu

"Hinni akartam abban, hogy az embernek nincs kőbe vésve a sorosa" – idézte fel gyerekkori érzéseit Caramel az M2 Petőfi TV Esti Kornél című műsorában. A Máté Péter-díjas énekes őszintén mesélt arról, miként lett a város széli cigánytelepen álló szilvafa a menedéke, miért nem hitt azoknak, akik leírták, és hogyan indult színpadi pályafutása egy mesemondó versennyel. Ferencz Evelin Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Július 14-én Mesemondó címmel ad különleges koncertet Caramel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az est során a jól ismert slágerek és a ritkábban hallott dalok történetekké állnak össze, miközben az énekes személyes emlékein keresztül saját életútjába is betekintést enged a közönségnek. A koncert kapcsán érkezett az M2 Petőfi TV Esti Kornél című műsorába , amelyben elárulta, a tematikát legutóbbi albumának Mesemondó című dala inspirálta, amely szintén gyerekkori élményeiből táplálkozik: a színpaddal való első találkozása ugyanis nem az énekléshez kötődött. Caramel évekkel ezelőtt élete legnehezebb időszakát élte át, amikor a kislányánál leukémiát diagnosztizáltak. A betegség és a hosszú kórházi kezelések idején kizárólag a hite adott számára erőt, és végül a gyógyulást csodaként élte meg. Az énekes úgy gondolja, ha a kislánya nem épült volna fel, ő maga sem tudta volna folytatni az életét. "Beneveztünk egy mesemondó és szavalóversenyre, amit megnyertem. Ez egy megyei verseny volt, és énekes része is volt. Az osztálytársam, aki az énekversenyre nevezett, lebetegedett, és be kellett ugranom helyette. Azt is megnyertem. Ez sorsszerű volt, azután megjött az önbizalmam, és bátrabban énekeltem már az osztálytársaim, barátaim előtt" – idézte fel a műsorban, hozzátéve: az egész élete olyan mint egy mese. "Gyerekkoromban nem úgy nézett ki a sorsom, hogy majd egyszer a Margitszigeten vagy az Arénában tarthatok koncertet. Mese abban az értelemben is, hogy a szegény fiú elindult a szilvafa mellől..." – mondta, és elárulta azt is, új koncertje egyik központi jelképe, az említett fa, miért tölt be fontos szerepet életében . "Törökszentmiklóson nevelkedtem, a város széli cigánytelepen nőttem fel. Az udvar végén volt egy nagy domb, rajta egy szilvafa. Ezt kisajátítottam magamnak, ez volt a menedékem, az álomvilágom. Ha nem lett volna, nem ülök itt. Fontos hely volt, mert nekem csak ez volt, ahova el tudtam menekülni a valóság, a körülmények elől. Nem a cigánytelepre gondolok, inkább a rendezetlen családi életre. Mentálisan nagy szükségem volt erre az elvonulásra, bár ez akkor nem volt még tudatos részemről. Meghatározta a személyiségemet. Szerencsésnek gondolom magam, hogy nekem megadatott ez a domb és a szilvafa, ahol tudtam gondolkodni magamról és az életemről" – vallotta be őszintén az énekes az Esti Kornél vendégeként. Elárulta, mint minden gyerek, ő is álmodozó volt, csak sok eseteben ezek a tervek a felnőtté válással elkopnak. "Szinte mindenki azt mondta, hogy nem viszem majd semmire, de szerencsés esetben nem hiszi el ezt egy gyerek, és én sem hittem el. Hinni akartam abban, hogy az embernek nincs kőbe vésve a sorsa, hogy nem csak a körülmények határozzák meg a jövőnket. Megtettem mindent az álmomért" – mondta, és szerényen hozzátette, még ha ez az álom „csak” a popzenei karrier lett is, mert nem vált belőle például agysebész. Caramel