● news.bsdnet.hu

A kötelező olvasmányok körüli vita szinte egyidős a modern magyar közoktatással. Míg egyesek szerint ezek a művek jelentik a kulturális emlékezet alapköveit, mások úgy vélik, hogy a több évtizede változatlan kánon inkább eltávolítja a fiatalokat az olvasástól. A kérdés azonban nemcsak pedagógiai, hanem kulturális természetű is: mely műveket tartják annyira fontosnak, hogy megismertessék a mindenkori új generációval? A kötelező olvasmányok hívei arra emlékeztetnek, hogy a közös kulturális referenciák nélkül nehezen képzelhető el a nemzeti műveltség folytonossága. A Pál utcai fiúk , az Egri csillagok vagy Az ember tragédiája nem szimplán irodalmi alkotások, hanem olyan művek, amelyek évtizedek óta alakítják a magyar önképet. Az iskola ebben az értelmezésben nem csupán az olvasás megszerettetésének terepe, hanem a kulturális örökség átadásának intézménye. A vita mögött valójában két eltérő felfogás húzódik meg. Az egyik a kánon stabilitását, a közös tudás megőrzését tekinti elsődlegesnek, a másik a diákok személyes érdeklődésére, választási szabadságára és a kortárs irodalom bevonására helyezné a hangsúlyt. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban merül fel a választható olvasmánylisták vagy a projektalapú feldolgozás lehetősége, amely egyszerre őrizhetné meg a klasszikusokat és adhatna teret új hangoknak. A téma rendszeresen napirenden volt, majd 2020-ban megjelent az új Nemzeti alaptanterv (NAT), amely alapján az alábbi művek kerültek be a tananyagba. A teljesség igénye nélkül általános iskolában ezek a kötelező olvasmányok. 5–6. osztály: 7–8. osztály: A középiskolában évfolyamonként változhatnak az olvasmányok, de ezek a leggyakrabban előforduló művek: A Tisza-kormány oktatási és gyermekügyi minisztere,  Lannert Judit korábban kijelentette , hogy programjában kiemelt szerepet kap az elavult tananyag modernizálása. Nem egyik napról a másikra, de ez biztosan érinteni fogja a kötelező olvasmányok körét, ezen a területen eddig a nemzeti kánon volt a meghatározó. A kánon nem egy párt vagy szervezet fix programja. A kifejezés a legfontosabb nemzeti értékek, történeti események, művészeti alkotások és alapelvek összessége, amely összeköti a nemzet tagjait. A kánon lényegében egy közös kulturális és erkölcsi szabálykönyv. Lannert Judit azt is megígérte,hogy az iskolák és a tanárok nagyobb szabadságot kapnak abban, mit és hogyan taníthatnak a gyerekeknek. Több pedagógust is megkérdeztünk arról, mit gondolnak a témáról, illetve szükségesnek érzik-e a kötelező olvasmányok átalakítását, megújítását. Nevüket saját kérésükre, az ügy megosztó volta miatt nem tesszük közzé. Igazán üdvözlendő lenne a nagyobb szabadság ezen a területen, hiszen ki ismerhetné jobban egy közösség jellegét, sajátosságait, fogadókészségét, magát a korosztály problémáit, mint a tanító. A lényeg, hogy az irodalom ne holt betűtenger legyen a fiatalok számára, hanem élő közeg – mondta egy több mint 40 évnyi tapasztalattal rendelkező általános iskolai tanár, aki a nyugdíj után is oktat részmunkaidőben. Egy másik, 35 évnyi munkatapasztalattal bíró középiskolai magyartanár már sokkal élesebben fogalmaz, szerinte a gyerekek nem a kötelezők miatt fogják megszeretni az olvasást, épp ellenkezőleg. „Az ókori, középkori szerzők távol állnak a mai generációtól, nyelvezetük nehezen érthető, a barokkos mondatszerkezeteknél fel is adják a harcot. Balassi, Berzsenyi memoritereinek értelmét nem látják, Jókai művei, Móricz Úri murija hosszú és unalmas számukra, és mire eljutnak a 12. évfolyamig, ahol már izgalmasabb művek várják őket, el is ment a kedvük az egésztől” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az irodalmat fiatalabb korban kell megszerettetni a gyerekekkel. Fantasy, krimi, szerepjáték, képregény. Szerinte ezekkel lehet leginkább bevonzani a fiatalokat, ha pedig ez megtörtént, akkor jöhetnek a komolyabb témák és művek. Megkerestük Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét, aki elmondta, hogy a kötelező olvasmányok kérdése csak a jéghegy csúcsa, valójában a magyartanítás egészét kéne átalakítani. Új NAT-ra, egyetlen kötelező központi kerettanterv helyett nem kötelező mintatantervekre és új szemléletű érettségi követelményrendszerre van szükség. A kánonközpontúságról át kell állni a gyerekközpontúságra, a műveltségközvetítésnél pedig fontosabb cél az olvasóvá nevelés, a beavatás, a kíváncsiság felkeltése. Ez nem azt jelenti, hogy nem szükséges visszanyúlni a klasszikusokhoz, de azt igen, hogy több ifjúsági vagy young adult könyvet kellene tanítani. Sürgősen abba kellene hagyni, hogy már hetedikben és nyolcadikban irodalomtörténetet tanítunk. Sőt a középiskolában is meg kellene szüntetni a kronologikus elrendezés kizárólagosságát. Többek között azért, hogy a 20, 21. századi művek ne csak az iskola utolsó, illetve utolsó két évében kerüljenek elő – mondta Arató László. A Magyartanárok Egyesületének elnöke tudatosan nem tért ki azokra a művekre, amelyeket le kellene cserélni, mert a kötelezők listája helyett egy rugalmasabb rendszert szorgalmaz. Azt azonban kijelentette, hogy az ideológiai alapon bekerült könyvektől meg kell szabadulni. „Itt címeket is mondok. Herczeg Ferenc Az élet kapujában című regénye, Bizánc című drámája és Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című műve” – tette hozzá. Kíváncsiak voltunk egy író véleményére is, ezért megkérdeztük Nógrádi Gábort , a Gyerekrablás a Palánk utcában , a Hogyan neveljünk? és a Papa, ne már! szerzőjét. A magyartanároknak kell a legjobban ismerni azokat a diákokat, akiket tanítanak. A kötelező irodalmat tehát ők jelöljék ki a tanítványaik ismeretében, esetleg a tanítványaikkal egyeztetve. Nem kizárt, hogy az osztályon belül is mást ajánlanak kötelezőként az olvasó, és a kevésbé, vagy nem olvasó diákoknak – mondta az író, költő, újságíró, hangjáték-, tévéjáték- és forgatókönyvíró. Nógrádi Gábor úgy látja, a kötelező irodalom olvasásának a legfontosabb célja ugyanaz, mint ez egész irodalomoktatásnak: meg kell szerettetnie az olvasást, fejleszteni kell a gondolkodást és a szóbeli, illetve írásbeli önkifejezést. A kötelező olvasmányoknak van egyfajta paradoxona. Miközben a múlt értékeit hivatottak megőrizni, csak akkor maradhatnak élőek, ha képesek kapcsolatot teremteni a jelen olvasóival. Az oktatás számára ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy maradjanak-e kötelező olvasmányok, hanem miként lehet a kulturális hagyományt úgy közvetíteni, hogy az ne kötelességként, hanem felfedezésként jelenjen meg a fiatalok számára. A kormány, az iskolák és a tanárok felelőssége tehát óriási, ugyanis a tét a jövő generációjának formálása, hogy ismét büszkén mondhassuk: kultúrnemzet vagyunk. (Borítókép: Lannert Judit 2026. május 11-én. Fotó:  Tövissi Bence / Index)