● news.bsdnet.hu

Meghalt Alan Greenspan, aa Federal Reserve egykori legendás elnöke, aki közel két évtizeden át formálta az Egyesült Államok és vele együtt a világgazdaság monetáris politikáját. A „Maestro” néven emlegetett közgazdász 100 éves volt, Parkinson-kórhoz kapcsolódó szövődmények következtében halt meg – számolt be feleségére hivatkozva a CNBC . Greenspant 1987-ben Ronald Reagan elnök nevezte ki a Fed élére, és egészen 2006-os visszavonulásáig vezette az amerikai központi bankot. Mandátuma négy elnökségen ívelt át Reagan, George H. W. Bush, Bill Clinton és George W. Bush idején, és a Fed történetének egyik leghosszabb elnöki időszakát jelentette. Hivatali ideje alatt a világgazdaság több meghatározó sokkját is kezelnie kellett: az 1987-es tőzsdekrachot, az ázsiai pénzügyi válságot , az orosz államcsődöt, a Long-Term Capital Management összeomlását, a dotkomlufi felfúvódását és kipukkanását, valamint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások gazdasági következményeit . Már hivatalba lépése után néhány héttel történelmi próbatétellel szembesült: 1987. október 19-én, a „fekete hétfőn” a Dow Jones ipari átlag 22,6 százalékot zuhant, ami máig az amerikai tőzsdetörténet egyik legsúlyosabb egynapos esése. Greenspan másnap jelezte, hogy a Fed kész likviditást biztosítani a pénzügyi rendszer stabilizálására, majd kamatcsökkentésekkel ösztönözte a bankokat a hitelezés fenntartására. A gyors beavatkozás hozzájárult a pánik csillapításához, és megalapozta azt a képet, amely szerint Greenspan néhány mondattal is képes volt megnyugtatni vagy megrázni a piacokat. Nevéhez kötődik a modern pénzügyi nyelv egyik legismertebb fordulata, az „irracionális túláradás” (irrational exuberance) kifejezés is. Egy 1996. decemberi beszédében arról beszélt, honnan lehet felismerni, ha az eszközárak túlzottan elszakadnak a gazdasági realitásoktól. A mondat azonnal piaci riadalmat váltott ki: a tokiói tőzsde, amely éppen nyitva volt, mintegy 3 százalékot esett, majd más piacok is meginogtak. A figyelmeztetés hosszabb távon prófétainak bizonyult: bár a technológiai részvények lufija csak évekkel később, 2001-ben pukkadt ki igazán. Greenspan különös kommunikációs stílusa önálló politikai-gazdasági jelenséggé vált. Hosszú, körülményes, sokszor szinte megfejthetetlen mondatait egyszerre csodálták és gúnyolták, ő maga pedig később elismerte, hogy ez tudatos stratégia volt: a homályos fogalmazással gyakran olyan kérdéseket kerülhetett el, amelyekre a piacok megmozgatása nélkül nem tudott volna válaszolni. A washingtoni döntéshozók, befektetők és alapkezelők ezért nemcsak a kamatdöntéseit, hanem minden nyilvános megszólalását, félmondatát és gesztusát is figyelték. Alan Greenspan 1926. március 6-án született New York Washington Heights negyedében, zsidó családban. Fiatalon klarinéton és szaxofonon játszott, rövid ideig a Juilliard School hallgatója volt, majd közgazdasági tanulmányokat folytatott a New York Universityn , ahol alap- és mesterdiplomát szerzett, doktori fokozatát pedig később, 51 évesen kapta meg. Pályája elején tanácsadóként, elemzőként és vállalati közgazdászként dolgozott, majd Gerald Ford elnöksége alatt a Fehér Ház Gazdasági Tanácsadó Testületének elnöke lett . Gondolkodására hatott Arthur Burns, a Fed későbbi elnöke, valamint Ayn Rand szabadelvű, piacpárti filozófiája is. Öröksége máig kettős: hívei szerint Greenspan a stabil – és a korábbi időszakokhoz képest alacsonyabb infláció –, a hosszú amerikai gazdasági expanzió és a válsághelyzetekben mutatott gyors jegybanki reakciók embere volt. Kritikusai viszont úgy látják, hogy alacsony kamatpolitikája, deregulációs szemlélete és a pénzügyi kockázatok alulbecslése hozzájárult a lakáspiaci buborékhoz és a 2008-as nagy pénzügyi válság előzményeihez . Greenspan később maga is elismerte, hogy túl későn mérte fel a kockázatos jelzáloghitelezési gyakorlatok súlyát. Élete végére így nemcsak a jegybanki hatalom jelképe lett, hanem annak is emlékeztetője, hogy a piacokban egyszerre dolgozik számítás, félelem és eufória — és még a legbefolyásosabb gazdaságpolitikusok sem látnak mindent előre. Címlapkép forrása: J. Kempin via Getty Images