● news.bsdnet.hu

A világ egyik legfontosabb vízi szállítási útvonala a Hormuzi-szoros, de az iráni háború kezdete óta zárva van. A Perzsa-öböl államai kénytelenek más megoldáshoz folyamodni, hogy a világgazdaság számára kulcsfontosságú nyersanyagokat célba juttassák, és visszanyúltak a múltba: az árukkal megrakott tevék helyett most teherautó-karavánok szelik át a sivatagot a Vörös-tenger partjához. Ez a módszer persze nem sokat segít aglobális energiasokk enyhítésén, amelyet a kőolaj és cseppfolyósított földgáz (LNG) ötödének kiesése okozott a világpiacról. Az utóbbit csak tankereken lehet szállítani, és mindösszea második katari hajónaksikerült átjutni a szoroson. Ami az olajat illeti, a nagy termelők közül Szaúd-Arábiának, az Egyesült Arab Emírségeknek és Iránnak isvan a szorost elkerülő csővezetéke, de a kapacitásuk nem elég nagy a kiesett mennyiség pótlására. Az Öböl menti államok azonbanmás nyersanyagok szempontjábólis kulcsfontosságúak, és ezeknek a szállítására már alkalmasak a teherautók. Az új, gépesített sivatagi karavánok, az autópályák és a vasút váltak most vészhelyzeti logisztikai mentőövvé számára, és további lehetőségek is vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a szoros lezárása olyan adu legyen, amelyetIrán csak egyszer tud kijátszani. A közúti szállításhoz volt kénytelen menekülni többek között aMaadenszaúdi állami tulajdonú bányavállalat vezérigazgatója, az amerikai Bob Wilt is, aki korábban az Alcoa alumíniumgyártónál töltötte be ugyanezt a posztot. „A hatszáz teherautóból 1600, aztán kétezer lett; most már 3500 szállít folyamatosan az Öböl és a Vörös-tenger között” – magyarázta el aThe Wall Street Journalnak, hogyan tudta a cég május végére ledolgozni az exporthátralékot. A történelemből ismert legnagyobb karavánok mérete a húszezer tevét ismeghaladtaegyébként, egy teve azonban csak 160 kilogramm árut szállított. Minden sivatagon átjutó szállítmány enyhíti a szoros zárlata okozta nyomást, és időt ad a térségbeli országoknak, hogy megvárják, mi lesz a konfliktus végeredménye. Még olyan nagy logisztikai vállalatok, mint az MSC és a Maersk is teherautókkal szállítja az árukat az Arab-félszigeten keresztül, bár ez nyilvánvalóan nem lehet hosszú távú megoldás. Segít viszont a térségbeli országok ellátásában; a Spinneys szupermarketlánc kamionokkal hozatott brit csipszet, zabkását és édességet az Emírségekbe, és az ország történetében először vonattal szállítottak több száz személyautót az Ománi-öböl partján lévő Fudzsejra kikötőjéből a fővárosba, Abu-Dzabiba. Kulcsfontosságúvá vált egy kisebb kikötő, Khor Fakkan is, ahonnan korábban napi száz teherautó szállította el az árucikkeket – ezt most hétezer teszi, és megszokott látvánnyá váltak az autópályákon a konténerekkel megrakott teherautók. Az egykor nagyrészt csak átrakodóállomásnak használt kikötőben a konfliktus kirobbanása előtt heti kétezer konténert kezeltek – most ötvenezret. A kikötőt üzemeltető Gulftainer két hét leforgása alatt kilencezer munkást vett fel, az ügyfélszolgálati alkalmazottakat pedig átirányították a kapukhoz és a teherautók irányításához, új teherautó-rendező pályaudvart is nyitottak a rakományok válogatására és kiszállítására. Olyan ez, mintha egyik napról a másikra össze kellene állítani egy zenekart, hogy eljátsszanak egy Mozart-szimfóniát – mondta az amerikai gazdasági napilapnak Farid Belbuab, a Gulftainer vezérigazgatója. A nyersanyagok és áruk átjuttatása a könnyebbik feladat, mert Szaúd-Arábia fejlett és szerteágazó autópálya-hálózattal rendelkezik. A problémát az ország vörös-tengeri kikötői jelentik, amelyeknek a kapacitása jóval kisebb annál, mint amire most szükség lenne. Kevéssé hatékonnyá teszi ezt a megoldást az is, hogy az utat az egyik irányba a teherautók nagy része üresen teszi meg, ami növeli a költségeket. „Nem számítottunk ilyen forgatókönyvre – ismerte el a Maaden vezérigazgatója. – De bebizonyítottuk, hogy meg tudjuk csinálni, és megtanultuk, hogy mindig kell, hogy legyen kijutásunk a Vörös-tengerre” – tette hozzá. A munkájuknak köszönhető, hogy az elmúlt hetekben a Kpler adatai szerint a vörös-tengeri Janbu kikötőjéből érkeztek foszfátszállítmányok Dzsibutiba, Thaiföldre és Argentínába, pedig a háború kitörése után a CRU árupiaci kutatócég elemzői megkérdőjelezték, hogy piacra kerül-e bármilyen szaúdi termék. A válságra adott válaszlépéseket Peter Harrisson, a CRU elemzője Szaúd-Arábia logisztikai csodájának nevezte.