● news.bsdnet.hu

A hónapok óta tartó fájdalom és kellemetlenség után igazán reményt keltő, hogy van olyan gyógymód, ami természetes és még segít is. Eszembe jutottak külföldi barátaim, akik irigykedve emlegetik a magyar gyógyvizeket, köztük is a Hévízi-tó csodatévő hatását. Annak gyógyvize egyedülálló kalcium- és magnéziumtartalmú, hidrogén-karbonátos, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító erejét a radon- és kéntartalom biztosítja. Többek között reumatikus fájdalmak, mozgásszervi betegségek, csontritkulás kezelésére alkalmazható, méghozzá nagy hatékonysággal. Irány Hévíz – még akkor is, ha a meteorológiai előrejelzések szerint most indul a kánikula. Nem akartam orvosi beutalóért kuncsorogni, egyrészt gyors megoldásra vágytam és a mai egészségügyi helyzetben nem mindig akkor kapod a segítséget, amikor szükséged van rá. Másrészt régóta sóvárgok egy szálloda kényelme után, pláne ha ott még gyógyulhatok is. Választásom az Ensana Thermal Hotelre esett, amely Hévíz egyik gyógyszállodájaként ötven évnyi tapasztalatot halmozott fel a helyi természeti erőforrások gyógyászati alkalmazásában. ( 1976-ban, Finta József és Kékesi József tervei alapján nyílt meg a szálloda- a szerk. ) Keszthelytől a helyi busszal kb. negyed órányi távolságra van Hévíz, a buszmegállótól pedig 5 perc sétával érhető el az Ensana Thermal Hotel. A retro külsejű szálloda valahogy első blikkre is megnyugtat, tágas recepciójával és a különösen kedves (nem kedveskedő!) személyzettel azonnal tudtam, jó helyre érkeztem. Ötödik emelet, (csak működjön a lift – természetesen működött az ottlétem alatt), erkéllyel és pazar kilátással a zalai dombságra, az erdőkre. Áthajolva a korláton egy medence zöldes-kékes vize csillogott, és hívogatott. Víz, istenem de jól fog esni ebben a hőségben! Belépve – mint később megtudtam a medence nevét – az élménymedencébe, elsőként felszisszentem. Üdítő éppen nem volt, de annál inkább meleg. Talán jobb lett volna a fájdalomcsillapító gyógyszereknél maradnom? Mégis mit gondoltam, hogy a gyógyvíz nem meleg? Pár percnyi bosszankodás után nyakig elmerülve arra gondoltam, hogy most hatol csontomig a forrásbarlangból eredve, a tó vízéből a hotelig terelt gyógyvíz minden jósága. S miközben kényelmesen elnyúlva masszírozott a pezsgő vízsugár, felelevenítettem, amit a tófürdőről tudok. A 18. század körül vált szélesebb körben ismertté ez a gyógyhatású tó. A fürdőhely kiépítésében nagy szerepe volt Festetics Györgynek. A gróf úr az embereivel megszabadította a tavat a mocsártól. Bivalyokat hozatott, hogy azok a Hévízi-tó levezető csatornáját kitiporják, ezzel biztosítva a víz zavartalan lefolyását. A tó körül öltözködésre szolgáló deszkaházikókat építtetett, amit a nép ingyen használhatott. Majd épültek kőházak is, de az igazi fejlődés a 20. század elején indult meg, amikor a Festetics család bérbe adta a fürdőt és gyógyfürdő jellegű település címet kapott a fürdőtelep. Az államosítás után, 1952-ben létrehozták a Hévízi Állami Gyógykórházat , elkészült a Thermálfürdő. A fa felépítményeket vörösfenyőből készült építményekre cserélték, de sajnos az 1986-os tűzvészben elpusztultak. 1988-ban kezdtek hozzá az újjáépítéshez, ami ma is szolgálja a gyógyulni vágyókat. Büszke vagyok rá, hogy ennyi minden eszembe jutott ebben a hőségben… Ideje kiszállni ebből a vízből, most hogy legalább egy órát lebegtem halk zeneszó mellett, nem is érzem melegnek, „csak” langyosnak. Felfedezem a szálloda további medencéit, hiszen a prospektusban olvastam, hogy összesen hat medence áll a vendégek szolgálatára. fotó: Ensana Az úszómedencét egész biztosan holnap reggel próbálom ki, annak a hőfoka pont úszásra való. Jöjjön a legmelegebb thermál, a 34-38 fokos. Hát elállt a lélegzetem, mikor a kénes, kissé büdös vízbe huppantam. Na ez már túlzás, gondoltam, aztán pár perc után egyre jobban esett. És kezdtem érezni, hogy ellazulok, valóban pihenek, nincs sajtótájékoztató, rohanás az unokákkal edzésre stb.. Gyerekek? Körülnézve megállapítom, hogy a vendégek átlagéletkora több X-es, ebből kifolyólag csend és nyugi vesz körül. fotó: Ensana Érdekes lenne belelátni a fejekbe, ki mire gondol. A termálvízben nem lehet órákat csücsülni, továbbállok egy másik, kerti medencéhez, ami a szálloda legszebb kertrészében található. Itt nem érzem magam annyira nyuggernek, több a középkorú, aki rejtvényt fejtve, olvasva tölti idejét két csobbanás között. Csak a gyomrom jelzi, hogy itt a vacsoraidő. Mint az emberek (és a nők) többségének, nekem is az esik jól, ha kiszolgálnak. Önkiszolgáló révén persze magamnak kell kiválasztani, mit is ennék. Micsoda bőség és választék. Otthon soha nem ennék levest vacsorára, de megcsap a fazékból gőzölgő marhahúsleves és a másikban a gombakrémleves illata. Naná, hogy ettem egy-egy kanállal mindkettőből. A brassói, a csirkepaprikás, a rántott hús és a hal főételeket szintén megkóstoltam. Ha rendszeresen ennyit ennék, lenne gondom a testsúlyommal (így is van). De az első nap fel kell fedezni mindent. Nem mintha a második, harmadik napon visszafogtam volna magamat, mivel egyszer egy évben nyaralok, pontosabban „gyógyulok”! Őszintén mondom, ilyen finom, hazai ízekkel ritkán találkozni szállodákban. fotó: Ensana Nem tudnék választani, melyik volt jobb: amikor meleg olaj olvadozott a bőrömön a mécsesmasszázs során, vagy amikor sós testradírral élénkítettek, szőlőmagolajjal kenegettek. Na és a szauna! Aki szereti és érti a lényegét, ki ne hagyja! Eltelt a gyógyulásra, rekreációra szánt néhány nap. Megérte, s ha lehet kipróbálnám hóesésben is.