● news.bsdnet.hu

A Közép-Atlanti-hátságtól nyugatra, egy hatalmas víz alatti hegycsúcs közelében különös tornyok és oszlopok emelkednek ki a koromsötétből. A krémszínű karbonátképződmények között az apró, finom kürtőktől kezdve a több tíz méter magas, monumentális monolitokig lenyűgöző formációk találhatók. Bár az Elveszett Városként is ismert területet a tudósok csak 2000-ben fedezték fel, a vizsgálatok szerint ez a leghosszabb ideje folyamatosan működő aktív hidrotermális rendszer a világóceánban. Az Elveszett Város működését a megszokott mélytengeri rendszerekkel ellentétben nem vulkáni tevékenység hajtja. A tengerfenék alatt található köpenykőzetek közvetlenül reakcióba lépnek a tengervízzel – ezt a folyamatot szerpentinizációnak nevezik –, amelynek során jelentős mennyiségű hidrogén, metán és más oldott gázok szabadulnak fel. A kürtők repedéseiben ezek az anyagok olyan különleges mikroorganizmusokat táplálnak, amelyek oxigén és napfény nélkül is képesek virágozni. A nyílásokból kiáramló, legalább 40 Celsius-fokos gázok környezetében meglepően gazdag fauna alakult ki: csigák, tengeri sünök, mélytengeri angolnák, valamint különféle rákfélék népesítik be a sziklákat. 2024-ben a kutatók egyedülálló tudományos sikert értek el: egy 1268 méter hosszú fúrómagot emeltek ki a területről. A kinyert köpenykőzetminták tüzetes vizsgálatától azt remélik, hogy jobban megérthetik azokat a fizikai és kémiai körülményeket, amelyek között a legkorábbi életformák több milliárd évvel ezelőtt kialakulhattak a Földön. Az Elveszett Város igazi unikuma, hogy az itt jelen lévő szénhidrogének nem a légköri szén-dioxidból vagy a napfény energiájának segítségével jönnek létre, hanem a mélytengeri kőzetek és a víz közötti tiszta kémiai reakciók eredményeként. Mivel a szénhidrogének az élő szervezetek alapvető építőkövei, a kutatók úgy vélik, hogy az ehhez hasonló környezetek döntő szerepet játszhattak a legelső életformák megjelenésében. A szakemberek szerint az Elveszett Városhoz hasonló környezetek nem korlátozódnak a Földre. William Brazelton mikrobiológus úgy véli, elképzelhető, hogy a Szaturnusz Enceladus nevű holdján vagy a Jupiter Europa nevű holdján – amelyek jégpáncélja alatt globális óceánok rejtőznek – jelenleg is működnek kísértetiesen hasonló hidrotermális rendszerek. A mélytengeri hidrotermális rendszerek legismertebb típusai az úgynevezett „fekete füstölgők”. Azok azonban vulkanikus eredetűek, működésük a magma közvetlen hőjétől függ, és sötét, fém-szulfidokban gazdag vizet lövellnek ki. Az Elveszett Város ezzel szemben teljesen más kémiai alapokon nyugszik. Kürtői jóval több hidrogént és metánt bocsátanak ki, mint a fekete füstölgők, ráadásul ragyogó karbonátból álló struktúrái is lényegesen nagyobbra nőnek vulkanikus társaiknál. Az Elveszett Város felbecsülhetetlen tudományos jelentősége mellett rendkívül sérülékeny természetvédelmi terület is. A kutatók már kongatják a vészharangot, mivel attól tartanak, hogy a rohamosan terjedő mélytengeri bányászat helyrehozhatatlan károkat okozhat ebben az érzékeny oázisban. Lengyelország 2018-ban szerzett bányászati jogokat a környező térségre. Bár magában a hidrotermális mezőben nincsenek könnyen kitermelhető értékes nyersanyagok, a szomszédos területeken végzett ipari tevékenység hatalmas üledékfelhőket és egyéb káros környezeti hatásokat generálhat. A szakértők ezért azt szorgalmazzák, hogy az Elveszett Város mielőbb kapjon szigorú nemzetközi védelmet.