● news.bsdnet.hu

Dr. Völgyesi Gabriella, a Unique énekesnője ma már AI-szakjogászként is dolgozik. Szerinte a generatív mesterséges intelligencia egyszerre lenyűgöző eszköz és súlyos társadalmi, jogi kihívás. Segíthet egy dal megszületésében, de közben kiszoríthatja a piacról azokat az alkotókat, akiknek a munkáiból tanult. Nem mellesleg átverés terepe lehet. Völgyesi Gabi számára ma már nem külön világ a színpad és az ügyvédi iroda. Amikor koncertezik, Gabi; amikor a szellemi alkotások jogával foglalkozó ügyvédi irodában dolgozik, Dr. Völgyesi Gabriella. Nemrég pedig újabb szereppel bővült az élete: elvégezte a mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakjogászképzést. Azt mondja, mindegyik szerep ő maga, csak nem mindig könnyű egyikből a másikba átlépni. „Van, amikor nehéz átvedleni abba a szerepbe” – fogalmazott az „eMI és más” podcastben a Spirit FM-en, utalva arra, hogy a színpadi jelenlét nem pusztán éneklés, hanem párbeszéd a közönséggel, érzelmi és fizikai munka egyszerre. A koncertezésről kifejezetten fizikai teljesítményként beszélt. Nyáron, nagy melegben másfél órán át végigénekelni egy koncertet szerinte kemény fizikai igénybevétel. „ Ez egy hasprés végig, negyven fokban” – mondta. Mégis ez az, ami élteti: hiába énekelte el ezerszer ugyanazokat a dalokat, minden koncert más. „Mindig más-más táptalajra hull” – fogalmazott. Völgyesi szerint az előadóművészi múlt a jogászi szerepben is kamatozik. A szakvizsgája és diplomamunkája védése előtt például nagyon fáradt volt, mégis sikerült magabiztosan szerepelnie. Mint mondta, valószínűleg a hosszú színpadi tapasztalat segített abban, hogy akkor is formában lévőnek tűnjön, amikor belül nem feltétlenül így érezte magát. Jogi munkájában elsősorban szerzői joggal, védjegyekkel és szerződésekkel foglalkozik. Gyakran keresik meg zenészek is, akik védjegyoltalmat szeretnének, vagy úgy érzik, a szerződésük nem megfelelően védi az érdekeiket. Innen jutott el a mesterséges intelligencia jogi kérdéseihez is. Azt mondja, a mesterséges intelligencia egyszerűen „szembejött” vele, ahogy mindenkivel. Jogászként viszont hamar felismerte, hogy ez olyan sodrás, amely előbb-utóbb mindenképpen elviszi a szakmát, ezért tudatosan kezdett tanulni róla. Völgyesi maga is használ mesterséges intelligenciát, de nem varázseszközként tekint rá. A diplomamunkája során is igénybe vette, de nem úgy, hogy az írta volna meg helyette a szöveget. Inkább beszélgetőtársként, gondolkodási segédeszközként használta: kontextusba helyezett részleteket, kérdéseket tett fel, hivatkozásokat kért, majd ellenőrizte az eredményeket. Tapasztalata szerint a mesterséges intelligencia használata nagyon időigényes is lehet. Nem elég beírni valamit, majd elfogadni az első választ. „Nagyon promptfüggő az, hogy milyen outputot kapunk” – mondta. Szerinte a technológia érdemi használatához türelem, ellenőrzés és tudatosság kell. Közben etikai fenntartásai is vannak. Úgy látja, az MI látszólag olcsó technológia, valójában azonban óriási infrastruktúra, adatközpontok és energiaigény áll mögötte. Ezért magánéletben nem használja minden apróságra. Például receptet inkább nem kér tőle. Az AI-keresők és összegző rendszerek terjedése kapcsán Völgyesi különösen fontosnak tartja, hogy ne csak a nagy platformokat használjuk. Szerinte ha lehet, továbbra is látogassuk a kisebb weboldalakat, olvassunk eredeti forrásokat, ahogy a kisboltokat is érdemes támogatni a plázákkal szemben. Ezt a gondolatot a zeneiparra is kiterjeszti. A streaming korában szerinte ugyan már másképp fogyasztunk zenét, de az alkotók támogatása nem válhat láthatatlanná. A mesterséges intelligencia ugyanis éppen ott kezdte ki legerősebben a rendszert, ahol a zene funkcionális termékké válik: éttermekben, liftekben, hotelekben, reklámokban. Ezekben a helyzetekben szerinte az AI által generált zenék már most helyettesítik az emberi szerzők munkáit. Az üzleti felhasználó gyorsan, olcsón vagy akár ingyen jut zenéhez, miközben a zeneszerző, a hangfelvétel tulajdonosa és más jogosultak díj nélkül maradnak. „ A szintetikus tartalmak kiszorítják a piacról a szerzők munkáit. Ez több mint ciki” – mondta. Szerinte ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi igazságtalanság is. Völgyesi diplomamunkája is erről szólt: a generatív mesterséges intelligencia jogszabályi környezetének kedvezőtlen hatásairól a szerzőkre és a szomszédos jogi jogosultakra. A probléma lényege szerinte az, hogy a szerzőknek főszabály szerint kizárólagos jogaik vannak a műveik felett: ők dönthetik el, ki többszörözheti, terjesztheti, közvetítheti nyilvánosan vagy használhatja fel az alkotásukat. Ehhez képest a nagy generatív AI-modelleket rengeteg, digitálisan elérhető szerzői művön tanították. A szerzők viszont sok esetben nem adtak engedélyt, és díjat sem kaptak. Völgyesi ezt nagyon élesen fogalmazza meg: szerinte a digitálisan elérhető művek jelentős részét egyszerűen „ellopták” az alkotóktól. A helyzetet tovább bonyolítja az európai és amerikai jogi gondolkodás különbsége. Európában a szabad felhasználás pontosabban körülhatárolt, taxatív rendszerben működik, míg az Egyesült Államokban a fair use rugalmasabb megközelítést enged. Ezért történhetett meg szerinte, hogy az Amerikában betanított modellek Európában is megjelentek, miközben az európai szerzői jogi logika más kiindulópontból közelít. A probléma nemcsak a zenészeket érinti. Völgyesi szerint az online sajtó is hasonló helyzetbe kerülhet. Ha a keresők vagy AI-rendszerek rövid összefoglalókban megadják a felhasználónak a lényeget, akkor sokan már nem kattintanak tovább az eredeti cikkre. Ez bevételkiesést okozhat a kiadóknak és az újságíróknak. A felhasználó talán úgy érzi, jóhiszeműen viselkedik, ha mégis rákattint az eredeti oldalra, de Völgyesi szerint a digitális ökoszisztéma ennél sokkal összetettebb: a platformok profiloznak, adatokat gyűjtenek, és a felhasználói figyelem jelentős része náluk marad. Ez hosszú távon a tartalom-előállítók finanszírozását veszélyezteti. A mesterséges intelligenciát ugyanakkor Völgyesi nem utasítja el teljesen. A Unique dalszerzője, párja, Ádám is használ AI-eszközöket, például zenei ötletelésre. Előfordult, hogy egy éveken át fiókban heverő dalnál az AI segített kilendíteni az alkotói holtpontról. Völgyesi szerint a következő Unique-dal megszületésében is szerepe lehet ilyen eszköznek. A szerzőség kérdése azonban itt is bonyolult. Az MI önmagában nem lehet szerző, de az sem automatikus, hogy az ember szerzőnek minősül, ha AI-t használ. A döntő kérdés szerinte az, mennyire uralja az ember az alkotói folyamatot. Ha csak annyit ír be, hogy „ írj egy dalt” , majd változtatás nélkül elfogadja az eredményt, az egészen más helyzet, mint amikor az AI csupán egy hosszabb emberi alkotói folyamat egyik eszköze. Völgyesi szerint ráadásul az AI-eredmények megítélése is csalóka lehet. Könnyen előfordulhat, hogy az ember nem azért érzi jónak a végeredményt, mert valóban kiemelkedő, hanem mert lenyűgözi, hogy a technológia ilyen teljesítményre képes. A generatív AI térnyerése mellett Völgyesi szerint az élő előadóművészet akár fel is értékelődhet. Ennek oka egyszerű: az ember emberhez akar kapcsolódni. Egy koncerten nemcsak a hangminőség számít, sőt, otthon sokszor jobb minőségben hallgathatnánk meg ugyanazt a zenét. A közönség mégis azért megy el, mert látni akarja az előadót, részesévé akar válni valaminek. „Az ember emberhez akar kapcsolódni” – mondta. Szerinte amíg a közönség érzékeli, hogy egy hús-vér ember áll előtte, addig az előadóknak marad tere. A hologramok, digitális avatárok és humanoid robotok persze idővel ezt is megkérdőjelezhetik, de a valódi emberi jelenlét iránti igény nem fog egyik napról a másikra eltűnni. A beszélgetés egyik legerősebb része a gyerekek és a képernyőhasználat kérdése volt. Völgyesi szerint a technológia addiktív, az AI pedig ezt tovább erősítheti, mert a lehetőségek tárháza végtelennek tűnik. A jutalmazás folyamatos, a dopaminigény pedig könnyen elszabadul. Úgy látja, a mai gyerekek különösen nehéz helyzetben vannak, mert már ebbe a digitális világba születnek bele. A szülők feladata szerinte óriási: szabályokat kell állítani, miközben saját példájukkal is hitelesnek kell maradniuk. Nála otthon erős szabályok vannak. „A telefonnak nincsen helye az asztalnál” – mondta. Szerinte ha a szülő vacsora közben háromszor is felveszi a telefonját, nehéz lesz a gyerektől elvárni, hogy ő ne tegye ugyanezt. A túlzott képernyőhasználat szerinte sekélyesíti a figyelmet, csökkenti az olvasási kedvet, és ingerlékenyebbé teheti a gyerekeket. Nem állítja, hogy könnyű következetesnek lenni: ő maga is azt mondja, sokszor „elvérzik” a szabályok betartatásában. De ha nincsenek szabályok, szerinte „kikopik minden egyéb érdeklődés”. A beszélgetés végén szóba kerültek a deepfake-átverések is. Völgyesi szerint ezek különösen veszélyesek, mert az ember alapvetően úgy működik, hogy amit lát, azt hajlamos igaznak elfogadni. Régen legalább „kilógott a lóláb” , ma viszont egy jól elkészített deepfake sokszor tökéletesen valóságosnak tűnik, így az átverés is könnyebb ezáltal. Ez szerinte súlyos bizalmi deficitet okoz a digitális világban. Egyre kevésbé fogjuk tudni eldönteni, mi valódi és mi manipulált. Ez nemcsak közéleti vagy médiaprobléma, hanem hétköznapi biztonsági kérdés is: az idősebbeket, hiszékenyebb felhasználókat adathalászattal, hamis tartalmakkal, rosszindulatú linkekkel is könnyebb becsapni. Völgyesi szerint a megoldás nem az, hogy elfordulunk a technológiától, mert ez már a valóságunk része. Inkább folyamatos önképzésre van szükség. „Edukálnunk kell magunkat nonstop” – fogalmazott. Völgyesi álláspontja nem technológiaellenes. Használja az MI-t, látja a benne rejlő kreatív lehetőségeket, és azt is elfogadja, hogy a gyerekeknek is meg kell tanulniuk együtt élni vele. De szerinte legalább ilyen fontos megtanulni lelkileg leválni róla. A kérdés nem az, hogy használjuk-e a mesterséges intelligenciát, hanem az, mit szervezünk ki neki, és mit tartunk meg magunknak. Völgyesi szerint bizonyos mennyiségű tudásra, referenciapontra továbbra is szükség lesz, különben nem tudjuk ellenőrizni, amit az AI állít. A felelősség végső soron mindig az emberé marad. Ezért tartja veszélyesnek, ha gondolkodás nélkül adjuk át a döntéseket a gépnek. Az AI lehet eszköz, inspiráció, gyorsító, de nem válthatja ki teljesen az emberi ítéletet, alkotást és kapcsolódást.