● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Márki-Zay Péter a Klikk TV vendégeként a minap kimondta, amit a „soha ne mondd, hogy soha” elv alapján csakis egy politikus mondhat ki, egy politikai megfigyelő soha. Ő biztos benne, hogy sem Orbán Viktor, sem a Fidesz nem térhet többé vissza a hatalomba. És ha már ez a vélekedés befészkelte magát a nyilvánosságba, nézzük meg, milyen objektív körülmények indokolják terjedését. Ami a volt miniszterelnök személyes visszatérését illeti, az Orbán Viktor előtti kapuzárás az Országgyűlésben már megtörtént. Az igazi kérdés az, hogy milyen kilátásai vannak az Orbán Viktor által vezetett pártnak. A Fidesznek még legalább két módon van lehetősége arra, hogy ne úgy süllyedjen el a hazai politika mocsarában, ahogy az tucatnyi egykor nagyreményű párttal történt. Az egyik egy zseniális, a nem éppen tehetségtelen Magyar Péternél is jobb képességű vezér figura feltűnése és kiválása a párt alsó soraiból. Ennek semmilyen jelét nem látni. A másik a bonyolult rendszerekre jellemző kiszámíthatatlanság, egyszerűbben a szerencse lehet, például az, ha a Tisza Párt akkora hibát vét, ami minden szavazópolgár szemszögéből nézve katasztrofális és helyrehozhatatlan. Pillanatnyilag ez utóbbi lehetőség is valószínűtlen. Nem azért, mert Magyar Péter eddigi politikusi pályája teflon edényhez hasonló védettségben telt. A legfényesebb csillagok is lehullhatnak egyszer. Vannak más ellenérvek is. Kezdjük a személyi feltételekkel! Ezek közül az első és legfontosabb, hogy a volt kormánypárt néhány országosan ismert politikusa, politikusának családtagja vagy barátja szinte száz százalékos biztonsággal találja magát bíróság előtt, ha ugyan nem börtönben végzi. Egy ilyen fejlemény vihart kavar a köztudatban is. Az elektronikus sajtó nézőszám-megtartásra idomított hírműsorai nem véletlenül kezdődnek legtöbbször bűnügyi hírekkel. Ez az a hírtípus, amely a legkisebb magyar falu legkisebb kocsmájában is érdeklődést kelt. Nem kevésbé fontos személyi feltétel, amely a Fidesz esélyeit rontja, hogy a korrupciós ügyek miatt a „megújulás” levezénylését semmiképpen sem Orbán Viktornak, hanem a Navracsics Tibor- és Cser-Palkovics András-féle, „mérsékeltnek” és támadhatatlannak vélt NER-politikusok valamelyikének kellett volna vállalnia, ami nem történt meg. Ugyancsak gátja lehet a NER és anyapártja bármiféle rekonstrukciójának, hogy legerősebb fegyvere, a legkisebb falu legkisebb kocsmáját is elérő propagandagépezet hetek alatt ronccsá lett. Egy valóságos közmédia, egy objektívebb tájékoztatási rendszer megjelenésével a következő hónapokban a volt kormánypárt rajongói nem csak politikai idoljaik gazdasági üzelmeiről értesülnek majd. Azt is kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy ebben az országban húsz éven keresztül szinte semmi nem úgy történt, ahogy azt korábban a tudatukba táplálták. Márpedig a párt választások utáni politikája éppenséggel a további tudatmódosítási próbálkozásokról szól. Mely stratégiáról a fideszes Ferencz Orsolya mondott sommás és radikális véleményt. Szerinte az eddigiek folytatása felérne egy öngyilkossággal a párt számára. Ezzel nehéz nem egyetérteni. Akadálya az újjáépülésnek továbbá, hogy Orbán Viktor a júniusi pártkongresszuson ugyanazokat a stratégiai célkitűzéseket ismételte meg, amelyek erőltetése a párt vereségét okozta. „Programjának” első és legfontosabb tétele „a szuverén Magyarország megteremtésének” igénye volt és maradt. Bármilyen jól hangzik ez a lózung, az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem mást jelent, mint egy Európa kellős közepén elhelyezkedő nemzet szembeállítását a kontinens többi országaival, e politika súlyos és ismert gazdasági következményeivel együtt. A volt miniszterelnök ragaszkodott azokhoz a választásokon elutasított nézeteihez is, amelyek szerint a fogyatkozó népességű Magyarország legnagyobb problémája (a leköszönt kormány által beengedett távol-keleti vendégmunkásoktól eltekintve) a voltaképpen nem létező migráció vagy a gyerekek szexuális felvilágosítása az iskolákban. Hogy ez a „program” meggyőződésből vagy a megújulás mikéntjére vonatkozó ötletek hiánya folytán keletkezett, az mindegy. „Rendbe rakjuk a Fideszt” – ígérte megmaradt híveinek Orbán, de lehet, hogy a párt közeli vagy távolabbi jövőben történő megújulásának utolsó esélye éppen az ő újraválasztásával veszett el. Nem elhanyagolható demográfiai oka is van annak, hogy a Fidesznek a 2030. évi választásokon nagy valószínűséggel nem az újbóli hatalomra jutásért, hanem a parlamentbe kerülésért kell majd viaskodnia. Ez pedig annak a fiatal szavazótábornak a további gyarapodása, amely legalábbis idén a Tiszában talált otthonra, illetve annak az idős szavazótábornak a sajnálatos és gyors fogyatkozása, amely a Fidesz szavazóinak derékhada volt. Végezetül objektív akadálya a megújulásnak, hogy jelenlegi szellemi hátországával a Fidesznek voltaképpen nincs is helye a hazai politikai palettán. Miért? Mert a szélsőjobb foglalt, a balra fordulás számára nem opció, és mert az általa jól-rosszul képviselt „polgári közép” ideológiai alaptételeinek egy részét – keresztény nemzet, migráció-ellenesség, globalizmus ellenesség stb. – átvette a Tisza Párt, amely vegyesebb követő táborral rendelkezik ugyan, de magát szintén jobbközép orientációjúnak vallja. A Fidesz megújulása ellen szóló körülmények tehát számosak, és igazolni látszanak a Márki-Zay-féle gyászjelentéseket. Ez azonban nem tekinthető a hazai politikai közélet biztató fejleményének. Egy erős Fideszre, legalábbis még néhány évig, szükség lenne abban az értelemben, hogy ennek az országnak semmire nincs kevésbé szüksége, mint egy újabb egypártrendszerre. Érdemi befolyással rendelkező ellenpártok híján a fékek és ellensúlyok rendszeréből éppen a legfontosabb ellensúly hiányozna. És mivel a szélsőjobb növekedésének korlátai vannak, a baloldal pedig még nem látszik felépülni romjaiból, a demokrácia-kilátások szempontjából egy igazi tömegpárt eltűnése többet árthat az országnak, mint a megmaradása. Ha tehát a következő két-három évben nem jelennek meg új szereplők és új tömegerők a hazai politika színpadán, akkor 2030-ban drukkoljunk a Fidesznek. A Hang.hu oldalon megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját