● news.bsdnet.hu

Hemző Károly szinte minden fotográfiai műfajban egyénit, izgalmasat alkotott, legyen szó sportfényképezésről, riport-, város- tájkép- vagy gasztrofotózásról, de új alapokra helyezte az állatok művészi fotografálását is. Generációk számára jelentett és jelent a mai napig zsinórmértéket, ezt bizonyítja a Műcsarnokban csütörtökön nyílt, Újabb találkozásaink – 1976–2026 című tárlat is, mely az 1976-os „anyakiállítás” megidézése mellett a kortárs reflexióknak, a hemzői attitűd mai képviselőinek is teret ad. – fogalmazta meg Hemző, felismerését: szűk lett számára a pálya és a sportvilág, tágítani kell optikáján. Hemző keveset beszélt alkotói gondolkodásmódjáról, a Találkozásaim kiállítás keltette sajtóvisszhang miatt azonban tömören és világosan elmondta a lényeget: azért csinálja, mert úgy érzi, hogy a gondolatait ily módon tudja a legjobban kifejezni. Felismerte a szerkesztésben rejlő lehetőségeket: képtablói, a hármas, négyes vagy még több képből álló fotóegyüttesek, az akkor megszokottnál jóval nagyobb méretű képek tudatos elrendezése meghökkentette a szakmát és a nagyközönséget egyaránt. Ebből az újszerű látásmódból kapunk ízelítőt a mostani tárlaton, melynek első egysége az Egy kiállítás anatómiája címet viseli. Felfedezzük Hemző saját kezűleg nagyított vintage-képeit, vázlatait, terveit, de felvillannak a minden szempontból gazdag és változatos életmű egyéb szegmensei is. Képein megelevenedik Magyarország múlt század végi hangulata, nagyvárosi zsánerek, a vidéki Magyarország arculata, a lovak rejtett világa, de láthatunk könyvborítókat, gasztronómiai csendéleteket is. Munkái egyszerre magabiztosak és érzékenyek, és legfőképp tudatosak. E tudatosságról árulkodnak fotótriptichonjai, tablói (az Őserő vagy a Ballada című különös erővel bír), nem véletlenül elemezték ezeket az alkotásokat esztéták és művészettörténészek. Beke László például úgy véli, ezekkel a szerkezetekkel Hemző új utat próbált keresni a montázs és a fotószekvencia között. A kiállítást videóinterjúk teszik élményszerűvé, s hozzák közelebb a látogatóhoz Hemző személyiségét. Bánkuti András fotográfus, szerkesztő például felidézi emlékezetes első találkozását a fotográfussal a Magyar Szemle című lapnál. Elmondja, hogy módszereit, meglátásait szívesen osztotta meg vele, egy ízben vakuval is kisegítette, hiszen Bánkúti akkoriban még nem engedhetett meg magának olyan eszközöket, amelyekkel mentora dolgozott. A tól-ig című középső terem az 1976 és 2026 közötti fél évszázad időívét rajzolja fel: bár Hemző nem tanított sehol fotográfiát, hatása a következő nemzedékre, vitathatatlan. A Bánkutit követő generáció képviseletében Bácsi Róbert László műveikkel – és a Hemző-díj kuratóriumában végzett munkájukkal – összekötik a hetvenes éveket a mai fiatalok, a Hemző-díjasok világával. Helyet kaptak a kiállításon a 2013-ban alapított Hemző Károly-díj nyerteseinek és finalistáinak munkái – köztük egykori kollégánk, a 2025 decemberében, mindössze 38 évesen elhunyt Csudai Sándor öt beszédes képe is –, amelyek egyértelművé teszik: a magyar fotográfia a 21. században is kivételes tehetségek kezében (és szemében) van.