● news.bsdnet.hu

Ma a Balatonról legtöbbeknek a strand, a lángos, a vitorlások és a nyári pihenés jut eszébe. A török háborúk idején azonban a magyar tenger térsége veszélyes végvidékké vált, ahol portyázók, végvári katonák, hadihajók és fogolyszerző rajtaütések írták a tó történetét. Az oszmán hódítás korában a Balaton egyik oldalán magyar végvárak, a másikon török kézen lévő erősségek álltak egymással szemben. A tó nem egyszerű háttér volt, hanem katonai jelentőségű vízi útvonal. A törökök már 1555-ben hadihajókat engedtek a Balatonra, a magyar oldalon pedig hamarosan szintén megjelentek a naszádok és sajkák. A korszak balatoni hajói keskeny, alacsony építésű vízi egységek voltak, amelyek gyors mozgásra, rajtaütésekre és csapatok szállítására is alkalmasak voltak. Egyes hajókon ágyú is állhatott, vagyis a Balaton vizén nemcsak evezők csaptak zajt, hanem fegyverek is megszólaltak. A korabeli tó ráadásul vadabb, mocsarasabb és nehezebben járható világ volt, mint a mai rendezett partvidék. A Kis-Balaton térsége ingoványosabb volt, a vízfelület pedig jóval nagyobb lehetett. Emiatt a nagy ütközetek helyett inkább a portyák, fosztogatások, fogolyszerző akciók és váltságdíjak határozták meg a mindennapokat. A Balatonon konkrét vízi harcok is történtek. Valamikor 1630 körül egy török sajka és egy magyar naszád csapott össze, a harcból pedig az oszmánok kerültek ki győztesen. A magyar hajót irányító kapitány tizenöt katonájával együtt elesett. Ahol ma gumimatracok, SUP-ok és vitorlások ringanak, ott egykor fegyveres sajkák jártak. A Balaton történetének erről a kevésbé ismert fejezetéről bővebben a Veol.hu ismeretterjesztő cikkében lehet olvasni.