● news.bsdnet.hu

A Tisza kampányának alappillére volt a magyarság ebbéli pszichológiai sérülésére építeni. Magyar Péter zsenialitása – mert hát aki így tudott hatalomra kerülni, abban azért van valami zsenialitás, még akkor is, ha inkább ördögi, mint jó – abban keresendő, hogy rendkívül jól aknázta ki a magyar irigységet, kisebbségi komplexust és a másikkal szembeni rosszindulatot. Amikor ezt írom a magyarokról általánosságban, akkor két dolgot tehetünk: megsértődünk vagy szembenézünk a tényekkel. Biztosan az volt a gond eddig Magyarországon, hogy nem volt lehetőség, vagy hogy drága a kenyér, meg az élet? Vagy inkább az, hogy a legtöbb ember a másik kertjével van elfoglalva a sajátja helyett? A választ halkan ismerje be mindenki. Magyar Péter erre épített: ezért volt olyan könnyű elhitetni, hogy a Fideszben mindenki lop, csal, és mindenki egy aljas ember. S ezért is jött be Magyarnak ez a lenéző, tenyérbemászó, agresszív stílus, mert ez mindenkiben él és megvan. A különbség csak az, hogy egy társadalomban életképes ember ezeket leküzdi, és mindennap megküzd a démonjaival. Attól függően, hogy ki nyer, a jó vagy a rossz, leszünk a társadalom értékelhető tagjai vagy kivetettjei. Magyar Péter minden normális helyzetben kivetett lenne. De a magyar társadalom egy abnormális helyzetbe hozta magát, s most a saját démonjai legyőzése és öngyógyítása helyett felhatalmazást kapott arra, hogy a legundorítóbb emberi tulajdonságokat legalizálja a mindennapokban. A mai napon az egész ország végérvényesen megtudhatta és megláthatta, hogy „a miniszterelnöknek elment az esze” – írta Havasi Bertalan Magyar Péter parlamenti felszólalásait követve. Bertalannak igaza van. Vagyis lenne. De nincs. Mert 3 millió magyar ekképp nyilatkozik ugyanerről: „Imádom.”„Imádom ezt a patkányirtást.”„Már moziba se járok, ez sokkal jobb.”„Meghalok, hogy oltja őket.”„Nagyon bírom, én is. Zseniális ember!”„Nézem a közvetítést. Szenzációs ez az ember.” Szerintük a kiabáló, lekezelő, fenyegető, jogellenességet akklimatizáló szélhámos egy szenzációs ember. Hogyan lehet, hogy ennyire másképp érezzük ugyanazt az embert? Én továbbra is határozottan állítom, hogy itt nem Magyar Péter zsenialitása a titok, hanem a magyarságban oly fellelhető irigység, intrika és rosszindulat: A bennünk élő Magyar Péter. Ezért nem elég a győzelem, itt lincselés kell. Ezért nem tud örülni 3 millió honfitársunk, hiszen a mai napig a nemzeti oldal oldalain lógnak és anyáznak. Ezért nem elég az, hogy ellenzékké csökkent a Fidesz–KDNP, ezért kell őket teljesen ellehetetleníteni. Ezért nem elég kirúgni több száz embert a külügyből vagy a Mediaworksből, ezért kell őket megalázni, eltaposni, beléjük rúgni. Fájdalmas felismerések ezek, de a tényekkel szembe kell nézni. Magyar Péter nem a politikájával nyert, hanem a gyűlölet pszichózissá emelésével. Gyakori magyarázat erre, hogy „mit akartok, mi is ezt kaptuk 16 éven át”. Ez önámítás és önáltatás, hogy tükörbe tudj nézni. Mert te is tudod és érzed, hogy amit ma hallunk és látunk, az egyáltalán nem normális. Mert a tények makacs dolgok. Orbán Viktort lehetett szeretni vagy nem szeretni, de az biztos tény marad, hogy ő soha nem engedte szabadjára a közéletben az emberi gyarlóság legalantasabb formáit. Lehetett vele vitatkozni, lehetett ellenezni a politikáját, de a személyes megalázás, a köpködés és az ellenfél emberi megsemmisítésének vágya soha nem vált politikai programjává. Megnyilvánulásaiban a politikai tettek és döntések domináltak, nem a másik ember karakterének szétverése. A pszichózis folytatódik, és még folytatódni is fog egy darabig. Ezen csak az idő fog segíteni. S azok, akik ma ezt „imádják”, kérem, jelentkezzenek nálam két év múlva, hogy a mai állapotukhoz képest mennyivel lettek boldogabbak, sikeresebbek vagy elégedettebbek az életükkel. A magabiztos tippem az, hogy még az sem változtatna azon semmit, ha holnap az összes Fidesz–KDNP-s képviselőt bilincsben vinnék el. De legalább elmondhatják majd, hogy miközben a saját életük egy helyben állt, lelkesen tapsoltak mások megalázásához.