● news.bsdnet.hu

A világtörténelem egyik legnagyobb szabású katonai offenzívája 1941. június 22-én, hajnali 3 óra 15 perckor vette kezdetét: a német hadsereg mintegy három és fél millió katonája hadüzenet nélkül támadt a Szovjetunióra. A támadók mozgékonyságát 750 ezer ló, 600 ezer különféle gépjármű és 3350 harckocsi biztosította. Rendelkezésükre állt továbbá több mint 4000 repülőgép, amelyek a tüzérséggel együtt jelentős mértékben járultak hozzá a meglepetésszerű támadás sikeréhez. A 2900 kilométer széles, a Fehér-tengertől a Fekete-tengerig húzódó arcvonal egyes szakaszain a német csapatok már az első napon 20–60 kilométer mélységben nyomultak be a Szovjetunió területére, és ezt a gyorsaságot a következő napokban is tartani tudták. A német „élettér” Mivel 1939. augusztus 23-án Németország és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött (Molotov–Ribbentrop-paktum), és szeptemberben együttesen rohanták le Lengyelországot, majd osztották fel egymás között a lengyel és a balti területeket, a támadás nemcsak Sztálint és a szovjet vezetést, hanem az egész világot meglepte. Pedig, akik olvasták Hitler 1925-ben megjelent programadó írását, a Mein Kampfot, és figyelemmel kísérték a német nemzetiszocialista vezetők különféle nyilatkozatait, azok készülhettek volna rá. Ezekből ugyanis nemcsak az derült ki, hogy Hitlert és a nácikat engesztelhetetlen gyűlölet fűti a bolsevikok és a velük részben azonosított zsidók ellen, hanem az is, hogy a sokat emlegetett élettér (Lebensraum) alatt az Uráltól keletre fekvő területeket kell érteni. Ha rendelkezésünkre állna az Urál-hegység felmérhetetlen gazdagsága és ásványkincseinek sokasága, valamint Ukrajna végeérhetetlen termékeny síkságai, melyeket nemzetiszocialista vezetés alatt aknázhatnánk ki, akkor a német nép dúskálna a bőségben – jelentette ki maga Hitler már 1936-ban, tehát jóval Ausztria 1938-as annektálása, valamint Csehszlovákia 1938–1939-es dezintegrálása és részleges bekebelezése előtt. És ez érthető is, hiszen ahhoz, hogy Németország a világhatalmak egyike legyen, előbb a kontinentális Európát kellett meghódítania. Leemage / Bridgeman Images / AFP Joachim von Ribbentrop, a Harmadik Birodalom külügyminisztere, Joszif Sztálin és Vjacseszlav Molotov a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírásakor Moszkvában, 1939. augusztus 23-án. Megakadályozni az összefogást A német támadásnak tehát részben ideológiai, részben gazdasági okai voltak. Utóbbiak már az első világháborús német vezetés, sőt, számos 19. századi német politikai gondolkodó vízióiban is fontos szerepet játszottak. E két tényező mellett számításba kell azonban vennünk egy harmadikat is: az 1940-es angliai csata kudarcát. Hitler – miközben a Szovjetunió finn és balti területeket kebelezett be, és visszacsatolta Besszarábiát – könnyedén térdre kényszerítette Dániát és Norvégiát, majd 1940 májusában a Benelux-államokat, sőt, júniusban Franciaországot is. Angliával azonban nem bírt. Ez pedig magában rejtette azt a veszélyt, hogy az első világháború előtti és alatti helyzethez hasonlóan a brit oroszlán ismét összefog az orosz medvével, és ezzel meghiúsíthatja az „európai új rendre” vonatkozó német-olasz elképzeléseket. Ha azonban Oroszország elesik – jelentette ki Hitler tábornokainak –, „az arra fogja kényszeríteni Angliát, hogy békét kössön.” Vagyis, ha a Szovjetunió megsemmisül, akkor Németország kontinentális hatalma akkora lesz, hogy előbb Churchill, majd utóbb Roosevelt is kénytelen lesz kiegyezni vele. Első parancsát, melyben utasította a német vezérkart a Szovjetunió elleni támadás terveinek előkészítésére, 1940. július 31-én adta ki. A tervek december 5-re készültek el. Hitler jóváhagyta azokat, és december 18-án utasította az illetékeseket a Fall, illetve Unternehmen Barbarossa fedőnevű hadművelet részletes kidolgozására. Az akció névadója Barbarossa, azaz Rőtszakállú Frigyes, a Német-római Birodalom 12. századi uralkodója és egyben a harmadik keresztes hadjárat vezetője volt. A támadás eredeti időpontját 1941. május 15-ére tűzték ki, ám ez Mussolini sikertelen görögországi hadjárata miatt halasztást szenvedett. Nem lehetett úgy megindulni, hogy a tervezett déli frontszakasz mögötti balkáni területek egy része ellenséges erők fennhatósága alatt áll. Ezért – 1941 tavaszán – előbb Jugoszlávia lerohanására és feldarabolására, majd Görögország és Kréta elfoglalására került sor. A több mint egy hónapos késés végzetesnek bizonyult. Az őszi esők miatt felázott utak, majd a kezdődő tél lefékezték a Wehrmacht gyors előnyomulását, és közben a szovjet politikai és katonai vezetés is összeszedte magát. Az 1941. október és 1942. január közötti moszkvai csata a szovjet hadsereg átütő győzelmével végződött, ami új helyzetet teremtett az addig veretlen német hadsereg számára. A legfrissebb történelmi cikkek a History magazintól a 24.hu-n: Nem érdemes verni a vakvezető gyerekeket – tanácsolták a középkorban Mária Terézia szerezte vissza a Szent Jobbot a magyaroknak Ez volt Nagy Imre legellentmondásosabb tette Ezért nem lehet megtörni Iránt Ezért hitték sokan, hogy Lenin gombává vált The post Ezért támadta meg Hitler Sztálint first appeared on 24.hu.