● news.bsdnet.hu

Tipikus tyúk-tojás probléma, hogy azért kell-e leváltani a kizárólag az előző rendszerhez, és annak névadójához lojális közjogi méltóságokat, mert rendszerváltás volt, vagy azért kellett rendszert váltani, jelentős részben éppen miattuk, mert anélkül (és velük) nem lehet az ország jogállami működését helyreállítani. Csak emlékeztetőül, hogy feledésbe ne merüljön: Polt Péter, aki most az alkotmánybíróság élén küzd önmaga és az Orbán-rezsim valamilyen szintű politikai túléléséért – vállvetve azzal a Hende Csabával, aki semmiféle jogtudósi előéletet nem tud felmutatni, tehát már csak emiatt sem lenne ott semmi keresnivalója –, legfőbb ügyészként minden fideszes és (Orbán) családi érintettségű ügyben hatékonyan szabotálta a vádhatóság munkáját. A minap azt találta mondani, hogy az AB tagjai semmilyen módon nem vonhatók felelősségre az alkotmánybíróként meghozott döntéseikért – ez talán igaz, de aligha vonatkozik a legfőbb ügyészként meghozott vagy éppen meg nem hozott döntésekre. Sulyok Tamás – miközben a kegyelmi ügy mentén a nemzet éppen kettéhasadt, a Fidesz szerencsétlenségére úgy, hogy létrejött ugyan a 80-20-as megosztás, de a volt kormánypárt rekedt a 20 százalékos térfélen – az egyértelmű alkotmányos előírások ellenére nem tartotta szükségesnek megjeleníteni a nemzet egységét, mert azzal mindenképpen szembefordult volna a kenyéradóival; a méltatlanság kimondására nehéz lenne ennél nyilvánvalóbb okot találni. Koltay András a médiahatóság élén (a rá vonatkozó jogi előírásokkal ellentétesen) nem egyszerűen elnézte, hanem tevőlegesen segítette a kormánypárti hír- és véleménymonopólium kialakítását; például az ország összes megyei lapjának egy kézbe kerülését, vagy azt a nyílt törvénysértést, hogy a magyar éterben csak fideszes hírszerkesztésű rádió szólhatott.