● news.bsdnet.hu

A Tisza Párt miniszterjelöltjeit bemutató sorozatunkban eddig azoktatás, akülpolitika, azenergia, apénzügy, azegészségügy, avidékfejlesztés, akultúra, atechnológia, aközlekedés, ahonvédelemés azélő környezetfelől vizsgáltuk, milyen kormányzati gondolkodás rajzolódhat ki a személyi döntések mögött. Most ahhoz a területhez érkezünk, ahol a politika szó szerint belekerül a mindennapi kenyérbe: az agrár- és élelmiszergazdasághoz.Bóna Szabolcs jelölése azért érdekes, mert nem agrárhivatali folyosóról, hanem gazdaságból, állattartásból, növénytermesztésből, kereskedelemből és agrárfinanszírozásból érkezik. A kérdés az, hogy a gyakorló gazda tapasztalatából lehet-e országos élelmiszer-stratégia. A Tisza Párt miniszterjelöltjeit bemutató sorozatunkban eddig azoktatás, akülpolitika, azenergia, apénzügy, azegészségügy, avidékfejlesztés, akultúra, atechnológia, aközlekedés, ahonvédelemés azélő környezetfelől vizsgáltuk, milyen kormányzati gondolkodás rajzolódhat ki a személyi döntések mögött. Most ahhoz a területhez érkezünk, ahol a politika szó szerint belekerül a mindennapi kenyérbe: az agrár- és élelmiszergazdasághoz. Bóna Szabolcs jelölése azért érdekes, mert nem agrárhivatali folyosóról, hanem gazdaságból, állattartásból, növénytermesztésből, kereskedelemből és agrárfinanszírozásból érkezik. A kérdés az, hogy a gyakorló gazda tapasztalatából lehet-e országos élelmiszer-stratégia. A rendszerben mozgó agrárszakember Bóna Szabolcs saját kérésére „agrármérnök és paraszt” megnevezéssel jelent meg a Tisza egyik agrárpolitikai fórumán.A kifejezés első hallásra provokatív, de éppen ebben van az ereje.Bóna így határozta meg: „a paraszt az, aki biológiával, modern tudással és saját tapasztalattal dolgozik, miközben környezetet tart fenn, megélhetést biztosít és élelmiszert termel másoknak. Ez nem nosztalgikus önmeghatározás, hanem értékvállalás: a földdel dolgozó ember nem a múlt maradványa, hanem a jövő egyik feltétele”. A nyilvánosan elérhető életút alapján Bóna 1975-ben született Csornán, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1998-ban agrármérnöki diplomát szerzett a Pannon Agrártudományi Egyetemen. Pályáját az IKR-nél kezdte, ahol vetőmaggal, terményraktározással és kereskedelemmel foglalkozott, később az Allianz mezőgazdasági kárszakértőjeként, majd 2001-től a CIB Lízing Csoportnál agrár-eszközfinanszírozási területen dolgozott. 2009-ben került a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságába, 2010 óta pedig a céget vezeti. Ez a pálya azért fontos, mert nem egyetlen agrárszegmensből érkezik. Látott vetőmagot, terménykereskedelmet, kockázatot, finanszírozást, nagyüzemi működést, állattartást és vállalatvezetést. Az agrárminiszternek pedig éppen erre van szüksége: ne csak a földet lássa, hanem a föld körüli teljes rendszert is. A Rábapordányi Zrt. mint erősség és kockázat Bóna Szabolcs szakmai hitelességének középpontjában a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. áll. A Magyar Mezőgazdaság szerint a Rábaközben született és ott élő szakember családja generációk óta kötődik az agráriumhoz, szakmai pályáját pedig növénytermesztés, állattenyésztés, agrárkereskedelem és agrárfinanszírozás területén építette fel. A lap azt is rögzíti, hogy a cégvezető szakmai szervezetekben is aktív, például a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országos küldötte és a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének elnökségi tagja. A Kisalföld összefoglalója szerint Bóna 2010-ben vette át a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. vezetését; a cég és ő maga több szakmai elismerést is kapott, köztük 2020-ban a Kisalföldi Presztízs Díj agrártagozatát, 2022-ben az Év állattenyésztő agrárembere címet, 2025-ben pedig a zrt.-t Fenntartható mezőgazdaságért díjjal tüntették ki. Ugyanakkor ezt a pontot nem szabad romantikusan szemlélnünk.Bóna nem kisbirtokos gazdaként érkezik, hanem egy jelentős mezőgazdasági vállalat vezetőjeként. Az Economx összefoglalója szerint a bő ezer hektáron gazdálkodó cégben közel 900 marhát és több mint 10 ezer sertést tenyésztenek, árbevétele pedig milliárdos nagyságrendű. Ez egyszerre előny és kockázat. Előny, mert Bóna érti a piaci agráriumot, a finanszírozást, a takarmányt, az állatjólétet, az exportot, a munkaerőt, az energiaárat és a beruházást. Kockázat, mert miniszterként nem csak a nagyobb, szervezett, tőkeerősebb gazdaságok nyelvén kell beszélnie.Ugyanúgy értenie kell a családi gazdaságot,a kis- és közepes birtokot, a kertészt, a gyümölcstermelőt, a fiatal gazdát, az öntözésért küzdő alföldi termelőt, a hegyvidéki szőlő gazdát és azt a vidéki családot is, amelynek már nem az a kérdése, milyen technológiát vegyen, hanem hogy megéri-e egyáltalán tovább termelni. A tárca igazi neve: élelmiszer-biztonsági minisztérium Az agrár- és élelmiszer-miniszteri cím fontos különbséget jelez. Nem csak mezőgazdaságról van szó. A föld, az állat, a termény, a feldolgozás, a kereskedelem és a családi asztal egyetlen lánc.Ha a termelő veszít, előbb-utóbb a fogyasztó is veszít.Ha a feldolgozó gyenge, a magyar alapanyag kivándorolhat az országból, az élelmiszer pedig drágábban jöhet vissza. Ha a kereskedelmi lánc túl erős a termelőhöz képest, akkor a gazda kiszolgáltatott lesz.Ha az élelmiszerár elszáll, azt a családok érzik meg először. A KSH 2025-ös első becslése szerint a mezőgazdaság kibocsátása 4,4 ezer milliárd forint felett alakult, értékben 6,2 százalékkal nőtt, de ez döntően a 10 százalékos termelési árszínvonal-emelkedésből és az állattenyésztés 2,5 százalékos volumennövekedéséből jött össze; közben az agrárium teljes termelési volumene 3,6 százalékkal, a növénytermesztésé pedig 8,7 százalékkal csökkent. Ez a mondat a Bóna-minisztérium egyik kulcsa.Papíron nőhet a kibocsátási érték, miközben a termelési volumen csökken. Magyarul: több pénz foroghat a rendszerben, de nem biztos, hogy több élelmiszer, több biztonság vagy több gazdai jövedelem keletkezik. Az árnövekedés és a valódi teljesítmény között különbséget kell tenni. A magyar családok ezt nem statisztikában érzik, hanem a boltban a pénztárnál. A KSH 2025-re átlagosan 4,4 százalékos fogyasztóiár-emelkedést jelzett, és külön kiemelte, hogy az élelmiszerárak növekedése is jelentős szerepet játszott az inflációban. 2026 márciusára már alacsonyabb, 1,8 százalékos éves inflációs adat jelent meg, de az élelmiszerárak emlékezete a családok pénztárcájában lassabban gyógyul. Áfacsökkentés? Ez gyors üzenet, de nem teljes stratégia Bóna Szabolcs egyik első, sajtóban kiemelt gazdaságpolitikai iránya az élelmiszerek áfájának csökkentése volt. Az Economx szerint a leendő agrárminiszter áfacsökkentéssel indítana, ami az élelmiszerárak mérséklését célozhatja. Ez politikailag érthető. Az élelmiszerár a legközvetlenebb társadalmi ügyek egyike. Egy család nem makrogazdasági mutatóként éli meg, ha drága a kenyér, a tej, a hús, a zöldség vagy a tojás. A bolti ár a mindennapi biztonságérzet része. De az áfacsökkentés önmagában nem agrárstratégia. Kérdés, mennyi jut el belőle a fogyasztóhoz, mennyit nyel el a kereskedelmi lánc, javítja-e a termelő helyzetét, és hosszabb távon hogyan hat a költségvetésre. A jó agrár- és élelmiszerpolitika nem állhat meg a fogyasztói ár végénél. Az ár mögött ott van a takarmányköltség, az energia, a munkaerő, a logisztika, a feldolgozóipari kapacitás, a kereskedelmi alkupozíció, az importverseny és a klímakockázat is. Bóna feladata ezért nem egyszerűen az lesz, hogy olcsóbb legyen az élelmiszer. Hanem az, hogyegészségesebb, magyar eredetű, biztonságosabb és kiszámíthatóbban előállítható élelmiszerkerüljön az asztalra. A víz és a klíma: Gajdos László tárcájával közös front Az agrártárca nem választható el Gajdos László élő környezetért felelős minisztériumától. A magyar mezőgazdaság jövője ugyanis egyre inkább vízkérdés. Aszály, talajvíz, öntözés, vízvisszatartás, talajélet, hőstressz, termésbiztonság: ezek már nem környezetvédelmi melléktémák, hanem a gazdálkodás alapfeltételei. A korábbi Gajdos-elemzésnél is fontos adat volt, hogy az Európai Bizottság magyar vízügyi áttekintése szerint az ország egyszerre árvíz- és vízhiány-kitettségű, a klímaváltozás pedig növeli az aszályok és árvizek kockázatát. A mezőgazdaság számára ez azt jelenti, hogy a régi kérdés — mennyi földünk van — mellé oda kell tenni az újat:mennyi vizet tudunk megtartani azon a földön. Itt Bóna Szabolcs nagyüzemi és állattenyésztési tapasztalata különösen értékes lehet. Aki állatot tart, az tudja: a mezőgazdaság nem csak terményárfolyam. Biológiai rendszer. Napi fegyelem. Takarmány. Víz. Betegségmegelőzés. Hőstressz. Munkaerő. Állatjólét. A természethez igazodó gazdálkodásban nincs kampányszünet. KAP-források célja nem a pénzosztás, hanem generációs szerződés A következő agrárminiszter egyik legfontosabb feladata az uniós és hazai agrárforrások kezelése lesz. Magyarország 2023–2027-es KAP stratégiai terve hivatalosan az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap forrásaira épül, és tíz uniós agrárpolitikai célhoz illeszkedő beavatkozási rendszert tartalmaz. Ezeket a forrásokat nem lehet egyszerűen támogatási borítékként kezelni. Ez a magyar agrárium generációs szerződése. Mire adunk pénzt, milyen birtokszerkezetet ösztönzünk, hogyan segítjük a fiatal gazdákat, mennyire támogatjuk a feldolgozást, a vízmegtartást, a digitalizációt, a rövid ellátási láncokat, az állatjólétet, a környezetkímélő gazdálkodást és a vidéki munkahelyeket. A jó agrártámogatási rendszer nem csak azt nézi, ki mekkora terület után jogosult támogatásra. Azt is nézi, hogy a támogatásból lesz-e több hozzáadott érték, erősebb vidéki gazdaság, jobb termék, több fiatal gazda, több feldolgozott magyar élelmiszer és ellenállóbb táj. Bóna Szabolcsnak ezen a ponton kell majd bizonyítania, hogy nem csak a termelői világot érti, hanem a fejlesztéspolitikai felelősséget is. Miniszterként nem elég gazdának lenni. Gazdálkodni kell az ország agrárjövőjével. A nagy kérdés: kisgazda vagy nagyüzem? Bóna jelölésének egyik politikailag érzékeny pontja a birtokszerkezeti kérdés. Magyarországon a mezőgazdaság mindig több volt gazdasági ágazatnál. Családi emlékezet, földtulajdon, vidéki társadalom, rendszerváltás, szövetkezeti múlt, nagybirtok, családi gazdaság, integrátorok, feldolgozók és támogatáspolitika keveredik benne. Bóna édesapja, Bóna János a rendszerváltás előtti rábapordányi termelőszövetkezet vezetője volt, majd országgyűlési képviselő; a Telex és az Economx is ír arról, hogy a család később kisebbségi tulajdonosként kapcsolódott a részvénytársasággá alakult gazdasághoz. Ezt sem démonizálni, sem elhallgatni nem szabad.A magyar agrárium története nem steril. A rendszerváltás után sok egykori szövetkezet szétesett, mások átalakultak, egyes helyeken működőképes nagyüzemi gazdaságok jöttek létre. A kérdés ma már nem az, hogy a múltból ki milyen címkét kap. Hanem az, hogy a jövő agrárpolitikája képes-e igazságos egyensúlyt teremteni a különböző gazdálkodási formák között. A kisgazda, a családi gazdaság és a nagyüzem nem szükségszerűen ellenség.Más a szerepük. A családi gazdaság őrzi a helyi kötődést, a földhöz való személyes viszonyt, a vidéki önállóságot. A nagyüzem bizonyos ágazatokban méretgazdaságosságot, technológiát, exportképességet, feldolgozási hátteret és stabil foglalkoztatást adhat. A jó agrárminiszternek nem táborokat kell építenie, hanem működő ökoszisztémát. Az élelmiszeripar, ami a magyar agrárium elfelejtett kulcsa Magyarország sokszor alapanyagban erős, de hozzáadott értékben gyengébb. Ez az agrárpolitika egyik régi baja. Ha megtermeljük a gabonát, az állatot, a tejet, a gyümölcsöt, de nem elég erős a feldolgozás, márkázás, csomagolás, logisztika és exportpiaci jelenlét, akkor az érték jelentős része máshol csapódik le. Bóna agrár- és élelmiszer-miniszterként ezért nem állhat meg a termelésnél.Az élelmiszeripar megerősítése kulcskérdés.Húsfeldolgozás, tejipar, malomipar, zöldség-gyümölcs feldolgozás, hűtőházak, takarmányipar, minőségbiztosítás, rövid ellátási láncok, helyi piacok és exportképes magyar márkák: ezek nélkül a magyar agrárium mindig részben kiszolgáltatott marad. A családok szempontjából pedig az élelmiszeripar nem iparpolitikai absztrakció. Azt jelenti, hogy van-e elérhető árú, jó minőségű, ellenőrzött, magyar élelmiszer. Egy ország önellátási képessége nem háborús riogatás, hanem józan állami felelősség. A világjárvány, az energiaár-sokkok, az orosz–ukrán háború és a klímaválság után ezt már nem lehet könnyelműen kezelni. A kenyér nem puszta termék Az agrárpolitika nem csak ágazati szabályozás. A föld, az állat, a víz, a munka, a kenyér és a családi asztal mélyebb jelentést hordoz. A mezőgazdaság nem pusztán GDP-sor, hanem a teremtett világ gondozása, a vidéki közösségek megtartása, a munka becsületének megőrzése és a mindennapi élet biztonsága. A kenyér nem puszta termék. A tej nem puszta árucikk. A termőföld nem puszta befektetési eszköz. A gazda nem csupán támogatásigénylő. A jó agrárpolitika tiszteli ezt a világot, de nem zárja be a múltba. A paraszti hagyomány akkor él tovább méltón, ha modern tudással, precíziós technológiával, vízmegtartással, állatjóléttel, élelmiszerbiztonsággal és piaci tisztességgel kapcsolódik össze. Bóna Szabolcs jelölése ebben az értelemben akkor lehet erős, ha a „büszke paraszt” nem szerep, hanem kormányzati filozófia lesz. Tisztelet a föld iránt, de innováció a módszerekben. Tisztelet a gazda iránt, de fegyelem a támogatásokban. Tisztelet a fogyasztó iránt, de őszinteség az árakban. A tárca hét nagy próbája Első: élelmiszerárak és vásárlói bizalom.Az áfacsökkentés gyors politikai eszköz lehet, de mellé verseny, átlátható árképzés, erősebb feldolgozás és tisztább termelői-kereskedelmi viszonyok kellenek. Második: víz és klímaalkalmazkodás.Az agrártárcának Gajdos László élő környezeti tárcájával közösen kell vízmegtartási fordulatot szerveznie. Enélkül nincs termésbiztonság. Harmadik: állattenyésztés újrapozicionálása.Bóna állattenyésztési háttere miatt ez erős terület lehet: takarmány, járványvédelem, állatjólét, feldolgozás és piaci stabilitás együtt kezelendő. Negyedik: fiatal gazdák és generációváltás.Ha nincs utánpótlás, a magyar mezőgazdaság elöregszik. A földhöz, tőkéhez, tudáshoz és piacra jutáshoz való hozzáférés döntő lesz. Ötödik: élelmiszeripari hozzáadott érték.Nem elég termelni. Feldolgozni, csomagolni, márkázni, exportálni és minőséget garantálni kell. Hatodik: KAP-források igazságos és teljesítményelvű felhasználása.A támogatás ne puszta földalapú jövedelempótlás legyen, hanem modernizációt, vízmegtartást, innovációt és vidéki munkahelyet teremtsen. Hetedik: gazdatársadalmi béke.A kisgazda, a családi gazdaság, a közepes vállalkozás és a nagyüzem között nem háborút, hanem tisztességes munkamegosztást kell kialakítani. A magyar asztal biztonsága a magyar földön kezdődik Bóna Szabolcs jelölése nem látványos politikai szimbólum, hanem nagyon gyakorlati üzenet. Olyan ember kerülhet az agrár- és élelmiszergazdaság élére, aki nem tankönyvből tanulta, hogy az időjárás, a biológia, a piac, a bank, a takarmány, az állat és az ember egyszerre határozza meg a mezőgazdaságot. Ez önmagában nem garancia. Egy gazdaság vezetése és egy ország agrárpolitikájának irányítása nem ugyanaz. Miniszterként Bónának már nem csak a saját üzemét kell sikeressé tennie, hanem egy teljes ágazat bizalmát kell megszereznie. A kicsikét és nagyokét is, a növénytermesztőkét és állattartókét, a feldolgozókét és fogyasztókét, a vidéki családokét és a városi vásárlókét. A magyar agrárium előtt egyszerre áll vízválság, klímakockázat, élelmiszerár-nyomás, generációváltás, uniós támogatási átrendeződés, állattenyésztési kihívás és feldolgozóipari lemaradás. Ezt nem lehet egyetlen rendelettel megoldani. De lehet irányt adni. Ha Bóna Szabolcs a „paraszt” szót nem múltidéző jelmeznek, hanem felelős, modern, termelésben és közösségben gondolkodó hivatásnak tekinti, akkor jelölése több lehet szakmai kinevezésnél. Lehet annak a jele, hogy az agrárpolitika végre újra összeköti a földet az asztallal, a gazdát a fogyasztóval, a támogatást a teljesítménnyel, a vidéket pedig a nemzeti jövővel. Mert Magyarország élelmiszer-biztonsága nem a bolti polcon kezdődik. Hanem a talajban, az istállóban, a vízmegtartó árokban, a feldolgozóüzemben, a gazda döntésében és abban a politikai felelősségben, amely kimondja: a magyar kenyér ügye nem lehet másodlagos.