● news.bsdnet.hu

A 2010-es Megasztár nemcsak a hangjával, de drasztikus külsejével is emlékezetessé tette Kökény Attilát . A közkedvelt énekes most őszintén mesélt arról az időszakról, amikor a szakmai elvárások miatt teljesen átalakult, és arról is, hogyan dolgozta fel, hogy végül nem ő nyerte a versenyt. A 2010-es évad a tehetségkutatók történetének egyik legmeghatározóbb pillanata volt. Bár a fődíjat Tolvai Reni vihette haza, Kökény Attila az évad egyik legnagyobb felfedezettjeként robbant be a köztudatba. Az énekes ma már mosolyogva tekint vissza a történtekre, elárulva, hogy a kudarcélményt hamar feldolgozta. Attila elmondta, hogy a csalódottsága mindössze egy hétig tartott. „Nem kezdtem el búslakodni, hiszen gyakorlatilag az év férfi hangja lettem 2010-ben. Akkor még mondjuk nem volt pénznyeremény, ami úgy jobban idegesíthetett volna, hogy nem én nyertem meg, de ugyanaz a lemezszerződésem nekem is megvolt. Csak nyilván az, hogy nem én lettem a Megasztár, ezt az egyet nem kaptam meg” – vallotta be az énekes , akinek a pletykák ellenére a Tolvai Renivel való kapcsolata is kifejezetten jó maradt: „Tolvai Renivel mi tök jóba voltunk, akkor is, meg utána is. Nem járunk össze, meg mindenkinek meg van a saját dolga, de egyáltalán nem volt harag a szívemben se nekem, se neki.” Sokan emlékeznek rá, hogy az énekes a verseny során látványos változáson ment keresztül. Kökény Attila most elárulta, hogy az átalakulás nem volt véletlen, hiszen a zsűri részéről konkrét kérés érkezett. „A műsor elején volt egy ilyen kérése, hogy fogyjak le. Én 97 kilóval mentem be, és három hónap alatt lementem 75 kilóra. Nagyon lightosan ettem, figyeltem a szénhidrátra, cukros üdítőt egyáltalán nem ittam. Éreztem, hogy itt már mindennek van tétje, és nem az van, hogy tök mindegy, hogy hogy nézek ki” – mesélte. Az énekes hozzátette, hogy maradéktalanul bízott a zsűritagokban, akikre mentorként tekintett. „Én ezeknek az embereknek ettem-ittam a szavát: olyan dolgokat mondtak akkor ott nekünk, akár a Friderikusz Sándor vagy a Mester Tomi, hogy nem volt kétség abba, hogy elgondolkodjak, hogy ők ezt most jóindulatból mondják-e vagy sem. Ők akkor azért ültek ott, hogy segítsenek” – zárta a visszaemlékezést. Forrás: Bors