● news.bsdnet.hu

Húsz év alatt átalakult a régió energiatérképe: a BB tengely mind a tizenegy országa növelte a megújuló energiaforrások arányát, a régiós átlag pedig csaknem megduplázódott. Miközben a balti államok toronymagasan vezetik a rangsort, Magyarország az egyik legnagyobb felzárkózást produkálta, Lengyelország pedig a jelentős előrelépés ellenére is sereghajtó maradt. Az elmúlt két évtizedben kevés energiapolitikai célkitűzés kapott akkora figyelmet, mint a megújuló energiaforrások arányának növelése. A víz, a szél, a napenergia és a biomassza részesedése a teljes energiafelhasználáson belül ma már nem csupán környezeti, hanem ellátásbiztonsági és gazdasági kérdés is. A BB tengely tizenegy országában e mutató mentén az elmúlt húsz év egyik leglátványosabb és legegyértelműbb felfutása zajlott le: a régió minden országa növelte a megújuló energia arányát, bár eltérő ütemben és eltérő kiindulópontról.  A régiós átlag alakulása önmagában beszédes. A BB tengely átlagos megújuló-részesedése 2004-ben 14,6 százalék volt, 2014-re 21,3 százalékra, mára pedig 27 százalék közelébe emelkedett. Az arány húsz év alatt csaknem a duplájára nőtt, és a növekedés gyakorlatilag minden évben folytatódott – a mutató tehát a régió egyik legkövetkezetesebb, legkiszámíthatóbb tendenciáját követi. A balti államok a régió királyai A rangsor élén Lettország áll, jelenleg 45,5 százalékos megújuló-aránnyal. A magas érték nagyrészt az ország jelentős vízenergia-kapacitásának köszönhető: a Daugava folyón épült vízerőművek évtizedek óta az áramtermelés gerincét adják, és ehhez társul az erős biomassza-felhasználás is. Lettország a teljes vizsgált időszakban megtartotta vezető pozícióját. Mögötte Észtország áll 42,2 százalékkal – az észt felfutás a régió egyik leglendületesebb pályája, hiszen 2004-ben még csak 18,4 százalékon állt a mutató, vagyis húsz év alatt több mint kétszeresére nőtt az arány. Litvánia 35,4 százalékkal a harmadik helyen áll, két hellyel feljebb, mint húsz évvel ezelőtt.  A balti államok tehát egységesen a mezőny élcsoportját alkotják, ami részben természeti adottságaiknak, részben következetes energiapolitikájuknak az eredménye. A középmezőnyben Horvátország (26,5 százalék), Románia (25,4 százalék) és Szlovénia (25 százalék) helyezkedik el, mindhárom ország a vízenergia jelentős használatára támaszkodik. Horvátország esetében érdemes megjegyezni, hogy a mutató értéke az utóbbi években enyhén csökkent: a 2021-es 31,3 százalékos csúcsról 26,5 százalékra mérséklődött, ami a régió általános emelkedő trendjével ellentétes irányú.  A rangsor alsó felében található országok – Bulgária, Csehország, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország – 18 és 23 százalék közötti értékekkel rendelkeznek. Ezeknek az országoknak a többsége alacsony kiindulópontról indult, és bár az arányuk jelentősen emelkedett, még mindig a régiós átlag alatt mozognak. Közös jellemzőjük, hogy energiamixükben továbbra is nagy súlyt képviselnek a hagyományos energiaforrások – Lengyelországban és Csehországban a szén, Szlovákiában és Magyarországon pedig az atomenergia.  Magyarország nagyon sokat javult Magyarország esetében külön is figyelemre méltó a megtett út. 2004-ben a megújuló energia aránya mindössze 4,4 százalék volt – a teljes mezőny legalacsonyabb kiinduló értéke -, mára viszont 18,3 százalékra emelkedett. Ez több mint négyszeres növekedés, ami arányában a régió egyik legnagyobb bővülése. A rangsorban Magyarország két helyet lépett előre a tizenegyedikről a kilencedikre, bár az utóbbi évek értékei azt mutatják, hogy a felfutás a 2010-es évek elején átmenetileg megtorpant, és csak az utóbbi néhány évben gyorsult fel ismét. Csehország hasonló pályát futott be: a 2004-es 6,8 százalékról 19,2 százalékra emelte a megújuló-részesedést, közel háromszoros növekedéssel.  Lengyelország jelenleg a rangsor utolsó helyén áll 17,8 százalékkal, bár abszolút értékben jelentősen növelte a megújuló energia arányát – a 2004-es 6,9 százalékról. A lengyel energiamix továbbra is erősen szénalapú, ami magyarázza, hogy a megújuló arány növekedése ellenére az ország a régiós rangsor végén maradt. Szlovákia helyzete hasonló: a 18,1 százalékos jelenlegi érték háromszorosa a húsz évvel ezelőttinek, de a magasabb pozíciókat egyelőre nem érte el.  A húsz éves adatsor legfontosabb tanulsága, hogy a megújuló energia arányának növelése a BB tengely országaiban egységes és tartós iránynak bizonyult. Míg a kiindulópontok rendkívül eltérőek voltak – a magyar 4,4 százaléktól a lett 32,8 százalékig -, a növekedési irány minden országban azonos volt. A különbségeket ma elsősorban a természeti adottságok és a történelmileg kialakult energiaszerkezet magyarázzák: a vízenergiában gazdag balti és adriai országok előnyben vannak, míg a hagyományosan szén- vagy atomenergiára épülő gazdaságok alsóbb helyeken állnak. A közös tendencia ugyanakkor azt jelzi, hogy a régió egésze ugyanabba az irányba halad.  A BB Tengely a Baltikum és a Balkán országainak teljesítményét veti össze évtizedes távlatban. A sorozat többi részét itt találod.