● news.bsdnet.hu

A Gazdasági és Energetikai Minisztérium csütörtökön jelentette be, hogy módosulnak a Széchenyi Kártya Program (SZKP) likviditási hiteltermékeinek kamatfeltételei. A Széchenyi Folyószámlahitel MAX+, a Széchenyi Likviditási Hitel MAX+ és a Széchenyi Turisztikai Kártya MAX+ kamata a jövőben a háromhavi BUBOR szintjéhez igazodik, amely jelenleg közel 6 százalékos szinten áll. A változtatás hátteréről a Világgazdaságnak beszélt Nagy Elek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ( MKIK ) elnöke. Nagy Elek emlékeztetett arra, hogy a kedvezményes, 3 százalékos kamatozás tavaly októberben jelent meg a likviditási hiteltermékeknél, és azonnal érezhetően megváltoztatta a vállalkozások finanszírozási szokásait. Az MKIK elnöke szerint az elmúlt fél-háromnegyed évben rendkívüli módon megugrott a kereslet, gyakorlatilag duplájára emelkedett a rövid lejáratú, legfeljebb hároméves likviditási hitelek iránt. Szerinte ez egyértelműen azt mutatja, hogy a vállalkozások számára vonzó és hasznos konstrukcióról volt szó. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy minden jelentős támogatási program esetében felmerül a kérdés, milyen mértékig indokolt az állami szerepvállalás. Mint fogalmazott: Az elnök szerint a szakmai viták egyik központi kérdése a mértéken kívül az úgynevezett arbitrázs lehetősége volt. Ez azt jelenti, hogy egy vállalkozás a kedvezményes kamatozású hitelt felveszi, majd azt átmenetileg magasabb hozamú pénzügyi eszközökben helyezi el. Nagy Elek ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jelenséget kezelni kellett, de bizonyos esetekben nem feltétlenül kellett a jelenséget visszaélésnek tekinteni. – mondta. Hozzátette ugyanakkor, hogy sem a kamara, sem a bankok nem rendelkeznek olyan adatokkal, amelyek alapján meg lehetne becsülni, hogy ez milyen mértékben fordult elő a gyakorlatban. Az MKIK elnöke szerint a mostani döntés egyik legfontosabb eleme, hogy a beruházási hitelek esetében nem változnak a feltételek. Mint mondta, a pénzügyi kormányzattal folytatott egyeztetéseket követően végül az a megoldás született, hogy a rövid lejáratú likviditási hitelek kamatozása jobban igazodik a piaci környezethez, miközben a beruházások ösztönzését szolgáló konstrukciók megőrzik a 3 százalékos kamatot . Nagy Elek szerint ez azért fontos, mert a Széchenyi Kártya Program egyik alapvető feladata a vállalati fejlesztések támogatása. Ennek jelentőségét jól mutatja, hogy 2025-ben a beruházási hitelek még a teljes Széchenyi Kártya Program mintegy 30 százalékát tették ki. Ez az arány idén körülbelül 15 százalékra csökkent, miközben a likviditási célú termékek iránti kereslet látványosan nőtt. Az elnök hangsúlyozta, hogy az állami támogatás nem szűnik meg, csak a mértéke csökken. A háromhavi BUBOR jelenleg mintegy 5,9 százalékos szinten áll, ugyanakkor a konstrukciók mögött továbbra is érvényben marad egy 2,5 százalékpontos állami kamattámogatás . Szerinte a döntés egyszerre szolgálja a költségvetési szempontokat és a piaci viszonyokhoz való fokozatos alkalmazkodást. Ismételten felhívta a figyelmet, hogy A forgóeszköz-hitelek viszont elsősorban átmeneti likviditási problémák kezelésére szolgálnak, vagyis a napi működést támogatják. Összeségében a Széchenyi Kártya Program továbbra is a kkv-k legfontosabb finanszírozási programja marad. Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség vezető elemzője arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy a Széchenyi Kártya Program termékeit érdemes két csoportra bontani. Az elemző szerint a kedvezményes konstrukciók rendkívül erős keresletet generáltak a kkv-k körében, miközben az állam éves szinten több száz milliárd forintnyi kamattámogatást fizet a program után. – fogalmazott. Molnár Dániel ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a változtatásnak lesznek olyan vesztesei is, akik valóban az eredeti célnak megfelelően vették igénybe a hitelt. Ezek a vállalkozások a jövőben magasabb kamatköltség mellett tudják majd finanszírozni működésüket és forgóeszköz-szükségletüket. A többletterhet valamilyen módon ki kell majd gazdálkodniuk, ami történhet áremeléssel, de akár beruházások elhalasztásával vagy visszafogásával is. Az MGFÜ vezető elemzője szerint nincs adat arra, hogy a vállalkozások mekkora része használta ki a kedvezményes hitel és a magasabb piaci hozamok közötti különbséget. A jelentős kamatkülönbözet ugyan ösztönző lehetett, ugyanakkor miatt valószínűleg nem válhatott tömeges jelenséggé. Molnár Dániel szerint a probléma egyik gyökere, hogy rendkívül nehéz ellenőrizni, pontosan mire használják fel a vállalatok a forgóeszközhiteleket, illetve valóban szükségük van-e rájuk. Egy szigorúbb ellenőrzési rendszer jelentősen növelné az adminisztrációs terheket, ami éppen a program egyik legfontosabb előnyét venné el a vállalkozásoktól. Az elemző szerint ezért a kedvezményes kamatozás megszüntetése gyors és viszonylag egyszerű szabályozói megoldást jelentett. Molnár Dániel ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a kormány már jelezte: az uniós források felhasználásával új vállalati támogatási programokat indítana, amelyek részben kiválthatják a most szigorodó kedvezményes hitelkonstrukciókat.