● news.bsdnet.hu

A magyar színház és filmművészet valaha élt egyik legmeghatározóbb, legkülöncebb zsenije kétségkívül Psota Irén volt. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas legenda nemcsak páratlan tehetségével, hanem elementáris temperamentumával is örökre beírta magát a történelembe. Bár a felejthetetlen művésznő már nincs közöttünk, a kulisszák mögött keringő történetek a mai napig képesek könnyeket csalni a szemünkbe. Ezúttal Nagy Sanyi idézett fel két elképesztő esetet a Podkex új adásában, amelyek hűen bemutatják a díva utánozhatatlan, egyszerre imádnivaló és félelmetes személyiségét. A színész először egy olyan esetet mesélt el, amelyet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatójától hallott, és amely Psota zseniális szakmai ösztönéről tanúskodik. – emlékezett vissza mosolyogva Nagy Sanyi , kiemelve a művésznő utánozhatatlan spontaneitását. A másik történet még ennél is személyesebb, hiszen Nagy Sanyi a saját szemével látta a Madách Színház színpadán az akkor már szépkorú dívát, aki idős kora ellenére is képes volt másodpercek alatt bárkit elvarázsolni : „Én még láthattam őt a Madáchban, volt egy magyar musicalekből álló összeállítás, és amikor megérkezett a hangbeállásra, teljesen dúlt-fúlt. Egyszerűen zseniális volt! Ahogy a színpadra lépett, a morózussága abban a pillanatban eltűnt, amint elkezdte énekelni a dalt. Komolyan mondom, a takarásban állva láttam, ahogy megjelent egy különleges fény a szemében. Akkor már 78 éves volt, de én azt éreztem, hogy szerelmes vagyok Psota Irénbe” – vallotta be a színész hozzátéve, hogy az igazi dráma csak a dal után következett: „Vége lett a dalnak, és egyből visszatért abba a házsártos hangulatba. Kiszólt a színpadról: ’Egy: vegyék halkabbra a zenét! Kettő: hívjanak nekem egy mentőt!’ ” Ez a hirtelen és végletes hangulatváltozás volt Psota Irén igazi védjegye. Egyszerre volt kötekedő, fenséges, hisztis és sebezhető, de a színpadon mindig megszületett a csoda. Nagy Sanyi történetei is bizonyítják: Psota nemcsak játszotta a dívát, ő maga volt a két lábon járó örök színház.