● news.bsdnet.hu

Hosszú idő után ismét önálló minisztérium felel az egészségügyért, ami azt jelzi, hogy az új kormány új alapokra helyezi az ágazat irányítását. Ez a változás hatalmas szakmai érdeklődést váltott ki a keddi IME-konferencián is. Buga László, a fekvő- és járóbeteg-szakellátásért felelős államtitkár elismerte, hogy a tárca felállítása és a költségvetés tervezése még folyamatban van, miközben a napi operatív feladatok ellátása is folyamatos kihívást jelent. Az átalakítás során jelentős mértékben támaszkodnak a nemzetközi tapasztalatokra. A brit egészségügyi reform alapjául szolgáló Francis-jelentés nyomán a minisztérium célja a hibáztatásmentes szervezetfejlesztési kultúra ("No Blame Culture") meghonosítása. A büntetésre és félelemre épülő, defenzív vezetői magatartás helyett a hibákból való tanulást és a betegbiztonságot kívánják a középpontba állítani. A magyar lakosság egészségi állapota európai összehasonlításban kedvezőtlen, a születéskor várható egészséges élettartam tekintetében az uniós rangsor végén helyezkedünk el. Az államtitkár a kanadai Lalonde-jelentésre hivatkozva rámutatott, hogy a várható élettartamot nagyrészt az életmód és a környezeti tényezők határozzák meg, míg az egészségügyi ellátórendszer csupán 11–20 százalékban befolyásolja azt. Emiatt az intézmények puszta fejlesztése nem elegendő, hiszen célzott népegészségügyi programokra, valamint a lakhatási és munkakörülmények javítására is szükség van. A hatékony szakpolitikai döntések jelentőségét illusztrálva Buga László a Szócska Miklós korábbi államtitkár nevéhez fűződő, a nemdohányzók védelméről szóló 2011-es törvényt hozta fel példaként, amely mintegy 60 százalékkal csökkentette a tüdődaganatos halálozások számát. A hatékony beavatkozások megalapozásához a minisztérium a kiterjedt hazai egészségügyi adatbázisokra támaszkodik. A statisztikák már most is rávilágítanak a rendszer sérülékenységére, hiszen az ország 2544 egészségügyi szolgáltató egységéből 464 (mintegy 18 százalék) orvos- vagy szakdolgozóhiány miatt szünetelteti a tevékenységét. A probléma valós mértékét ráadásul elfedi a külső közreműködők tömeges jelenléte. A piacon aktív magánszolgáltatók havonta 60-70 ezer munkaórát teljesítenek az állami ellátórendszerben, és előfordul olyan közvetítő vállalkozás is, amely egyes kórházi osztályokon a dolgozók több mint felét biztosítja. Szintén komoly kihívást jelent a szakemberek egyenetlen eloszlása. Miközben a vidéki területeken sok helyen kritikus a hiány, Budapest orvosi ellátottsága az országos átlag több mint háromszorosa. Ezt a strukturális aránytalanságot jól szemlélteti, hogy a Semmelweis Egyetem kardiológiai osztályain több szakorvos dolgozik, mint ahány betegágy egyáltalán rendelkezésre áll az intézményben. A valós helyzet feltérképezésére a tárca részletes országos leltárt készít. Első lépésként a kórházvezetőknek egy kérdőíven kell őszintén, az adatok kozmetikázása nélkül beszámolniuk intézményük infrastrukturális, pénzügyi és személyi állapotáról. Ez az átlátható adatszolgáltatás elengedhetetlen a regionális ellátásszervezési stratégia kidolgozásához. Buga László hangsúlyozta, hogy a reform nem csupán Excel-táblázatok kitöltéséről, hanem mélyreható kulturális szemléletváltásról is szól. Az intézkedések és a forráselosztás során a legfőbb prioritást a szakdolgozók bérrendezése jelenti – ezen már egy tízfős munkacsoport dolgozik a minisztériumban –, de emellett az infrastrukturális fejlesztések is kiemelt szerepet kapnak.