● news.bsdnet.hu

Hajszálon múlott, de 8-7 arányban a fővárosi rendelet ellen döntött az Alkotmánybíróság. A kormányhivatal pert indított, az azt tárgyaló Kúria pedig az önkormányzat mellé állva az Alkotmánybíróságtól kérte a hivatkozott törvényhely megsemmisítését, de kudarcot vallott. Ilyesmi nagyon rég történt: hajszálon múlott a döntés, nyolc alkotmánybíró véleményével szemben hét különvélemény állt. A bonyolult vita lényege az, hogy az építészeti törvény a reklámcélból igénybe vett légi teret kiveszi a közhasználatra szolgáló állami vagy önkormányzati tulajdon fogalma alól. Törvényességi probléma akkor áll elő, ha a közterülettel határos magánépület falán elhelyezett, közterületről látható reklám tartószerkezete belenyúlik a közterületbe. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a kormányhivatallal vitába szálló önkormányzattal értett egyet. Szerinte ha az épületek homlokzatának a reklámcélú hasznosítását nem a településkép egészét figyelembe vevő önkormányzatokra, hanem a lakóépületek magántulajdonosaira bízzák, az az épített környezet sérelmével jár. A homlokzati reklámok szükségszerűen rontják egy adott település arculatát. Márpedig az Alaptörvény szerint az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, a Kúria szerint azt nem lehet a magántulajdonosoknak ajándékozni. A tegnapig Lázár János által vezetett Építési Minisztérium viszont azzal védte a törvényt, hogy az csak szűk körben és szigorú korlátok között csökkenti az önkormányzatok jogait, de azok sok esetben nem gondoskodtak a reklámközzétételre vonatkozó, megfelelő településképi előírásokról, ezért kellett erről törvényt hozni. Az alkotmánybírák többsége elfogadta ezt: a közterület-fogalom szerintük nem tartalmaz az épített környezet védelmét rontó szabályt. Nem állapítható meg visszalépés az elért védelmi szintből; a reklámcélú hasznosítás engedélyezési eljáráshoz van kötve, és ebben az eljárásban – tulajdoni formáktól függetlenül – ugyanaz a védelmi szint érvényesül, mint korábban. A közterületi ingatlan feletti légi tér bizonyos mértékű és idejű térítésmentes igénybevételének lehetősége feltételekkel a köz- és magántulajdon közötti konfliktus feloldását jelenti. Sem a településkép-védelmet, sem a helyi közügynek tekinthető nemzeti vagyongazdálkodást illetően nem volt megállapítható az önkormányzati autonómia kiüresítése – mondta ki nyolc alkotmánybíró. (Az előadó Handó Tünde volt.) Ezért a vitatott paragrafusok megsemmisítésére vonatkozó bírói kezdeményezést elutasították. Nem kevesebb, mint hét kollégájuk – Czine Ágnes, Horváth Attila, Hörcherné Marosi Ildikó, Patyi András, Schanda Balázs, Szabó Marcel és Varga Réka – ezzel szemben a törvényhely megsemmisítésére szavazott. Czine Ágnes szerint a nemzeti vagyon kezelése nem szolgálhat magánérdekeket, azt a közösség javára kell használni, de ez a szabályozás az önkormányzatok tulajdonosi jogait a használati jog részbeni kiüresítésével korlátozza. Egy öt alkotmánybíró által aláírt különvélemény azt fejtegeti, hogy a kérdéses légitér-rész nem puszta levegő, hanem az önkormányzat által gazdaságilag hasznosítható, bevételt hozó közterület volt, és nincs garancia arra, hogy ezt a nemzeti vagyonból ingyen a magánszféra használatába adott teret a társasházi tulajdonosok vagy a reklámozó gazdasági társaságok a társadalom szolgálatába állítják. Patyi András is azt hangsúlyozza, hogy ha a közterület egy részét közcél helyett partikuláris magánérdekeknek rendelik alá, az nyilvánvalóan megsérti az Alaptörvényt. A különvélemények azonban ha szűken is, de kisebbségben maradtak. Ebből az következik, hogy az ügy visszatér a Kúriára, amely kénytelen lesz a fővárosi önkormányzattal szemben ítélni, vagyis a kormányhivatal által hivatkozott és az Alkotmánybíróság által meg nem semmisített törvény alapján az épületreklámokat szigorúbban korlátozó önkormányzati rendeletet törölni. Nyitóképünk illusztráció. (HVG / Túry Gergely)