● news.bsdnet.hu

Az ötvenes éveiben járó Jutka szenvedélyes bolhapiac-rajongó. Szinte nincs olyan hétvége, hogy ne kutatna különleges régiségek és érdekes csecsebecsék után. Egy ártatlannak tűnő vásárlás azonban olyan furcsa események láncolatát indította el, amelyekre sem az orvosok, sem ő maga nem talált ésszerű magyarázatot. Vajon a régi tárgyak valóban képesek lehetnek megőrizni valamit azokból az energiákból, amelyek egykor körülvették őket? Mindig úgy éreztem, hogy a régi tárgyaknak saját történetük van. Nem azért, mert feltétlenül hiszek a természetfelettiben , hanem mert szeretem elképzelni, kiknek a kezében fordulhattak meg korábban – meséli Jutka. Egy vidéki bolhapiacon figyelt fel egy különleges figurára. Egy tenyérnyi méretű, zöldes árnyalatú festett mészkőszobor egy mosolygó, nagy szemű alakot ábrázolt. Egyszerre volt kedves, játékos és titokzatos. A kereskedő szerint a tárgy egy elhunyt gyűjtő nemrég hozzá került hagyatékából származik, de emellett semmilyen információja nem volt róla. Jutkának annyira megtetszett a szobrocska, hogy gondolkodás nélkül megvásárolta. Otthon a dolgozósarkában kapott helyet a polcán, közvetlenül a számítógépe mellett. „Valahogy mindig mosolyra fakasztott, amikor ránéztem" – emlékszik vissza. Jutka semmiféle rossz érzést nem tapasztalt: nem keltett benne félelmet, és nem találta nyugtalanítónak. Egyszerűen csak egy kedves kis dísztárgy volt a sok régiség között. Néhány nappal később azonban furcsa dolgok kezdtek történni... Jutka otthonról dolgozott, így gyorsan észrevette önmagán a változásokat. Munka közben egyre gyakrabban kellett megszakítania a feladatait rövid mosdószünetek miatt - előfordult, hogy egyetlen délelőtt alatt annyiszor ment ki, mint korábban egy egész nap során. Először arra gondolt, hogy talán felfázott, vagy egyszerűen több folyadékot fogyasztott a megszokottnál. Nem sokkal később azonban újabb különös jelenséget tapasztalt: A hangok egyáltalán nem voltak erősek, mégis szinte naponta visszatértek. Jutka először fül-orr-gégészhez fordult a hallási panaszai miatt, majd konzultált a háziorvosával az urológiai tünetei kapcsán - kivizsgáláson is részt vett. A kezelőorvosa végül arra gyanakodott, hogy a fokozott stressz vagy mentális túlterheltség gyakorol hatást a vegetatív idegrendszerére. A magyarázat teljesen logikusnak tűnt, a tünetek azonban továbbra sem szűntek meg. A nő végül egy spirituális tanácsadót és parapszichológust is felkeresett, mert nem hagyták nyugodni a tünetei - bár azok kissé csökkentek. A szakember hosszasan hallgatta a történetét, majd egy meglepő kérdést tett fel: „Került mostanában valamilyen különös vagy régi tárgy a közeledbe?” Jutkának azonnal eszébe jutottak a bolhapiacon vásárolt tárgyak – köztük a mosolygós szobrocska is. „A tisztánlátó szerint nem negatív energiáról vagy ártó rezgésről volt szó, inkább arról, hogy a tárgy valamilyen erős energetikai lenyomatot hordozhat magában.” A szakember azt javasolta, próbálja meg kideríteni annak a tárgynak az eredetét, amire leginkább gondol. Jutka végül felkeresett egy régiségekben jártas kereskedőt, és megdöbbentő választ kapott: „Ez biztosan nem eredeti azték lelet – magyarázta a szakember. – Azok nagyon ritkák, és szinte kizárólag múzeumokban találhatók. Ez valószínűleg egy maximum 1 évszázados kézműves másolat, amelyet talán Mexikóban vagy Közép - Amerika más régióiban készíthettek.” A figura azonban egyértelműen Tlalocot, az aztékok eső- és vízistenét ábrázolta. A szakértő azt is elmondta, hogy bizonyos közép-amerikai településeken ma is készíthetnek hasonló szobrokat: -„Egyes helyeken ugyanis hagyományőrző vagy vallási szertartások során napjainkban is használják őket, ahol a résztvevők esőért, jó termésért vagy bőségért imádkoznak.” Amikor Jutka ezt elmesélte a tisztánlátónak, mindketten rájöttek, hogy nagy eséllyel éppen ebben rejlett a történet kulcsa. A parapszichológus szerint semmiféle negatív energia nem kapcsolódott a figurához - éppen ellenkezőleg. Úgy vélte, hogy a szobrot hosszú időn át a víz eleméhez kapcsolódó vágyak, remények és fohászok vehették körül. Emberek generációi imádkozhattak mellette esőért, termékenységért vagy éppen a földek bőségéért. Ezek az érzelmek és szándékok pedig egyfajta energetikai emlékként rögzülhettek benne. A szakember szerint a vízhez kapcsolódó hangélmények és a különös tünetek akár szimbolikus módon összefügghettek ezzel a lenyomattal. Jutka végül a tanácsot követve sóval és zsályafüsttel megtisztította a szobrot, majd egy vitrines polcra helyezte. Ahogy azt várta is, a furcsa jelenségek idővel fokozatosan megszűntek. Hogy a tünetei valóban kapcsolatban álltak-e a kis szoborral, vagy csupán különös egybeesések sorozata volt mindez, azt ma sem tudja biztosan. Amiben azonban a spiritualitással foglalkozók egyetértenek, hogy a régi tárgyak nem feltétlenül csak tisztán pozitív vagy negatív energiákat hordoznak. Sokkal inkább úgy működnek, mint egy láthatatlan emlékkapszula: megőrizhetik azoknak az embereknek az érzéseit, gondolatait és szándékait, akik hosszú időn keresztül kapcsolatban álltak velük. És bár erre a tudomány ma még nem tud egyértelmű választ adni, sokan hiszik, hogy bizonyos elemek valóban képesek megőrizni a múlt rezgéseit – majd időnként továbbadni azokat a jelenkor embereinek. Ezek a cikkek is érdekelhetnek: