● news.bsdnet.hu

2016. június 23-án az Egyesült Királyság választópolgárai 52–48 százalékos arányban a kilépés mellett döntöttek az Európai Unióból, lezárva a több mint négy évtizedes tagságot. David Cameron konzervatív miniszterelnök, aki kiírta ugyan a népszavazást, de a maradás mellett kampányolt, a vereség után azonnal bejelentette lemondását. Azóta minden utódja sikertelenül küzdött a szakítás következményeivel, legutóbb a munkáspárti Keir Starmer, aki hétfőn jelentette be távozását két évnyi gyenge gazdasági teljesítmény és a választói bázis széttöredezése után. A kampányban a Brexit támogatói azt ígérték, hogy az ország "visszaszerzi az ellenőrzést" a saját törvényei, gazdasága és határai felett. Boris Johnson, a kilépési kampány egyik vezéralakja egyenesen "napfényes jövőt" vizionált. A kemény valóság azonban hamar felülírta az ígéreteket, hiszen a kilépéssel kapcsolatos tárgyalások évekig elhúzódtak, a végül tető alá hozott kereskedelmi megállapodás csupán egy minimális keretegyezmény maradt, a brit–EU-kapcsolatok pedig mélypontra süllyedtek. Theresa May 2019-ben mondott le, miután nem tudott a megosztott parlament számára is elfogadható kilépési feltételeket kialkudni. Boris Johnson ugyan formálisan végigvitte a Brexitet, de 2022-ben a botrányai miatt megbukott, míg utódja, Liz Truss mindössze 49 napig maradhatott hivatalban. A Brexit a bevándorlásról szóló vitákat sem csillapította le, sőt inkább elmélyítette azokat. A nettó migráció 2023-ban meghaladta a 900 ezer főt, mielőtt tavaly 171 ezerre mérséklődött volna. Az uniós munkavállalók helyett ráadásul a közbeszéd fókuszába az illegális, csatornán történő átkelések kerültek. Nigel Farage, aki korábban a kilépésért kampányolt, majd annak "elárulását" ostorozta, mára a közvélemény-kutatásokban rendkívül erős Reform UK párt élén a brit politikai élet egyik meghatározó szereplőjévé vált, miközben a bevándorlásellenes hangulat az utóbbi években többször is utcai erőszakba torkollott. A gazdaság az elmúlt évtizedben szinte végig stagnált, mivel a brit vállalkozások komoly kereskedelmi akadályokkal szembesültek a legközelebbi partnereikkel való üzletelés során, bár a gyenge teljesítményhez a koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború és a közel-keleti konfliktusok is hozzájárultak. A politikusok ráadásul – ahogy Hannah White, az Institute for Government elemzőintézet igazgatója rámutatott – egyszer sem voltak őszinték a választókkal abban, hogy adóemelések vagy az államadósság növelése nélkül képtelenség javítani a közszolgáltatások színvonalán. Ennek következménye a lakosság körében eluralkodó általános kiábrándultság és a politikai elitbe vetett bizalom látványos megrendülése lett. A két hagyományos nagy párt szavazóbázisa eközben drámaian meggyengült, miután választók milliói pártoltak át a Zöldekhez vagy a jobboldali radikális Reform UK-hez. Az Ipsos legfrissebb felmérése szerint a britek 52 százaléka most már visszalépne az Európai Unióba , és mindössze 33 százalékuk ellenzi azt. Bár szombaton London utcáin ismét uniós zászlókkal vonultak fel az újracsatlakozás hívei, számuk jóval elmaradt a Brexit-válság csúcspontján látott tömegektől. Az újracsatlakozás kérdése mindenesetre továbbra is politikai aknamezőnek számít, hiszen még ha megvolna is rá a politikai akarat, az EU-ba visszavezető folyamat rendkívül hosszú és bonyolult lenne. Chris Grey, a Brexit utóhatásait kutató szakértő úgy véli, hogy amíg a döntéshozók nem néznek szembe a kilépés valós örökségével, addig az ország egyfajta alacsony intenzitású, krónikus válságban ragad. A helyzetet egy olyan beteghez hasonlította, aki tisztában van a bajgal, de retteg elmenni az orvoshoz.